Látva a virágárusoknál a sok giccses plüsszart, csak most döbbentem rá, hogy itt a május és itt az érettségi. Ilyenkor mindig hálát adok, hogy ezen már szerencsére túl vagyok, mert bizony nem kívánom vissza azokat a hónapokat.

Gyakorlatilag azt kell mondjam, úgy hiperszuperistenistenigazából életemben csak akkor tanultam. Mindenre ott sem jutott idő/energia, de azért többé kevésbé fel voltam készülve. Igen, visszatekintve azt kell mondjam, hogy nem voltam sosem egy példás tanuló. Én a megtestesült „az a lényeg, hogy görbüljön” ember voltam és ez sosem zavart igazán. Ahogy illik, puskáztam is rendesen és mindezt jól. Sosem buktam le, csinálhattam úgy is, hogy ott állt mellettem a tanár, fapofával végigcsináltam. Természetesen paraszt és erkölcstelen dolog, de leginkább azokkal szemben éreztem néha bűntudatot, akik tényleg megtanulták azt az anyagot, amit én csak kinyomtattam magamnak. Úgyanakkor úgy voltam vele, hogy a tanárok is sokszor egyáltalán nem fair eszközökkel „harcoltak” (pl. nem azt kérdezték, amiket mondtak), szóval ez csak egalizálás.

Arról nem is beszélve, hogy így felnőttként az ember visszatekint, hogy mennyi bődületesen felesleges szarságot kellett (volna) megtanulnom anno, akkor pláne nincs nagy bűntudatom... 

Voltak tárgyak, amikből csak a kötelező elegendőt teljesítettem, van ahol érdekelt a téma és ott a jegyeim is jobbak voltak.

Matekból pl. mindig is marha szar voltam, ez elmondható minden számmal kapcsolatos tárgyról is. Nem az én világom, mindig a kettes volt a célkitűzés. Nagy nehezen, de az év végére csak megkaptam (egy félévtől eltekintve). Irodalom sem kötött le, pl versekkel a mai napig nem tudok mit kezdeni. Eszembe nem jutna egy verseskötetet böngészni otthon.

Ugyanakkor a történelem érdekelt és érettségin meg is kaptam az ötöst. A nyelvek is mindig mentek, na meg persze a tesi, amelyet mindig várt az ember :P

Diákként az ember gyűlölt iskolába járni és alig várta, hogy felnőtt legyen. Sok szempontból tényleg jobb, itt pl vége a munkaidőnek, utána nincsenek úgymond kötelezettségei. Nincsenek házik, házidolgozatok satöbbik. Ugyanakkor ilyenkor tudatosul az emberben, hogy azért akkor sem volt az olyan rossz, nyáron egy csomó szabadidő, ünnepekkor is. Ma meg jut egy évre 22 nap, amit be kell osztanod valahogy. Nem cool. Sokkal több a felelősség, nincsenek laza szünetek én melóhelyre még rövidnadrágban sem mehetek :( 

Szóval azt mondom, diákként élvezzétek azt a korszakot, van sok előnye is, a főiskola/ egyetem már egy köztes le/átvezető, ahol ha nincs kedved, nem is kell bemenned. 

Szolidaritásomat fejezem ki minden érettségizővel és sok szerencsét kívánok :) Ugyanez vonatkozik a vizsgaidőszakkal konfrontálódó egyénekre is. Az sem leányálom, tudom ;)