Kösz a podcastet.

Ámdebár, két olyan dolog is volt benne, amitől letettem a hajam. Bud Spencer és a Grease.

Bud filmjeiben rengeteg olyan humor van, ami ma is üt és nincs is elcsépelve-legfeljebb mint az ő poénjai.
Kösz RTL Klub.
Zseniálisak a maguk módján.
Mármint Bud Spencer poénjai.
Nem az RTL :P

A Grease előbb volt színpadi musical (ezt Zolee-nak).
Szerintem is örökzöld minden száma, egymilliárd feldolgozásuk van. De ebben megengedő vagyok, nem kötelező ismerni.
Csak illik :P
Azért ha valaki szó szerint akarja értelmezni , ott van egy kis pityputty :P
A filmet, nem a dalokat.
Szerintem a Grease egy kiforditott, az 50-es évek sosemvolt(!) tinivilágát (és egyben a hires Amerikai álmot) parodizáló musical. Nem hinném hogy Z. a saját iskoláséveit látja benne, inkább egyfajta we were young once (but not Hal Moore :P) életérzést. Ezt belőlem is előhozza.Szimbolika, vagy ilyesmi. Egy haikut se értünk szó szerint, mert akkor Baso-nak elég regyva élete kellett legyen, ha az volt a legnagyobb pillanata, hogy a musa madár elfigta magát a cseresznyefán.

Viccen kivül, ha a Grease szar szerintetek, nézzetek bele a Grease 2 be, ahol az eszméletlenül tehetségtelen és kiélt pofájú, 24 éves Michelle Pfeiffer jáccik középiskolás tinit.(Cool Rider betétdal megnézése erősen ajánlott)
Ja, a filmbeli Rydell egy középiskola nem egy egyetem :P
Bár némelyik szereplő ott is túlkorosnak számitott volna.

Stranger things.
Csak én megyek a falnak a szintetizátor zenétől ?
Értem hogy retro meg minden, csak az a gond, hogy a Far Cry 3 sárkányos kiegészitője ezt a poént fergetegesen lelőtte. Ott nagyon ütött, itt meg olyan, mintha az epizódok alatt azt nyomná valaki.

Intrudersben (2014) is nagyon jó volt az "Eleven"-t alakító Millie Bobby Brown.

www.imdb.com/title/tt3552166/?ref_=fn_al_tt_1

Ez a "majd meg kéne nézni, de aztán mindig kimaradt" tipusú filmeket sajnos én is elég jól ismerem :)

Alapvetően egyetértek azzal, hogy a The Rock azért nem lesz az új Arnie, mert ma már nem igazán van szükség egy új Arnie-ra. Hiszen, mind az akció film műfaja, mind a nézői igények jelentősen megváltoztak az elmúlt 20-30 évben, nem véletlen, hogy Arnie visszatérései sem túl sikeresek és a Rock is inkább vígjáték vonalon mozog.

Arnie sikeréhez szerintem sok minden közrejátszott. Nagyon fontos volt szerintem, hogy riválisaival ellentétben ő kiváló rendezőkkel dolgozott (James Cameron, Walter Hill, Paul Verhoeven, John McTiernan), másfelől pedig - és szerintem Gergő itt téved nagyot - ellenben Stallonéval Arnie-ban mindig is volt önirónia, és ezért is szórakoztatóak a filmjei, hiszen legtöbbször nem is veszi magát teljesen komolyan.

Ezért jobb a Kommandó, mint a Rambo 2. Mert azt, amit az utóbbi kínosan komolyan/drámaian akar előadni, azt a Kommandó humorral/iróniával fűszerezve nyújtja, amely szándékosan - a nézőre kikacsintva - tolja túl a korszak akció kliséit. (De az említett Két tűz között is részben műfaj paródia. Vagy itt van még az anno sokak által félre értett Utolsó akcióhős). Szóval szellemiségben Rock sok hasonlóságot mutat Arnie színészetével. Ki mondta, hogy ő nem tud bármikor poénkodni, hülyét csinálni magából?

Itt vannak rögtön ezek a japán reklámok: www.youtube.com/watch?v=jcfI0gf9oDc (Hogy akkor a direkt vígjátékairól és a Batman és Roobinról ne is beszéljünk)

És éppen emiatt az önirónia, és a kiváló rendezők miatt nem értek egyet azzal a kijelentéssel, hogy Arnie legjobb filmjei is primitívek, és ugyanolyanok lennének, mint a többi hasonló izomemberei - mint pl.: Lundgren, akire igazak is lennének ezek.

A XXX 3 kezdetben semennyire sem érdekelt, mert az első sem kötött le, és kb.: csak félig néztem. Viszont az előzetes, annyira elborult, over-the-top állatságnak néz ki, hogy most már mindenképp megnézem. Inkább egy ilyen túltolt baromság, mint valami ami hasonlóan nagy hülyeség, de cserébe enervált és kínosan komolyan veszi magát és folyamatosan próbál meggyőzni az önön nem létező drámaiságáról és mélységéről. Szóval ebből még simán lehet egy jóféle bűnös élvezet/olyan rossz-hogy-jó film.

Freddy D.

Nem volt szó egy Bud Spencer különkiadásról ?
Azt nagyon várom, lehet tudni róla valamit ?
(Filmbarátokosra gondolok, nem a Tune-osra, azt nyilván meghallgattam akkor:)

@Rico69: Nem rémlik, hogy valaha is ígértem ilyesmit.
Nincs is értelme. Gergő és Zoli nem partner ebben, max a Blacksheep. Én meg már elmondtam mindent a Tune Up srácoknál

@freddyD:
Nafene. Akkor én olvastam félre valamit a faceboodon és már hetek óta várom.Sorry.

@Rico69: Akkor azt érthetted félre, hogy azt írtam, hogy meg fogjuk említeni Budnak a halálát. Amit meg is tettünk és legközelebb is ugyebár lesz még egy Spencer-Hill film ;)

Na végre láttam a Star Treket és a Remembert, szóval elkezdtem hallgatni a podcastet :D.

Mindkettő filmmel kapcsolatban egyetértek.

A Star Trek Beyond valóban az idei nyári szezon legjobb blockbuster filmje, és szerintem az új generációs ST-k közül is ez a legjobb. Én magamat ST rajongóként határozom meg (épp most darálom a TOS sorozatot) és szerintem egyáltalán nem köpi szembe a Star Treket. Sőt, ha valami szembe köpte azt, akkor az éppen Abrams volt, akinek a filmjei sokkal inkább SW, mint sem ST filmek. Még az elsö részben az utalások miatt lehetett úgy érezni, hogy igyekszik megtartani a régi rajongókat is az újak mentén, ám a folytatásra már gyakorlatilag csak - a túlzásba vitt - kikacsintások miatt volt Star Trek. (Főleg, hogy maga a film a Khan Haragjának a jóval gyengébb remake-je csupán, minden féle új gondolat nélkül).

Justin Linttől pedig én is féltem, hogy még inkább az agyatlan akció irányba viszi a sorozatot, de ennek épp az ellenkezője történt. A Beyond szellemiségében sokkal közelebb áll a TOS sorozathoz, mint elődjei. Sőt már-már olyan, mint, ha egy egész estés sorozatepizód lenne. És, bár vannak benne nagyszerű akciók (igaz szerintem kifejezetten csak a motoros rész, és a Sabotage az emlékezetes), még sem ez van az előtérben, hanem a karakterek (főleg a központi hármas). Sokkal visszafogottabb (sőt lassabb) és személyesebb a film, ráadásul meg van benne az eddigi filmekből hiányzó "Where no man has gone before" hangulat is. (Szerintem Karl Urban sem volt rossz, csak pont olyan, mint DeForrest Kelley :D)

Egyedüli kisebb hiba a filmmel, hogy sajnos a fő gonoszt megint a tipikus bosszú motiváció hajtja. Idris Elba egyáltalán nem rossz, és a karakterben is sok potenciál lett volna, de sajnos ezeket teljesen nem sikerült kihasználni.

Az Emlékezz valóban egy igazi meglepetés gyöngyszem. Sőt, ami azt illeti egy kifejezetten egyedi és hiánypótló darabja a holokauszt filmeknek. Nagyszerű színészi alakításoknak, a téma több oldalú megközelítésének és a végső csavarban (bár ezt lehet jobban elő lehetett volna készíteni, de akkor nem lett volna ilyen ütős) rejlő filozófiai kérdésnek hála egy roppant emlékezetes film, ami a lassú tempója ellenére sem unalmas.

A Csontok és Skalpokat jómagam is még év elején láttam, és ebben is egyetértek a többségi véleménnyel remek film ez is. Nagy kár, hogy a horror-western, mint olyan soha nem terjedt el igazán (én csak a jóval kommerszebb, de azért nézhető Burrowerst láttam, de állítólag a Farkaséhség című mű kifejezetten erős darab). Szerintem ugyanis az utolsó fél óra 100% horror, de addig is egy roppant izgalmas és elképesztő hangulatos darab.

Örülök, hogy behozták (bár sajnos nem volt lehetőségem újranézni pedig szerettem volna), de tényleg érthetetlen forgalmazói döntés. Viszont nem most látom először, hogy egy alapvetően rétegfilmet, azután hoznak be, hogy neten már régóta elérhető és a legtöbb filmes blog is már írt róla, így aki akarta az már nagy valószínűséggel rég látta. (Ez történt a Hétköznapi vámpirók és az Iron Sky esetében is). Rejtély, hogy ez miként éri meg a forgalmazónak. (Idén is ezt csinálják a Sausage Party-val, ami kint most megy a mozikban, de nálunk, csak a DVD premier után októberben jön majd).

Démonokból eddig csak az elsőhöz volt szerencsém. Az se volt nagy eresztés, de elment. Mármint a maga (alsó)B kategóriás, vicces trancsir horror műfajában is csak elmegy kategória, amit a magamhoz hasonló elvetemültek is csak egyszer néznek meg. (Nagyon messze van a kultfilm státusztól, vagy az olyan klasszikusoktól, mint az Evil Dead 2, esetleg a Re-Animátor. Lamberto Bava sajnos nagyon nem örökölte meg az apja rendezői tehetségét) Mondjuk ott a mozis körítés egyértelműen adott egy pluszt, lehet a Filmbarátoknak is inkább azt kellett volna nézni. Viszont így elmondásotok alapján, azért a 2-es is egy szórakoztató trash parádé lehet, szóval, ha olyanom van lehet, hogy teszek vele egy próbát. (Bár nem valószínű, hiszen akkor inkább bepótolom már a Troll 2-t.)

A Stranger Things valóban az idei év egyik legkellemesebb
meglepetése volt. Valóban remekül idéz meg egy kort, és egy mára már kikopott műfajt (ifjúsági-scifi/horror-kaland történet). Ráadásul a nosztalgia, az nem csak béna utalásokban, szájbarágós kikacsintásokban van jelen (mint pl.: a Jurassic World), hanem szerves része a cselekménynek, és áthatja az egész sorozat szövetét. A nosztalgia mellett pedig a nagyszerű karakterei a sorozat legnagyobb erénye, akiket remek színészek játszanak el. (Wyona Rider-rel nekem sem volt bajom, pedig érdeke módon öt sokan a sorozat gyengébb pontjai közé soroltak). De azért annyira zseniálisnak sem tartom, mert cselekményben elég kiszámítható, és semmi újat nem nyújt, azon túl, hogy tisztességesen megidézi a 80-as éveket és a kor klasszikus, ilyen jelegű filmjeit. (Illetve ami talán nagyobb hiba, hogy a fő gonosz karaktere elég egysíkúra, szürkére és jellegtelenre sikerült, pedig benne is lett volna potenciál egy erős drámai szálra).

A Grease-t sosem láttam végig, de annyira sosem érdekelt. Egyszer elkezdtem nézni, aztán kész lett az ebéd, és azóta sem folytattam a filmet (pedig nem vagyok musical ellenes, de inkább Hair párti vagyok). Szóval ebben a vitában nem tudok állást foglalni, de az kétségtelen, hogy a film dalai (legalább is a nagy slágerek) nagyon fülbemászóak. Illetve nekem mindig is tiszta volt, hogy ezt a filmet nem igazán kell komolyan venni, és leginkább azoknak szólt (eredetileg), akik az 50-es évek Amerikájában nőttek fel. Gyakorlatilag az Amerikai Graffiti musical verziója. Csak míg Lucas komolyan idézte meg ezt a korszakot, addig a Grease ezt direkt túlzásokba esve, mindent karikatúrisztikusan túl tolva teszi ezt. (legalább is a részletekben/klippekben, amiket láttam) (Bár érdekes, mert meghallgatva Freddy is hasonlókat mond mint Zoly: "Felületes marhaságok vannak". Na, de nem épp arról van szó, hogy azok a dolgok, amik a gimiben a világ legfontosabb dolgainak tűntek, mai szemmel milyen jellegtelenek? Mivel pedig a film gimisekről szól, nem teljesen adekvát, hogy az ő szemszögökbül ezek az élet nagy dolgai? (Persze nem azt mondom, hogy ez feltétlenül kell, hogy érdekelje a nézőt, csak, hogy ha valakit már alapból kevéssé érdekelnek ezek a dolgok, akkor tényleg időpocsékolás megnéznie egy erről szóló filmet) Aszem Zoly is valami hasonlóról beszélt. De ez csak nagyon zárójeles okoskodás a részemről, lévén, hogy mint mondtam nem láttam egészében a filmet.)