Nagyon jó film, de nem gyenge idegzetűeknek való. Én egyszer megnéztem, akkor nagy hatással volt rám, de azóta nem merem.

Freddy, ha eleve utálod az animéket, akkor annó hogy vetted rá magad, hogy megnézd? :D

Meg is rendeltem. Semmit nem tudok a filmről, de ennyi pénzt csak megér:)
Még jópár éve, egy budapesti nyári rokonlátogatás/nyaralás alkalmával megnéztem a Chihiro Szellemországban című filmet. kb 10 éves lehettem. Csak azt láttuk, hogy valami díjnyertes rajzfilm, aztán beültünk. Elég "hatásos" film volt, nem éppen 10 éves vagy még fiatalabb gyerekeknek találták ki szerintem.
Mivel ugyanaz a stúdió csinálta, felkeltette az érdeklődésemet. Ha már rendeltem xpressről, akkor már egy két másik film is becsúszott a kosárba :) Kick-Ass is csak 990Ft volt, Meglógtam a Ferrarival úgyszintén, Lázongú ifjúság ugyancsak(vége-fele erőltetett szerintem, de összeségében szórakoztató film szerintem).

Olvastam régen egy konzolos újság egyik rovatában... De még nem láttam - a japánok tudnak azért jó animéket is csinálni

Chihiro szellemországbant is érdemes lenne megnézned Freddy. Nekem az is nagyon bejött.

@vazzegabi: Mondjuk a Chihiro az nagyon könnyed és kommersz ehhez képest. Mondhatni az ellentétes pólus.

@Habbobitas: Pont másnak az ajánlására, aki azzal győzött meg, hogy "Ez még akkor is tetszeni fog, ha nem szereted az animékat". És igaza lett.

@vazzegabi: Abba belenéztem egyszer, az nekem már túl elvont volt.

@Freedy23: Majd írd már meg, hogy hogyan tetszett. Érdekelne a véleményed

Én megnéztem. Ezen kívül még az Elfen Lied volt rám ekkora hatással.
Végigsírtam, nagyon megható volt, és tanulságos. Köszönöm FreddyD!

tény h a ghibli-animék a "többi" animétől olyan távol áll, mint a starwars a brazil szappanoperáktól. Chihiro nem mellesleg Oscart is kapott (tudtommal az egyetlen Oscar-díjas anime)

pedig nem érdemes csuklóból lefitymálni az anime műfajt, mert az egyáltalán nem csak a pokémon - dragon ball - digimon borzalomtengelyt jelenti (mondjuk a dragon ball annyira nem gáz még szerintem), nagyon sok nagyon jó anime van, felnőttekre szabott mondanivalóval, pl.:

- furi kuri
- ghost in the shell
- akira
- neon genesis: evangelion
- haibane renmei
- a fentebb említett elfen lied stb...

az animék jelentős része különben sem "gyerekeknek készül", sőt az is kétségtelen, hogy nagy többségüknél az embernek kell használni az agyát is. (én például kimondottan rühellem, amikor a moziban még a mildipépet is megrágják a vásznon, mielőtt a néző szájába adnák, lásd hollywood, 21. század.) maga a műfaj megjelenése valóban idegen lehet az európai szemnek, de a legprofibb japán stúdiók nagyszerűen tudnak játszani a vizuális hatásokkal. (nyilvánvalóan éppen azért, mert - ellentétben az élőszereplős filmekkel - kötöttségek rajzfilmkészítéskor nincsenek, olyan látvány-, érzék- vagy gondolatvilágot rajzolnak le és animálnak amit akarnak.) ha az ember gyomrát nem fekszik meg a MINDEN animében (és élőszereplős japán filmben) megjelenő japcsisan idióta, "goofy" jelenetek, akkor igazából nem is értem, hogy lehet a műfajt nem szeretni. :D

Nekem is az egyik legelső anime volt, amit láttam, és tényleg nagyon jó.

És remek cáfolat arra a téveszmére, hogy az animék mind komolytalan, felnőtteket szórakoztatni képtelen alkotások.

Miyazaki Hayao
Kon Satoshi
Shinkai Makoto

Ezeknek a rendezőknek munkásságát mindenképp érdemes megnézni.

Anime... Ehhez a szóhoz mindig ugyanazt a képet társítja a tudatalattim: iskolai ruhába bújt tinilányok szaggatják ki náluknál 30x nagyobb démonok/űrlények/zombik beleit természetesen puszta kézzel, azután pedig csak állnak egyhelyben negyed órán keresztül és az érzéseikről depiznek. Néha valahonnan előkerül egy oriásrobot, és jóság van (meg párszáz hektoliter vér és egyéb belsőségek). Mi ebben a tuti?

@prédikátor: Elkeztdem olvasni a kommented, felénél rájöttem, nem azt akarod írni, mint amihez az én tudatalattim akarta kapcsolni a hozzászólásod elejét...bár, az is japán... :P

Ez a film egyébként a szó szoros értelmében olyan mint a leírásban! Utána ajánlatos egy vidámabb valamit megnézni.

@jürgen baromartz: Szeretem, amikor sznobságból és "kemény gyerek vagyok most jól megmondom"-ságból valaki mindent lehord, ami másoknak esetleg egy nagyon kedves emlék. Például, szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy ha végre egyszer félretenné mindenki azt a rohadt nagy büszkeségét és nem szégyellné a nosztalgiát, nem ez volna a véleményük az említett sorozatokról.

Egyre több helyen látom a Pokémont például negatív példaként, azt persze senki sem tudtam megindokolni, hogy mi vele a baj. A Digimont még meg is érteném mondjuk, mert az csak egy egyszerű másolata az említett szériának. Értem én, hogy menő akar lenni az ember és csak azt hajlandó megnézni, amelyek "mély érzéseket felszabadító, elgondolkodtató tartalmú, pszichológiai mesterművek", de azért ennél értelmesebb indokkal még senki nem jött fel.

Ennyi erővel a Narutót meg a többi nagy nevű animét el lehet mondani mindennek, mert ugyanúgy fel vannak kapva már egy pár éve, ugyanúgy sablonos a sztorijuk és ugyanúgy nem lesz végük az életben sem, mint az általad példaként felhozott három sorozat. A Pokémon és a Dragon Ball legalább a gyerekkorát jelenti rengeteg embernek.

Mindegy, azért písz.

@prédikátor: Mi ebben a tuti? Amit te mondasz, abban semmi, rossz alkotást választottál ki ;). Vegyük a Trigun-t. Könnyed, humoros stílusban indul, aztán kiderül a főhős szívszaggató múltja, a piros kabát jelentése, és az egész annyira visszás hatást kelt, ahogy a Földről menekült emberek küzdenek a túlélésért. Rengeteg, nagyon mély mondanivalója van, egy igazi western-sci-fi, már csak műfaja miatt is elég érdekes alkotás.
Vagy állítsuk szembe az erkölcsöket. Szerinted rosszat teszel-e a világnak, ha bűnözőket ölsz? A módszer az, hogy egy noteszbe beírod a nevét, és ha ismered az arcát, akkor meghal, nem ez a lényeg. Vagy ez bűnnek számít-e? Esetleg ha detektív vagy, és felbukkan egy rejtélyes alak, aki bűnözőket öl, és nem mutatja meg az arcát, akkor megállítod-e? És ha igen, vajon mi motivál? A kihívás, vagy az, hogy emberek halnak meg. És hogy nézhet ki ennek a két embernek a párharca?
A fentiekből gondolom legalább páran ráismertek a Death Note-ra, ami egészen a 3/4-éig egy elgondolkoztató, intelligens, nem gyerekeknek készült, igényes anime.
Azért,mert valaki rossz fajta animét néz, még nem a műfaj a hibás ;) a fentebb említett kettőre, de az utóbbira nyugodtan ránézhetsz, @freddyD: neked is ajánlom ezeket, az érdekesség kedvéért, tudom hogy szereted a sorozatokat, és hát kikell próbálni valami újat, bár a detektív sztorikhoz nem tudom, hogyan viszonyulsz. :)
Üdv.

@MetalBogyó:

http://mesekaneten.blogspot.com/search/label/Death%20Note%20-%20A%20halállista%20(Death%20Note)

Erre gondoltál? Ha igen, kösz a tippet! Az első két részen már túlvagyok, eddig egész érdekes.

@prédikátor: Igen, erre gondoltam, örülök, hogy megtetszett :)

@prédikátor: Érdemes a nyugati piacra szánt alkotásokkal indítani. Engem a Ghost in the Shell vett meg (a sorozat is jó), de az Akira talán még ütősebb volt. (Utóbbinál a rendező egyenként újrarajzolta a fázisrajzokat, hogy minden szépen mozogjon.) A Cowboy Bebop meg miközben sci-fi, a hetvenes kung-fu filmjeit és amerikai krimijeit idézi.

Megjegyzem, a Mumin is japán gyártású rajzfilm, tehát elméletileg animének számít. Ugyanakkor nyugaton is készítenek anime stílusú rajzfilmeket (pl. a Boondocks – Kertvárosi gettó is ilyen).

Persze nem mondom, hogy könnyű jót találni köztük, de ugyanez igaz a hollywoodi filmekre is, csak azoknak a gagyizmusát már megszoktuk.

@Polizei: Valóban létezik ez a divatból fikázás, de mondjuk én elkezdtem nézni a Pokemont, de untam. Szóval vannak, akiknek tényleg az a bajuk, hogy csalódás volt nekik ahhoz képest, amit korábban láttak. Viszont a videojáték az állítólag tényleg olyannyira jó, hogy egyáltalán nem ciki játszani vele, bár én még nem próbáltam.

Annak idején a Dragon Ballt néztem, és azt is fikázták, pedig szerintem jópofa volt - miközben láttam, hogy nem az a világmegváltó zsenialitás, de nagyon szórakoztató volt, ahogyan mondjuk a Yu Yu Hakusho – A szellemfiú is.

OFF: FreddyD, tudtad, hogy az RPCJS-nek van saját Wikipédiás oldala? :D Én ma fedeztem fel, gondoltam szólok!

hu.wikipedia.org/wiki/Rossz_PC_J%C3%A1t%C3%A9kok_Sorozat

@algi: A Pokémont ma már én is unom, régebben imádtam, de a játék tényleg nagyon jó, szórakoztató, és gondolkoztató :). Bár egy idő után, ha kevés a sikerélmény, tényleg meg lehet unni :D. A Dragon Ball Z-t pedig csak a szórakozásért érdemes nézni, arra viszont közel tökéletes, ha az ember nem akad fenn minden apróságon

@Polizei:
Legfőbb probléma az hogy ezek valóban gyerekeknek készülnek. Én speciel szeretem a Digimont. Talán most is végig nézném (kizárólag az elsö évadot) azt is eredeti nyelven maximum.

Pokemon,Digimon legnagyobb problémája az hogy fölösleges folyatásaik lettek.Pokemon teljesen felrúgta azt hogy van 150 pokemon... 5 dik generációs pokemonok is vannak ha jól tudom és egyre kevesebb benne az ötletesség már már szánalmas szintet súrolja.

Másik fele a legtöbb régi animét megvágva kaptuk meg, Át írt nevekkel, szövegekkel, személyiségel. Éppen ezért sok elég nevetségesé vált.

Nagyon sok magát felnőttnek gondoló ember ezek alapján ítélve mondják azt hogy a többi is "szar" ezáltal lenézve azt aki szereti az adót műfajt.

Pedig rengeteg anime van ami olyan jól kitudja mutatni egy ember érzelmeit vagy éppen azt hogy az ember milyen kegyetlen is tud lenni.

Naruto és társai valóban egyszer eljutnak a süllyesztőbe amit Animax vesz valami új nagy divat animét amikre a divat animések rá szálhasnak mint légy a szara.

@HaouRex: Hát én nemrég néztem végig a Pokémon összes eddigi részét (kb. 700 epizód), és tökéletesen élveztem. Mondjuk az első öt évadot (vagyis az első szériát) még csak meg sem tudták közelíteni a későbbi sorozatok, legfeljebb az Advanced, mindenesetre, nagyon élveztem.

Az ötödik generáció... ehh, igen. Arról nem is érdemes beszélni. Az, hogy több van 151 Pokémonnál, egyáltalán nem probléma, minél több, annál jobb - mármint akkor, ha néznek is ki valahogy. Az újaknak a fele tényleg röhejesre sikerült (...lámpás, gyertya, FAGYI, Megaman-utánzatok, kristályok, kavicsok...), de a most futó anime-széria egész jónak mutatkozik. Természetesen, messze elmarad a Kanto/Johto sztoritól, de nem rossz. Ja, és a magyar szinkron szart nem ér, mint mindig.

Egyébként, általában komolyabb animéket szoktam nézni én is, de az egész gyerekkorom ebben a sorozatban van, nem tudom nem szeretni.

@Polizei: Ezt megtudom érteni. Én akkoriban még nem vágtam hogy anime. Csak néztem ami épp ment. Az első anime amire rá kerestem a Slayers volt és igazából ennek az animének köszönhetek rengeteg ismerőst és az animeségemet. Valójában nem tartom kedvencnek. (illetőleg az egyik ovaját amit magyarul nem adtak le az nagyon szeretem) Magát a Slayersnek csak hálás vagyok. Emelet egyszer kétszer végig lehet nézni ha éppen rossz kedved van.

@HaouRex: "azt is eredeti nyelven maximum"

Tudsz japánul?

@algi: Bizonyos dolgokat megértek. Meg alapokat. De leginkább magyar felirattal nézek animéket. Viszont Yu-gi-oh eddigi mind 3 sériáját japánul felirat nélkül néztem meg. Mert azt nagyon egyszerű megérteni. Főleg a kártyázás alatt levő slengeket és kártyák képességeit.

Végig olvasva a kommenteket érdekes dologra lettem figyelmes magammal kapcsolatba.
Én sosem tartottam magam egy anime fannak, de nem is ítéltem el azokat, akik igenis szeretik.
Viszont, a hozzászólások révén rádöbbentem, hogy jó pár anime van, ami régebb nagyon is befolyásolt engem is. Ott van a Pokemon. Körülbelül 6 éves koromban kezdtem el nézni, és az első szériát végig láttam, és meg kell, hogy mondjam, sosem untam a részeket. Mostani fejjel persze már unalmasnak tűnik.
Digimon. Szintén láttam a Magyarországon is leadott évadokat. Yu-Gi-Oh. Be kell vallanom, hogy a Yu-Gi-Oh elég sokáig nagy kedvencem volt. Még most is legalább 800 db kártya lapul valahol a szekrényem mélyén.
Aztán ott van a Dragon Ball Z, nem tudom miért, sokan gagyinak állították be, nekem kifejezetten tetszett.
És szándékosan a végére hagytam a kedvencet, az Inuyasha-t. Volt szerencsém végig nézni a sorozatot, és nekem iszonyatosan tetszett. Nagyon sok mondanivalója van neki, csak egész egyszerűen hagyni kell, hogy magával sodorjon. A Final Act az valami fenomenális volt.
Hm, furcsa dolog, hogy mikre döbben rá az ember.

Egyébként én is láttam a Szentjánosbogarak sírját. Szerintem egy szenzációs alkotás, hihetetlen sok érzelemmel. Bár a japánok mindig is híresek voltak arról, hogy rengeteg érzelemdús alkotást készítettek.
Bár az is igaz, hogy rettenetesen nyomasztó is egyben az anime, kell hozzá egy megfelelő idegállapot.

Utólag is köszi a felhívást az akciókra :D
Nagyon úgy tűnik ők is méltatlannak találták az árát, és szépen visszament 4990-re.

@Excalibur: Igen, más termékeknél is láttam. Pl Hellraiser sorozat kockás díszdoboza 2000 forint volt, aztán gondolom mikor már csak 1-2 példány maradt, visszaállították az eredetire.