Gyerekként olyan jókat kacarászott az ember a nagyszülein, hogy nem tudja mi az az internet, hogyan működik a számítógép... A szülein meg azért, hogy akármilyen kütyüt megvettek ők előbb bújták a használati leírást, ahelyett hogy automatikusan beüzemelik és 3 gombnyomásból átlátják, hogy hogy van ez...
Hogy mondogattam..."Ez sosem fog velem megtörténni"...
Lószart...
2010 van és már snassz ember vagyok, hogy eddig csak 3 mobilom volt és azokat is azért kellett lecserélni, mert nem működtek már. Telefonommal nem csatlakozom az internetre, hanem egész konkrétan még mindig feltöltőkártyával nyomom. Nem tudom mi az az androidos mobil és nincs iPhone-om. Úgy konkrétan egy Apple termékem sincs és nem is akarok. Nem látom át, hogy mitől jobb nekem egy iPod mint egy mezei mp3 lejátszó.
Nincs 3. generációs játékkonzolom, úgyhogy az Otherworld-ön megjelenő témák 80%-ra röffenni sem tudnék. Sajnálom rá a pénzt, meg úgysem játszanék online kenyai srácokkal olyan játékkal, amelyről nem is hallottam még.
Régóta nem áldoztam ilyenre, úgyhogy vettem egy luxuscikket: egy laptopot. Legfrissebb operációs rendszerrel, gondoltam XP óta csak fejlődtek a dolgok. Igazából csak szívok vele, mert semm sem olyan mint volt és kis túlzással úgy érzem magam, mint a Windows 3.1-es -> Windows 95-ös átállásnál. Sok pitiánernek tűnő problémára képtelen vagyok megoldást találni, úgyhogy faggatom az ismerősöm, aki már oly sokszor kihúzott a szarból.
Ugyanez a szórakoztatóiparra is érvényes. A magazinok zenei rovatából alig ismerek valakit, maradok a régi, beváltoknál.
Persze sok dolognál lehet mondani, hogy nem is baj, ha nem vagyok képben. Mondhatnám szerencsés vagyok, de valahogy nemrég döbbentem rá, hogy én is beléptem az elmaradottak klubjába. Még ha nem is olyan drámai a lemaradás, ha így megy tovább minden, 10 éven belül én is röhej tárgya leszek.
Úgy néz ki ezt senki sem ússza meg, születhet ő akármikor...