Nos, valahogy nem bírok elszakadni ettől a német fickótól, mert ez már a harmadik bejegyzésem vele kapcsolatban. Az elsőben még többé kevésbé elmondom véleményemet róla, hogy szerintem minden idők legrosszabb filmesének nevezni röhejes, de ugyanakkor túlzás volna azt is állítani, hogy olyan nagyon tehetséges volna. A másodikban a Király Nevében-t néztem meg, ami számomra egy olyan igazi Boll élmény volt. Nem volt nézhetetlen, de kifejezetten jó sem.
Nos, ez száz százalékosan igaz a 2009-es "Rampage" filmjére is, azzal a különbséggel, hogy ez amatőrhibák nélkül akár még jó (vagy jobb) is lehetett volna.
A sztori egy még otthon lakó, szerelőként dolgozgató fiatalról szól, aki összeesküvéseket látva mindenhol (főként uszító barátján keresztül) egyszer csak elhatározza, hogy egy jó kis ámokfutást rendez. Ehhez épít egy páncélruhát, bombákat és irány a belváros. Igazából ennyi is.
Fan-trailer
A téma eléggé húzós, de úgy vagyok vele, hogy az ilyennek is van létjogosultsága. Ugyanakkor abban a formában, ahogy itt be van mutatva, kicsit zavart. Mivel Boll volt a "Rampage" írója,rendezője,producere, minden hiba az ő lelkén kell, hogy száradjon.
Egy ilyen filmnél a legfontosabb dolog az kéne hogy legyen, hogy hogyan jut el egy ember ilyen elhatározásra, hogy ilyen tetteket hajtson végre? Nos ez az, ahol a film piszkosul elvérzik...
A szülők szeretik őt és bár határozottan utasítják, hogy kezdjen valamit az életével, ez még nem hinném, hogy nagy botrány kéne hogy legyen. Az más dolog, hogy eléggé idegesítőek (főleg az anyuka), de ez meg szerintem a színészeken múlott.
Munkahelyén a főnök nem kezelte szarként a srácot, holott valahogy ezt akarta a film elhitetni velünk. A trailerben is látható kávés jelenet meg azért csak le negyen már ürügy...
Szóval az ok egy kicsit rejtélyes marad. Ugyanez vonatkozik arra, hogy mégis honnan a lószarból szerezte azt a sok automata fegyvert, robbanószert. Hiába autószerelő, kétlem, hogy ez még elegendő arra, hogy egy autóbombát össze tudjon építeni és még távvezérelve azt el is gurítsa egy épületig. Na ne már.
Irritáló volt még az is, hogy full ártatlan embereket gyilkolászott. Ha legalább kicsit olyan embereket választott volna ki, akik a történet szempontjából kicsit megérdemelték volna (pl rablók), akkor egyszerűbb lett volna nézni. Így enyhén durva volt azért, bár ez gondolom a koncepció része volt.
Amiről Bollnak még rohadtul le kellene szoknia, azok a flashbackek/forwardok. Ez a fickó imádja alkalmazni őket, de nagyon nevetségesen tud hatni, mikor van, hogy 2-3 percig csak egy ilyen montázst látsz. Egyértelműen túlstrapálja őket.
De hogy azért valamennyi jót is írjak róla, a főszereplő alakítása nekem kifejezetten tetszett. Nem először látom a színészt (Brendan Fletcher) és szerintem tehetséges. A film befejezése is egy kellemes meglepetés volt, bár egy idő után, már várni lehetett, hogy erre megy ki az egész. Ennek ellenére azért kárpótolt pár korábban említett deficitért.
Ezen kívül például a bingós jelenet nagyon el lett találva.
Összefoglalva, a Rampage egy egyszer nézhető 80 perces (flashbackek nélkül saccra 70) kis provokatív valami, ami más készítőkkel sokkal jobb is lehetett volna, de azért így sem bántam meg, hogy megnéztem.
6/10
