A tavalyi filmes évösszegzőmet így kezdtem "2019 a filmes szuperlatívuszok éve volt!". Na most mondjuk el ezt 2020-ról. Az, hogy ez az esztendő nem éppen a filmszerető emberek éve volt, az nyilván nem újdonság, de mondhatni teljesen hatodrangú is, mikor hivatalosan legalábbis csak itthon minimum 11.000 ember halt meg jelen állás szerint a koronavírusba, hány gyászoló embert jelent ez, hányan küzdenek még azóta is a szövődményekkel. Hány ember hosszasan felépített egzisztenciája ment tönkre pár hónap alatt és vajon ugyanolyan élet lesz-e az egész után, mint azelőtt.

Vannak mindenesetre jó oldala is az egésznek, amit lehetőségként kell felfogni:

A home office már nem kell, hogy egy egzotikus lehetőség legyen a kiváltságosoknak, nem kellenek túlméretezett irodák, nem baj, ha a maszkhordás mostantól majd az influenzás időszakban is egy tök természetes dolog lesz (mint ahogy Ázsiában már évtizedek óta praktizálják) és nem bánom azt sem, ha nem kell mindenkivel kezet ráznom, ha nem feltétlenül akarom.

Nem volt nekem sem könnyű sok szempontból a 2020, bár én még mindenképp a szerencsésebb emberek közé tartozom. Nem vesztettem (még) el az állásomat, otthonról dolgozhatok most már lassan egy éve. Én valószínűleg júliusban pont az év egyetlen igazi nyaralása előtt átestem a koronán, bár a tesztem negatív lett.Olyan számomra sosem korábban átélt dolgokon mentem keresztül, hogy igencsak csodálkoznék, ha nem a covid miatt lett volna. Pillanatok alatt nagyon felment a lázam 39 fölé, amihez nálam mindig legalább 2 nap kellett, most elég volt pár óra. Hetekig mellkasi fájdalmaim voltak, amit kivizsgálni is nehéz volt teszt nélkül, szóval amíg az meglett tovább élhetett az ember azzal a tudattal, hogy most tulajdonképpen infarktusom van vagy valami más. Ráadásul pár napig olyan hihetetlen fáradékony voltam, hogy nem egyszer este fél 8, 8 körül (a gyerek előtt!) le kellett feküdnöm aludni, vagy ami a legszörnyűbb volt, hogy egy olyan szimpla dolgot, mint a mosogatást pár perc után abba kellett hagynom, mert úgy érzem mindjárt összeesek. A családon ugyanakkor nem vettem észre, hogy átéltek volna hasonlót, szóval én ezért hálás voltam. Készült is egy Filmbarátok podcast ebben a szar időszakban, pechemre pont egy zárthelyis is, csodálkoztam, hogy nem hallották ki emberek, hogy nem voltam éppen a legjobb passzban.

Plusz az ember hiába imádja a gyerekét, ez a karanténi időszak, plusz 2020-ban úgy általában, hogy nem nagyon tudta 1-2 napra "leadni"  gyereket nagyszülőkre, azért nagyon kemény falat volt. Szerintem szülők pontosan értik mire gondolok.

A podcast mellett két hobbim maradt: A hokimeccsek, mozizás. Előbbit márciusban elkaszálták, pont mikor az én Újpestem a Ferencváros ellen volt az elődöntőkben és következtek volna a hazai derbik, mikor elkaszálták az egészet... Egy napra rá meg kihirdették a Ferencvárost és a Csíkszeredát megosztott bajnoknak, amit mai napig a Magyar Jégkorong legszégyenteljesebb akciójának tartok. Semmilyen más bajnokságban nem hirdettek bajnokot, nekünk csak sikerült, egy pofáncsapás volt ezt megélni... Aztán az új szezonban már ki lehetett menni meccsekre: Maszkban, távolságtartással. Nem volt az igazi, de én úgy éreztem, hogy nekem erre idén szükségem van, mert végképp be fogok kattanni, ha még ez sincs továbbra sem. 2 hónap után már azok is zárt kapusak lettek, de legalább a meccseket tudom nézni itthonról. Abszurd belegondolni, hogy mikor márciusban elkaszálták a bajnokságot, napi pár új beteg volt. Az új szezon alatt  több EZER új fertőzött volt és mentek a meccsek közönséggel.

Szerencsére koncertek terén én pont 2019 végén és 2020 elején nagy kedvenceket nézhettem meg, úgyhogy trauma nem ért lemondott előadások terén (vicces, hogy pont Papa Roach koncert alatt olvastam az első magyar fertőzöttekről, mikor vártuk a bandát)

Na, de hát mi a helyzet a mozikkal?

Ígéretesen indult az év, sok Oscar jelölt filmet meg tudtam nézni, és a Kisasszonyokon és a Két pápán kívül tetszettek is mind. Az év első filmje a "Botrány" volt, amely szerintem messze nem kapta meg azt a figyelmet, amit megérdemelt volna, de mindenesetre egy jó start volt. Aztán jött február végén a "Sötét vízeken", ahol talán még nem sejtettem, hogy hosszú hónapokra ez lesz az utolsó mozifilm, amit látok majd. Ekkora kihagyás filmek között szerintem másfél évtizede nem volt nálam.

Párat távmoziztam otthonról, amely meglepően jól működött és szerintem egy tök jó kezdeményezés volt, de a filmkínálat messze nem volt olyan erős, mint ahogy azt reméltem. Így is azét sikerült pótolnom a "Nyomorultak"-at, amely nálam 2020 egyik legjobbja volt.

A mozik újranyitása után legfontosabb pótolnivalóm az "Előre" volt, amely a negyedik kedvencem lett tavalyról.
Úgy havonta 1-2 alkalommal mentem utána moziba, fontos volt nekem, hogy valahogy elcsípjek egy Jay és Néma Bob Reboot vetítést, még ha sok köszönet nem is volt benne. Nagy tömeg már nem volt mozikban, igyekeztem a rizikót minimalizálni és minél távolabb ülni emberektől. Ez általában nem is jelentett nagy kihívást, még egy Tenetnél sem, igaz ott a Corvinos Korda teremben volt elég hely. Fura mód, az emberek nagy része egyáltalán nem foglalkozott ezzel, ugyanúgy középen ültek egymás mögött/mellett. Maszkot én csak a helyemen vettem le, mások nem is hordtak egyáltalán. Egy idő után aztán már kötelező is lett a maszk, a Téboly volt az első, amit így néztem. Már eddig is más volt mozizni, ezek után meg pláne. Valahogy nem tudtad úgy átadni magad a filmnek, mint egy évvel azelőtt és ez iszonyatosan frusztrált, ami meg csak még jobban elterelt... Nehéz lehet ezt átadni egy olyan embernek, aki nem mozizik ilyen intenzíven, én nagyon rosszul éltem meg. Az év utolsó filmje nálam moziban a "Greenland" volt, egy apokaliptikus film ebbe a hangulatba ideális volt, nagyon meg is lepett, milyen jó kis alkotás ez. Ez is megérdemelt volna sokkal nagyobb figyelmet, de hát ilyen időkben esélye sem volt.


Szóval összességében 15x moziztam csak, ehhez még hozzáadom a 2 távmozit és a Békeidős Vimeo megjelenést, akkor 15+3. Siralmas magamhoz képest, ha a körülményeket figyelembe veszem, talán kihoztam belőle amit lehet.

Moziban megnézett filmek:

2011: 32 film
2012: 32 film
2013: 44 film
2014: 26 film
2015: 37 film
2016: 46 film
2017: 46 film
2018: 52 film
2019: 57 film
2020: 15+3* film  (Távmozik)

Jó jó, mozizni nem lehetett, de attól otthon még mehetett a filmnézés ezerrel,nem?

Meglepő, de nekem ez sem ment idén olyan jól. A karanténi hónapok azt jelentették, hogy az óvodák sem voltak nyitva, a gyerek is itthon volt hosszú hónapokig, sokszor csak velem (miközben dolgoztam ugyebár). Ne akarjátok megtudni, ez milyen iszonyatos helyzeteket teremtett. Se dolgozni nem tudtam rendesen, ő is igényelt foglalkozást és nem lehetett lefárasztani sem, szóval későn is feküdt le. Tehát itt este sem volt már nagy filmnézés, max vele együtt (az viszont kiderült 2020-ban, hogy a filmszeretetemet mindenképp megörökölte a fiam, egyben végignéz sok filmet, hála égnek egyre jobban el lehet mozdulni a butácska gyerekfilmektől is. Pl hogy simán megnézett velem egy 1956-os Moby Dick-et, az ledöbbentett).

Úgyhogy privátban feleségemmel inkább rövidebb dolgokat néztünk, pl lassan a Félig üres (Curb your enthusiasm) végét is elérjük.

Azért mielőtt nagyon depisnek hangzana a dolog, 219 filmet azért így is megnéztem, szóval ez szintén csak magamhoz képest volt jelentős visszaesés. Vagy csak tényleg a 2019 volt túl nagy falat, amivel felesleges versenyeznem.

Megnézett filmek:

2011: 194 film
2012: 169 film
2013: 248 film
2014: 134 film
2015: 174 film
2016: 167 film
2017: 189 film
2018: 224 film
2019: 289 film
2020: 219 film

A Filmbarátok podcast évösszegzőjében ez volt a TOP 5 filmem 2020-ból


5: Richard Jewell balladája
4. Előre
3. 1917
2. A nyomorultak
1. A Greyhound csatahajó (de jó lett volna ezt is moziban látni)

Még meg kell említenem a Colectiv című lehengerlő román dokumentumfilmet, amely pontilag benne kéne legyen a TOP 5-ben, de valahogy inkább játékfilmekre koncentráltam ott, úgyhogy csak így versenyen kívül mindenképp meg szeretném említeni.

A legrosszabb a Hubie, Halloween volt, elképesztő szenvedés volt ezt végignézni. A 365 nap és a Pesti Balhé, Mank csak egy kicsivel mögötte a tavalyiakból. De szintén az év elején láttam a Six Undergroundot, ami szerintem szintén egy vállalhatatlan mocsok, plusz bedőltem egy kult-trashhorror tippnek és megnéztem egy "Spookies" című filmet, amegy bár trashnak trash volt, de nézhetetlen is. A plakátja mindenesetre jobb, mint a film.

3 10 pontosra értékelt filmet láttam tavaly, mindegyik jól bevált örök favorit (Drive, Shaun, a bárány film, Összeomlás).

Az év utolsó napján családilag megnéztük a "Maszk" filmet, amely jó látni, hogy a mai napig milyen szórakoztató és a 7 éves fiamat is sokszor megnevettetett.

Jöjjön akkor a szokásos listám, benne ismét jó sok Bud Spencer és Folytassa a filmmel. Idén már tényleg összehozom azt az epic Folytassa bemutatót, kemény projekt lesz.

Pirossal jelölve a mozizások