Új sorozatot indítanék, ahol felsorolom a kedvenc akármilyeimet.
DVD gyűjteményemet látva feltűnhetett nektek, hogy bizony aktívan fogyasztom a horror műfajt is, úgyhogy nem feltétlenül sorrendben, de íme kedvenc horrorfilmjeim:
1. Texas Chainsaw Massacre (Remake): Ez az egyetlen, amire határozottan kimondhatom, hogy ez a kedvenc. Biztosan sok ember elcsodálkozik most ezen, de szerintem ez a film úgy zseniális, ahogy van. Mondhatni hibátlan. Rengetegszer láttam már és nem sajnáltam rá a közel 6000 forintot az akkor frissen megjelent duplalemezes kiadásra, amely egyébként egy tényleg tisztességesen összerakott kiadvány.
Véleményem szerint, az új film a régit szinte minden tekintetben veri. A réginél borzasztóak voltak a karakterek (csak azt mondom fogyatékos testvér...), az újnál mindegyik a helyén volt. A díszlet, a film felépítése, maga a horrorjelenetek sokkal jobbak, egyedül talán az eredetinek a hangulata volt hatásosabb, mert valóban elég nyomasztó volt néha, gondolok itt pl a vacsorára. Az eredeti sem rossz, de mai szemmel eszem ágába sem jutna kiemelkedő (horror)filmnek nevezni.
- Az ördögűző: Ha van olyan, hogy időtlen klasszikus, akkor az ez. Hiába láttam már rengetegszer a filmet, minden egyes alkalommal olyan brutálisan libabőrös leszek, hogy azt elképzelni nem tudjátok. Tudom pontosan, hogy mi jön, de a végeredmény mindig ugyanaz... Egy igazi mestermű, amelynek szerkezetét tanítani kéne a mai rendezőknek. Nem elkapkodva, de nem is feleslegesen időt húzva adja a folyamatos idegörlő dózisokat, amely az utolsó fél órára olyan elképesztő finálévá dagad, hogy a karfát szorongatva bírod csak elviselni. A nyers, de mégis igényesen explicit, nyomasztó előadásmódja ma is teljesen hatásos, el nem bírom képzelni, hogy milyen lehetett ezt átélni 1973-ban. Amitől különösen szimpatikus még a film, hogy a karakterek nagyon realisztikusak. Pont azokat a kérdéseket teszik fel, amit bárki más feltenne, ugyanúgy felhagyna a racionális gondolkodásmódot, ahogyan mindenki más is, aki meglátja azt, amit ők. Aki még nem látta volna (van olyan?) az mindenképpen a rendezői változatott nézze meg, mert vannak felújított és kiegészítő jelenetek, amelyektől tényleg jobb a film.
UI: Az ördögűző: A kezdet is igen jó. Csak ne akarjátok az eredetihez mérni. A készítők sem ezt akarták.
- Holtak Hajnala (Remake): Még egy film, ahol szerintem a remake kivételesen messze jobb az eredetinél. Az újat megnézve egyből kikölcsönöztem az eredeti "klasszikust" is és elképesztő, hogy mennyire csalódtam. Elfogadom, hogy az akkori időkhez mérten, az a film korszakalkotó lehetett, de ez nem változtat rajta, hogy szerintem az a film kifejezetten rossz. A színészek pocsékok voltak. Tudom, hogy horrorfilmekhez nem kell kiemelkedő színvonal, de még ahhoz képest is rémes volt. A zombik nevetségesek voltak, hiszen gyakolatilag csak félre lehetett volna lökni őket és csókolom. Nagyon tehetségesnek kell lenni ahhoz, hogy valakit egy olyan megöljön. Nálam ez a két dolog elég is volt, hogy elrontson mindent.
Az új verziónál gyakorlatilag mindent kijavítottak, amit ki kellett. A karakterek elevenek voltak, izgalmas volt, kellően brutális és a vége kifejezetten tetszett. Valahogy így kéne lennie minden remakenek.
-28 héttel később: Kár vitatni, az első rész is nagyon jó, csak nekem a katonai központos rész kicsit elrontotta az összhatást. Kár volt belevinni ezt a meghibbant történetszálat. A folytatás már sokkal komplexebb és pont jól adagolta a kötelezőt, hogy hű legyen az eredetihez, de ugyanakkor ne egy sima önismétlés legyen. Én nagyon örülnék, ha lenne egy 28 évvel később is...
-It (A gonosz): Nos ez az a film, amitől gyerekként álmatlan éjszakáim voltak...De tényleg. Voltam olyan hülye, hogy 8-9 évesen belenéztem ebbe, mikor a tv-ben ment és kb pár perc után borzongva el is rohantam. Az eleje olyan félelmetes volt akkor, hogy komolyan mondom, vagy 7-8 évig nem is mertem egy új esélyt adni neki. Aztán megnéztem (nappal), felnőttként meg már megvettem dvd-n. Ma már persze hülyeségnek tűnhet az egész, de a mai napig azt mondom, hogy a filmnek van egy brutálisan nyomasztó hangulata, amelynek köszönhetően maga a horror inkább a fejedben játszódik le, mert a film maga nem kifejezetten véres. A karakterek nagyon jók, a közel 180 perces időtartam ellenére szórakoztató, csak ne lenne az az utolsó 5 perc, amely valami olyan észbontóan elcseszett, hogy a mai napig nem bírom felfogni, hogy hogy a francba lehetett ezt komolyan gondolni? Botrány...
