Egyelőre csupán a Csend képét láttam a jelöltekből (a Cartel Land és a Winter on Fire is tervbe van, bevallom a másik kettő kevésbé érdekel), de rám sokkal nagyobb hatással volt. Sőt a tavalyi év legmegrázóbb mozi élménye volt számomra. Persze egyfelől a téma miatt is, ami - lévén az Ölés aktusa még kimaradt - újdonságként hatott, másrészt a kivitelezés miatt.

Egyfelől a technikai kivitelezése (fényképezés) elsőosztályú. Másfelől maga a megvalósítás nekem sokkal inkább átjött, hogy mit akart elérni:

A legtöbb tragédiát bemutató film az áldozatokat helyezi a középpontba, az ő nézőpontjukon keresztül meséli el a történeteket. A felelősöket - már ha vannak - pedig csak egyértelmű bűnösként, nem ritkán démonizálva mutatja be. A Csend képének - és elődjének - a célja éppen az lett volna, hogy a másik oldalnak is teret engedjen, hogy ne csak bemutassa az elkövetőket, de lehetőséget is adjon nekik, hogy szabadon, a saját módjukon meséljék el a történetüket, hogy megbánást mutathassanak és elismerhessék bűneiket.

Legalább is Adi (a főszereplő) azért vállalkozott erre, hogy egyfajta lezárást kaphasson, megérthesse, hogy miért történt meg ez a szörnyűség, miért kelet az ő családjának is szenvednie, és, hogy a gyilkosoknak is legyen esélye a megváltásra. (Az, hogy képes volt arra, hogy normálisan leüljön, és indulatok nélkül beszélgessen ezekkel az emberekkel már önmagában elismerésre méltó, én nem biztos, hogy képes lettem volna rá.)

A félelmetes és mélységesen elkeserítő dolog az egészben, hogy hiába lenne esélyük ezeknek az embereknek megbánni a bűneiket, nem érzik, hogy erre szükség lenne. Sőt, többen még felelősséget sem hajlandóak vállalni azokért akiket megöltek ("csak parancsot teljesítettem)". Pont a FreddyD által is kiemelt hosszú csendek a legsokatmondóbbak: Számomra nagyon átjött a helyzet kényelmetlensége, de az alanyok arcáról inkább a "miért nem hagy ez engem békén" állapotot olvastam le. A legdurvább talán amikor a családot kérdezi, és ott az egyik nő ilyet mond "hogy most már mind egy nagy család vagyunk".

És ez a legmegrázóbb az egészben, hogy a megbánás legkisebb jelét sem mutatják, még akkor sem, amikor kiderül, hogy kivel beszélnek. Ezek az emberek megvannak győződve arról, hogy helyesen cselekedtek és képtelennek szembe nézni a múltjukkal. Engem ez az egész helyzet baromira lesokkolt, és rohadt kényelmetlenül éreztem magam közben.

Ám a dokumentumfilm igazi jelentősége, az az, hogy ez a mai napig súlyos tabutéma (túlélőkkel is próbál beszélni, de azok úgy vannak vele "hogy rég volt már, nem kell ezt felhánytorgatni"). A beszédnél azonban nincs jobb terápiás eszköz, ha egy ember vagy akár nép nem tudd beszélni a tragédiáról, akkor fel sem tudja dolgozni azt igazán. Szerintem pedig pont ezért Oppenheimer filmje is több egy szimpla tényfeltáró dokumentummnál, gyakorlatilag egy terápiás eszköz. Persze kérdés, hogy ismerve a jelenlegi állapotokat - azaz, hogy még mindig hatalmon vannak az elkövetők, és Adinak és a családjának is több ezer km-re kellett elköltöznie a bemutató után - menyire lehet sikeres. De ami fontos, végre elindíthatja a párbeszédet a témáról.

Az egyetlen negatívum, amiben egyetértek FreddyD-vel, hogy az öreges száll tényleg kissé fölösleges, hatásvadász elem volt, ami lényegében nem sokat adott hozzá a filmhez.

Nagyon erős film, és mindenképpen ott van a helye a gálán. (persze simán lehet, hogy a többi jelölt közül lesz olyan, ami végül még jobban fog tetszeni).

Amúgy nekem a Senna is tetszett, bár egyetértek, hogy az tényleg elég egyoldalúan mutat be a dolgokat. Viszont még így is nagyszerű korképet mutat az akkori F1-ről.

@The Man Who Laughs:
Mindenképp ajánlom a "The ACt of Killing"-et megnézésre, mert az szerintem érdekesebb (még ha nem is feltétlenül "szórakoztatóbb") végeredmény,mint ez.

Ott teljesen bizarr dolgok láthatóak,ahogy művész-akciófilmként rekonstruálva látják a régi történéseket az ő szemszögükből. Nem mellesleg ott a film kap egy jó befejezést, ami sokkal értékesebb egy sima "Banyek,mit tettem"-nél. Nem árulom el a poént.

A "The Look of Silence" csendjeleneteivel nem lenne baj, ha effektíve azok lennének csendben,akik ezeket elkövették. Az, hogy Adi 20 másodperc csenddel emészti a hallottakat, az nem ad kontrát azokkal az emberekkel szemben. Sőt, gyakorlatilag még jobban lepattan róluk.

Ez az optikusos bevezető a legtöbb interjú előtt is nagyon fura volt, ami nyilván egy megrendezett ürügy volt, de a film valahogy ezt próbálta egy spontán dolognak beállítani.

A film felépítése is rendkívül furcsa volt. Miért nem kezdődött az egész Adi motivációval, mit akar elérni ezekkel a beszélgetésekkel. Ehelyett össze vissza ugrálunk interjú, tv-re bámulás,szenilis apuka,fingó kislánya között.
Az meg kifejezetten bosszantó, hogy a film után kell utánaolvasnom olyan létfontos infóknak, hogy mi lett Adiék sorsa az interjúk után, mert végig azon filóztam, hogy hogyan vállalhat ekkora rizikót ezzel a filmmel (el kellett költöznie jó messzira). A film végén ezt nyugodtan kiírhatták volna, ennyivel tartozott volna bátorságáért.

Az interjúknál meg nem értettem, hogy a nagybácsiját miért interjúztatta és tette mondhatni egy szintre a gyilkosokkal (börtönőr volt). Mégis mit tehetett volna? Látszott is a fickón, hogy nem teljesen érti, hogy mire föl akarja őt sarokba szorítani.

A film után egyből írtam egy IMDB bejegyzést, ha jó az angolod,akkor a fenti részeket kicsit részletesebben elolvashatod ott is. Sajnáltam, hogy ennyit hozott ki a film ebből a remek ötletből, szerintem egyszerűen sokszor a rossz dolgokra fektette a hangsúlyt

www.imdb.com/title/tt3521134/board/thread/252738482?d=252738482#252738482

Az Act of Killinget mindenképpen megnézem majd, de ez is megviselt annyira, hogy még gyűjtöm magamban az erőt. Viszont annak mindenképpen érdekesebb, egyedibb a koncepciója, míg ez inkább egy jóval hagyományosabb szerkezetű interjú film.

Amúgy most utána olvastam és az "apás részek" úgy kerültek a filmbe, hogy a rendező adott Adi-nak egy kamerát, hogy azt vehet fel a filmhez, amit szeretne, és ezeket ő rögzítette (nyilván az, hogy végül bekerültek a filmbe, meg hogy milyen sorrendben az már a direktor "sara").

A nagybácsin nyilván nem múlt volna semmi, viszont lett volna választása, hogy nem vesz ebben részt. Igaz, ez valószínűleg azt eredményezte volna, hogy őt is kivégzik. Mert választás mindig van, még ha arról is kell dönteni, hogy él, vagy hogy tiszta lelkiismerettel hall meg (ami amúgy nyilván nem lett volna egy jelentős áldozat tétel, hiszen akkor valaki mást állítanak a posztjára).

Szóval nem hibáztatom a nagybácsit, de családon belül azért nyilván elég kellemetlen egy ilyen helyzet és talán az ember jobban haragszik arra aki "elárulta" a családot. De igazából fogalmam sincs, hogy mit élhettek át, és remélem sosem tudom meg.

Amúgy kétségtelen, hogy a film erejének jelentős része a témájából fakad. Arra, hogy milyen sorrendben volt vágva nem tudok reagálni, hiszen közel egy éve láttam, és ilyen részletekre nem emlékszek.

Az elköltözést nem írták ki a film végén? Ha, nem akkor az tényleg hiba, hogy nem került bele.