Hát pedig Hopkins miatt engem is nagyon érdekel(ne) ez a mozi. Azért szerintem én megnézem, de azt nem hiszem, hogy moziban. :S

Én is gondolkoztam,hogy megnézzem-e, de szinte mindenhol csak negatív dolgokat írnak róla. Talán Hopkins miatt érdemes megnézni, ha szereted őt.

Érdekes módon, én sosem voltam elájulva Hopkinstól. Persze, jó színész, de sosem vonzottak különösképp a filmjei és sosem volt nekem szimpatikus. Olvastam sokszor, hogy marha idegesítő vele dolgozni is.

Engem ennél az alkotásnál maga az ördögűzős rész érdekel csak, Hopkins nálam semmilyen plusz motivációt nem jelent

Én őszintén szólva már megszoktam, hogy az amerikai filmek 90%-a tulajdonképp példabeszéd Isten létezésére. Ott volt pl. az állati hangulatos Dark City, aminek annyira ciki volt a slusszpoénja, hogy majd elsüllyedtem szégyenemben a moziülésben. Tulajdonképpen minden alkalommal, amikor a film csúcspontján csodálatos változáson megy keresztül a hős, az Jézusnak vagy Istennek köszönhető náluk. Ez a két tulajdonnév olyan szavak, amelyek mindenféle magyarázat nélkül bedobhatóak, nem kell gondolkozni szereteten és megbocsátáson sem, szimplán csak "Jézus", aztán meg is van oldva minden.

Én egyébként, ha keresztény lennék, kikérném magamnak A Passióban bemutatott hatásvadász ábrázolásmódot. Azt állítja Mel Gibson, hogy ő csak szó szerint átültette a Bibliát. Hát, akkor kíváncsi vagyok, hogy a Bibliában hol szerepel az, hogy _lassított_felvételen_ mutassák be Jézus megkorbácsolását. Annyira földhözragadt, materialista ábrázolásmód volt, hogy fájt nézni.

Sokkal jobban szeretem, ha valaki inkább csak beleszövi a hitét a filmbe, mint pl. a Robotzsaruban. (Igen, Robotzsaru Jézus erőszakos verziója. Nem véletlenül van a végén egy olyan jelenet, ahol a vizen jár.) Vagy ha valaki önmaga értelmezi a Bibliában leírtakat, ahogyan a Krisztus utolsó megkísértésében. (Meglepő módon engem nem az egyház által annyira utált alternatív sztoriszál izgat abban a filmben igazán, hanem az eredeti események brutálisan realisztikus ábrázolásmódja.)

Freddy,
és, hogy állsz Bergman vallási témájú filmjeivel?
Mert ugye ő elég sokat foglalkozott a témával.
(már ha ide tartozik a kérdés)

@algi: A Dark City megvásárlásán pont gondolkodtam ma...Akkor ezek szerint hanyagoljam...

@uccse: Sosem láttam egy filmét sem. Művészfilmekkel nem nagyon tudok mit kezdeni, az az igazság

@freddyD: Én nem tartom Bergmant művészfilmesnek, sokkal közönségbarátabb, mint akikkel együtt szokták emlegetni (Tarkovszkij, Tarr) szóval szerintem tegyél vele egy próbát, de a Dark City-vel mindenképpen. Egy ezrest tuti megér.

erre majd én is rászánom magam. Mindenesetre a 390-es csoda-mozijegyemet tuti nem erre lőném el..

"Az, hogy én ateista vagyok, még nem gátol meg, hogy vallás témájú filmet nézzek meg."
Ugyanígy vagyok vele én is, bár 1-2 éve kissé meginogtam bizonyos "Doubt" illetve "Martyrs" után. Aabban az értelemben, h van e értelme vallási témájú filmeket néznem.
Előbbi azért, mert egyetlen egy emlékem (5évesen: anyu üljünk be egy misére! 5perccel később: anyu menjünk hazaaa!) forgott a szemem előtt 104 percen keresztül, más érzelmet nem váltott ki. Utóbbi pedig a mondanivalóval vágott haza,.. csonkításokról nem is beszélve.

Nos, én a vallási témájú filmeket messze elkerülöm....

@algi:

Dettó elhányom magam az amcsi filmekben a józanul is keresztbe álló szemű hittől, tragédia. Bár egy olyan nemzettől nem is nagyon várható más, hiszen a bankjegyeiken is ott van: "In god we trust". Hiába, na, ott icereg-ficereg a bible belt, az ott lakók is piacot jelentenek, a filmeknek nekik is kell szólni.

@Lófasz Hadnagy: Nem kell olyan távolban gondolkodni, az új alkotmányunk kezdete is át lesz írkálva vallásosságban gazdag sorokra ;)

@freddyD: Na, nem, nem hozok meg neked ilyen döntéseket. :P Proyasnak (majdnem) három filmjét láttam: A hollót, ami szerintem nagyon ott van, a Dark City, ami ugyan hangulatos (mivel hozzánk a Mátrix előtt jutott el, a hasonló elemek miatt a Mátrixot először egy sterilizált Dark City-nek gondoltam), de a vége egy katasztrófa, az Én, a robotot pedig nem tudtam végignézni, annyira fájdalmas volt benne a párbeszéd. Úgy látszik, nem ő volt a zseni a filmjei mögött.

Ami a művészfilmeket illeti, szerintem nagyobb a karlengetés, meg a misztikum, ami övezi őket, mint amit "megérdemelnek." Szerintem inkább úgy érdemes megkülönböztetni a filmeket, hogy az alkotó személyes élményéből táplálkozik-e vagy a tömegek közös tudat(talan)ából a film. De ettől ugyanolyan közérthető és szórakoztató lehet. Pl. A hét szamuráj és A hét mesterlövész első ránézésre ugyanaz a sztori, de A hét szamuráj művészfilm, A hét mesterlövész pedig közönségfilm. Vagy ott van az annyira hűdelilának kikiáltott Solaris (mármint az eredeti). Maga a sztori kb. annyira egyszerű és érthető, mint amennyire egy átlagos sci-fi sorozat epizódja. Csak éppen azért 3 órás a film, mert rengeteg olyan jelenet van, amivel elmélyíti a kapcsolatot a szereplők és a néző között, illetve amivel további értelmezéseket ad, sőt, van olyan jelenet is benne (az egyik legunalmasabb), ami csak azért került bele, hogy megnyugtassák a szovjet kormányt. Egyszóval az a véleményem, hogy ezek a filmek egyszerűen kicsit több türelmet és odafigyelést igényelnek, semmi több. (Illetve a helyén kell kezelni őket, pl. van több olyan film a filmtörténetben, ami forradalmasította az ábrázolásmódot. De ez azt is jelenti, hogy ezek lesznek az új ábrázolásmód legszarabb filmjei, mivel első alkalommal próbálkoztak az adott ábrázolásmóddal. Pl. a Patyomkin páncélosban volt a filmtörténet első modern akciójelenete, de ettől még a film baromi unalmas és egyáltalán nem szórakoztató – azt az egy jelenetet leszámítva.)

Persze van sok álművészfilm, ami visszaél ezzel a lila gőz dologgal. Ilyen volt pl. a magyar filmek közül a Dallas Pashamende vagy az amerikaiak közül az Elefánt. Ezek igazából nem művészfilmek, hanem a művészfilmkedvelő célközönségének szánt rétegfilmek. Ezek viszont olyanok, amik az érdeklődőt nagyon elijeszthetik az igazi szerzői filmektől.

@algi: Szerintem az Én, a Robot nem rossz film. Nézhető, izgalmas jövővízió. Semmi több, de annak pont jó.

Ami a művészfilmet illeti, a Hét Szamuráj/Mesterlövész példád kitűnő. Jól szimbolizálja, hogy miért választanám inkább a "kommerszebb" verziót. Vannak művészfilmek is, amelyeket én is szeretek és értékelek, de általában nem nekem készítették. Nem ítélem el őket, csak nem vonzanak. Nézzék őket azok, akik nyitottak erre (Cirko-Gejzír mozinézők pl)

freddyD, a Bergman által készített vallási filmeket én is ajánlom. Érdekes filmek ezek, hiszen Bergman maga is ateista volt, és valóban könnyedebb alkotás, mint Tarkovszkij, vagy Tarr filmjei, amelyek nekem személyes kedvenceim. A Krisztus utolsó megkísértése szintén zseniális alkotás. Ezen kívül Zeffirelli vallási témájú filmjei is nagyon jók. Én szeretem ezeket a filmeket, pedig nem járok templomba, és nem vagyok bigott álkeresztény, viszont ateista se.

@freddyD: Látod, épp ez a gettósítás a probléma. A Cirko-gejzír egy parányi mozi (ha még létezik). Tarr Béla gyönyörűen fényképezett filmjeit nem lehet egy parányi moziterembe száműzni csak azért, mert "művészfilm." Csak azért vetítik a Cirko-gejzírben, mert nincs akkora gazdasági erő, ami miatt bekerülnének a nagy mozikba. (Nem tudom, olvastad-e az Indexen, a nevetséges felbontású e-mozi rendszerbe akarták betuszkolni a Torinói lovat.)

A hét mesterlövészt egyébként azért említettem, mert van benne egy kiváló példa, hogy miért is érdekesebb a művészfilm változat. A hét szamuráj egyik első jelenete, hogy egy szamuráj megpróbál legyőzni egy túszszedőt, és leborotválja a fejét, hogy a túszszedő ne tudja meg, hogy ő egy szamuráj. Ennek jelentősége van: a borotvált fej azt jelenti, hogy szolga és nem nemes, ezért a tette felháborító, és megszeg minden társadalmi normát, de még erre is hajlandó azért, hogy megmentsen egy ártatlan nőt.

A hét mesterlövészben pedig ugyanezt a szerepet Yul Brynnerre osztják. Vajon miért? Azért, mert ő egy ikonikusan kopasz színész? Nem gondolod, hogy ez pl. egy elég primitív húzás volt A hét mesterlövész alkotói részéről? És bár rég láttam A hét mesterlövészt, de amikor 1-2 éve megnéztem A hét szamurájt, egy csomó "poén" (rengeteg humoros poén van benne, de rengeteg egyéb "poén") csak és kizárólag a korabeli Japánban, a szamurájok földjén értelmezhető. Ezeket A hét mesterlövészből nyilván mind ki kellett hagyni. Mi maradt? Az, hogy hét mesterlövész megvéd egy falut. És az a társadalmi mondanivaló, ami az eredetiben benne volt (hogy a szegények kibírnak mindent, ezért összességében ők a nyertesek, miközben a banditák, meg a szamurájok becsületből vagy vagyonért egymás vérét ontják, de mindkettejüknek szüksége van a parasztokra), egyáltalán nem elvont.

Egyébként "megnyugtatlak": a gimiben ('99 előtt) a filmesztétika tanárnőm mindent megtett azért, hogy élvezetesek legyenek a filmek, amiket nézünk: Coen-filmeket néztünk, meg Brazilt, meg westernt is: a Volt egyszer egy vadnyugatot. És a fiatalok ugyanannyira unták, mint a '20-as évek szovjet filmjeit. Pedig csak annyit kellett volna tenniük, hogy egy kicsit türelemmel vannak. A szerzői filmek csak ennyit várnak el a nézőtől: ha türelmes vagy, akkor méghálálom.

Ráadásul az is felmerül, hogy észreveszed-e, hogy művészfilmet nézel. A Blade Runner az? A Csillagok háborúja gondolom, nem az. És a THX 1138? A Schindler listája melyik? És A párbaj? Vagy gondolod, hogy A hét szamurájt batikolt pólós szociológusoknak készítették? Vagy a Solarist és a Stalkert, amiket a szovjet állam támogatott? Ezek a maguk kultúrájukban és idejükben készült filmek, amelyeket utólag bélyegzünk meg lilagőzösnek, mert a tévésorozatok világában már nem bírunk 20 percnél tovább ülni egy helyben, ha nem robban fel valami. Úgy szerintem senki sem csinál filmet, hogy "ez most művészfilm" lesz, illetve ezekből lesznek az olyan borzalmak, amiktől elhíresült a "magyar művészfilm" kategória.

@freddyD: Pedig Bergman jó, főleg A hetedik pecsétet és a Suttogások és sikolyokat merem ajánlani tőle.

Én személy szerint nem vallom magam ateistának (bár semmilyen más, előre megszerkesztett világnézetbe sem sorolnám be magam), de szintén úgy gondolom, hogy vannak filmek, amiknek árt a vallási téma. A Ben Hur speciel zseniális mozi, imádtam minden pillanatát... az utolsó fél óráig, ami felért egy tarkólövéssel. Bármikor szívesen megnézem, sőt, Jézus első feltűnése hihetetlen erejű jelent, mely máig az egyik legjobb dramaturgia, amivel dolgom volt, de hogy a befejezés miért kanyarodik el ennyire, nehezen fogható meg.

A passió nekem tetszett (hehe...), bár tény, hogy nem nézném meg újra. Brutális, erőszakos és hatásvadász film, ami viszont pont emiatt jó.

@algi: Ah, Stalker! Na az hatalmas, csak kurvára lassú, így kell hozzá egy állapot.

@Chocho89: És az a durva, hogy már alig vártam a STALKER játékot, mert reméltem, hogy jól szétgyalázzák a filmet, és ezerrel kell majd gyilkolászni a nukleáris zombikat egy realisztikus környezetben, és milyen jó akciódús lesz már. Aztán valami videókártya mellé adták lemezen, és kipróbáltam, és esküszöm, ugyanolyan lassú a játék, mint a film volt! Ha azt mondja a contact, hogy másfél óra gyaloglás északra, akkor realtime másfél órát kell gyalogolnod északra. És tényleg realisztikus, mert van olyan, hogy egy checkpointnál idegesek a katonák, akkor kilométerekről lelőnek téged anélkül, hogy esélyed lenne. Ami persze realisztikus, csak nem túl élvezetes. :D

@algi: Én véresen komoly Stalker-fan vagyok, szóval ebben nem értünk egyet. ;) Számomra ez a fajta lassúság adja meg az igazi atmoszférát.

@Chocho89: Én nem hiszek abban, hogy a lassúság önmagában erény lenne. Viszont azt sem szeretem, ha valaki nem tud a seggén maradni egy film alatt csak azért, mert "hosszú." Mert mi hosszú? Meg mi lassú? Nekem pl. a Transformers 2 baromi hosszú volt, ahogyan a '99-es Múmia is. Azokat bezzeg képesek végigülni. De ha mondjuk csinálnának egy ugyanolyan filmet, mint a Múmia azzal a különbséggel, hogy az unalmas töltelék jelenetek értelmesek lennének, és drámai feszültséget vinnének a filmbe, akkor máris érthetetlen, lilagőzös zagyvaságnak lenne kikiáltva a fiatalok által. Ilyen világban élünk. (És tudom, hogy nem szép dolog általánosan beszélni egy meg nem határozott csoportról, és egy ilyen fiktív féllel szemben érvelni, de akkor mondjuk azt, hogy a gimis osztálytársaim 90%-áról beszéltem. :)

Na igen, nekem is mókás hallgatni a csoporttársaimtól a fősulin, hogy a két és fél órás film már nagyon hosszú. Ilyenkor borzasztom el őket azzal, hogy már kétszer láttam a Sátántangót. :D

@Setemény: Nekem itt ül a doboza, de még próbálok alkalmat teremteni rá. Neked mi volt a technikád? Tartottál szünet(ek)et vagy előre odakészítettél kaját, piát, meg egy kacsát? :)

@blady: a "Kétely" szerintem annyira nem volt rossz, a befejezését leszámítva. Totális lustaság, a hajamat téptem tőle.

@algi: Az első alkalom egy hirtelen elhatározás volt, szal csak leültem és megnéztem. A film közben van két szünet, akkor érdemes max. egy pár perces szünetet tartani (wc, cigi stb). De nem igazán szabad otthagyni. A második alkalommal barátnőmmel is meg akartam nézetni, mivel a Werckmeister harmóniák nagyon tetszett neki, de csak (megjegyzem hősiesen) négy órát bírt. Nem emlékszem, hogy különösen bekészítettem volna a dolgokat, szóval szerintem, csak szánj rá egy "kis" időt és nézd meg, ha teheted.

@Setemény: Úgy olvastam, a szerzői szándék szerint nincs szünet, csak nem fért rá egy DVD-re.

@algi: Ez így igaz, viszont a mozikban is két szünettel vetítik, ugyanezen okból. De viszont magába filmbe is bekerült kétszer (pont lemezváltáskor jön elő) a "szünet" felirat, tehát Tarr technikai okok miatt tette bele a két szünetet.

@Setemény: Hát, ha tényleg van ilyen felirat, akkor tök mindegy, mi volt az eredeti alkotói szándék.

nah megnéztem :D
Úgy veszem észre, ez a true events dolog sokakat megvezet, még a film megtekintése után is, mert naivan hiszik azt, h ez tényleg így megy, ebben a formában. Cast&Crew-közepén (miért is az elején, nem is értem..) 3-4 mondatban leírják, h valós dolgok ihlették, DE akad 1-2 fiktív, eltúlzott, drámai jelenet és karakter, ergo ezt is kiszínezték egy kicsit, mint mondjuk a Social Networköt, h eladhatóbb legyen, mert túlzások nélkül valszeg dögunalom lenne..
Meglepődtem, mennyi magyar dolgozott ezen a filmen, szereplők között is felbukkant néhány és út közben kiderül, h egy magyar pap fia van a középpontban, aki papnövendékként keresi a hitét és h ne veszítsenek munkaerőt, bedobják a mélyvízbe: ismerje meg az ördögűzés fortélyait, élje át és egyből átjárja a hit (a történet ezen része igaz).
Amikor [spoiler] Anthony Hopkins megszólalt magyarul, végleg megállt bennem az ütő:D szal az nekem baromi nagy plusz pont volt, ill az is, h sok jelenetet nálunk forgattak. Ettől függetlenül nagyon nem tudtak meggyőzni ezzel a hókusz-pókusszal kapcsolatban, nem fogok kereszttel a párnám alatt aludni, de egyszer tökjó volt. Főleg azért, mert a papnövendék srác szerepét tökre át lehetett érezni.
Tavalyi ördögűzős filmet nem láttam, de annál sztem tuti jobb, mert a film tökre lendületes és izgi, egészen addig, amíg bele nem viszik ezeket a túlzott, közhelyes sátáni jelenéseket..ha ezeket kihagyják és az elejéből is lecsípnek kicsit, talán még 8/10 is lehetett volna de így nagyon nagy jóindulattal is csak 6/10-es filmélmény. Igen, az, mert annak ellenére, h soha nem hittem ilyesmiben, bírom ezeket a témájú filmeket is, főleg akkor, ha belekeverik a Vatikán "boszorkánykonyháját" is :]

mármint Cast&Crew-közepén (miért is NEM a film legelején), sry hétfő van..:D