Még mindig vannak filmek, amiket mindig is látni akartam, de valahogy sosem jött össze, de most már legalább eggyel kevesebb... Sikerült pótolnom 1975 klasszikusát, méghozzá Blu-Rayen a 35 éves jubileumi kiadást, amit éppen akciósan még mindig meg lehet venni. A szintén akciós DVD talán jobban megéri, mert a legfontosabb extra (egy majdnem 90 perces dokumentumfilm) azon is rajta van, illetve annyira nem voltam elájulva a BD képminőségétől sem.

A film egy elítéltről szól (Jack Nicholson), aki annyira kezelhetetlen a börtönben, hogy kivizsgálásért beutalnak egy elmegyógyintézetbe, hogy tényleg flúgos-e a pasas, vagy csak imitálja, hogy ne sitten kelljen rohadnia.

Nincs mese, ez a film marha jó... Bele sem merek gondolni, hogy ha itt a kommentekben nem beszéltek rá, még mindig nem láttam volna. A színészek teljesítménye fantasztikus, nem hiába, diliházban nagyon emlékezetes jeleneteket lehet összehozni (hasonlóan fantasztikus e tekintetben még a 12 majom, élén Brad Pitt alakításával). A történet szempontjából bár annyira sok nem történik, végig érdekes marad a film és remekül ingázik vígjáték és dráma között. Külön ki kell emelnem a fiatal Danny DeVito teljesítményét, akit elsőre fel sem ismertem, mert el sem tudtam képzelni, hogy neki valaha is volt haja :D De ott volt még Christopher Lloyd is, akit szintén nem láttam még nem őszen.

Pluszban egész film alatt fejtörést okozott nekünk Cheswick karaktere, akire szentül azt hittük, hogy a "Halló, Halló" sorozat "van Smallhausen"-e, de kiderült, hogy két külön színész. Pedig hogy hasonlítanak (Balra Sydney Lassick a filmből, és jobbra Louis Mansi)

A film bezsebelte 1975 legjobb filmjét (és négy másikat), emellett olyat kosarazott ki, mint a "Cápa". Mindkettő zseniális film, nem vitás.

Azért abba belegondolni, hogy az utóbbi 10 évben milyen alkotások nyerték meg a legjobb film díját és aztán megnézni egy ilyet, azért más súlykategória, azt kell mondjam...

9/10