Sokszor mondtam, de elmondom újra. Nincs rossz Russell Crowe film. Persze ez megdőlhet bármikor, hiszen kezdő színészként biztosan elvállalt ezt-azt is, de azokat úgysem fogom tudni megnézni, úgyhogy mondjuk legyen ez érvényes a Romper Stomper utáni korszakára.

Láttam rengeteg filmjét és majdnem minden látottat dvd-n is igyekszem begyűjtögetni, így került kezem közé a Bor, Mámor, Provence, amelyet még nem láttam. A filmtől kicsit féltem, hiszen sok ember szidta, hogy milyen unalmas és nehéz elképzelni, hogy Ridley Scott egy ilyen filmet rendezzen.

A történet nem valami komplikált, londoni gazdag yuppie örököl egy borásztelket bagettföldön és ráérez a vidéki idill ízére. Ennyi. Hozzá még egy kis szerelmi történet, visszaemlékezések és hasonlók.

A film első 20 percében kicsit megijedtem, mert ez a yuppie szerep nem igazán állt jól Russel Crowe-nak és nem tetszett az egész film hangulata sem. Jó, karrieristák, fúj fúj, a kép színe is legyen itt szép sötétkék, essen az eső satöbbi. Ez majd jól mutat a vidéki világos ellentét tükrében. De hülyén jött át. A vágás is nagyon erőltetett volt, mesterségesen csinálták pörgőssé, kapkodóvá.

Amikortól megkedveli a nyugis, szőlőkertes életet, már sokkal szimpatikusabb is lett az egész film, olyan végtelenül nyugis lett, semmi mesterkélt hülye sztorik félreértésekkel meg hasonlókkal. Lehet, hogy emiatt mondják sokan, hogy unalmas, de szerintem inkább végtelen kiegyensúlyozottságot biztosított a film második része.

Az első ami a film után eszembe jutott, hogy de lemennék a Balatonra... :P

Az alkotás hiperártalmatlan (hacsak nem botránkozik meg valaki egy pár ass,shit-en. Na meg látni kétszer féligmeddig egy-egy popót), van benne pár nagyon kellemes poén és vicc, de ugyanakkor maximálisan izgalommentes is. Nem nevezném kifejezetten jó filmnek, de rossznak sem. Egy kellemes kikapcsolódás, aki egyszer valami másfajta filmre vágyik. Se több, se kevesebb. A kombó még él

6/10