Örülök, hogy szóltál a könyvről, erősen gondolkoztam rajta, hogy megveszem, mivel ha nem is vagyok óriási rajongója Bud Spencernek és Terrence Hillnek, nagyon szeretem a filmjeiket és kíváncsi lettem volna a sztorikra a forgatások alatt. Ahogy látom nem ez az a könyv amit keresek.

Sziasztok!!

Én is nagyon szeretem a Bud Spencer filmeket, de legjobban Bud Spencer stílusát. Ahogy szépen lassan feláll a székéről evés közben miután valamelyik rosszfiú belenyomta a kis pénztáros fejét egy tortába és utána mindegyiknek le ad egy maflást ("És megint dühbe jövünk" című film egyik részében). Ez nálam nagyon meghatározó volt abban, hogy megkedveljem Bud Spencert, mint személyiséget. Imádom őt és szerintem minden nagydarab emberben lakozik valahol egy Bud Spencer, aki mindig megvédi a kisebbet:)

˝Nem szép dolog bántani a kisebbet.˝ -- Bud Spencer

Én személy szerint nem szeretem az ilyen önéletrajzokat, akármennyire is szeretem azt akiről szól...valahogy nincs hozzájuk türelmem.

Amúgy nem tudom hogy van e köztetek olyan aki ezt elhinné : Én egy olyan közösségben élek (nem családra gondolok) ahol NEM ismerik Bud Spencert!

én igazából Bud Spencert se szeretem, de hasznos volt, mert egyik haverom bírja és lehet azt se tudja hogy van ilyen könyv :D én eddig nem tudtam.. :D

meg a nagymamám is szereti xD

@Clois: @DN-es333: ez természetes, hogy vannak olyanok is akik nem szeretik Bud Spencert, de szerintem egy ilyen ember önéletrajza, azért megmozgatja az ember érdeklődését. A könyv címe nagyon jó lett kitalálva: "Különben dühbe jövök"

OFF:

Egyébként Mr.T is írt önéletrajzot.

Itt 7:25-től felolvasás:

www.youtube.com/watch?v=GKCzUbtbdNo&hd=1

Aztán a folytatás, majd a Mr.T ihlette nóta:

www.youtube.com/watch?v=mFosF2ngY2k&hd=1

@gatkobsky: Azt hiszem félre értesz :) Én IMÁDOM Bud Spencert :) (és az önéletrajokkal sincs túl nagy bajom, csak egyszerüen nem érdekelnek). Az említett közösség pedig nem nemszereti hanem nem is ismeri

@Clois: Bocs, tényleg félreértetelek:)
Nekem is Freddyd podcastjét elégé unalmas volt végighallgatom, mert a filmek 90%-át nem is ismertem, de ettől függetnenül másoknak biztos érdekes volt a podcast, azoknak akik gyakran szoktak moziba járni vagy filmeket nézni. Mégegyszer sorry a félreértésért:)

Jó könyv,ő is szeret annyit enni mint én!

Szerintem ennek oka, hogy ez a könyv az Ő életéről szól, arról, hogy Ő hogy élte meg a dolgokat.

Hajjajj, én is gondolkoztam, hogy megveszem, pontosan a filmek miatt, de akkor inkább nem. Kár.

Kezdem azzal, hogy olvastam a könyvet és nekem is csalódás volt, de aztán rájöttem, hogy itt egyszerűen arról van szó, amit Chocho89 írt. Ez Carlo Pedersoli önéletrajzi könyve és nem Bud Spenceré. A könyvből egyértelműen kiderül, amit sokszor le is ír benne, ő nem tartja magát színésznek, ez az egész Bud Spencer dolog azért indult, hogy vissza tudja fizetni a kölcsöneit, legyen valahonnan pénze. Ő mindenek előtt úszó, vízilabdázó, világjáró és csak nagyon sokadik a sorban a filmszínész. És szerintem azért nincsenek történetleírások a könyvben, mert egyszerűen nem voltak ilyen történetek, ahogy Freddy is írja nem az emlékezetével van gond, régebbi dolgokra pontosan emlékszik. Carlo elment a filmforgatásokra, megcsinálta filmet és hazament. Sokkal többet jelentett az életében szinte minden más, mint a filmek. Persze, mi csodálkozunk ezen, hisz mi Bud Spencert szeretjük, nem Carlót. De a könyv pont arra döbbent rá, hogy ez az ember sokkal inkább Carlo Pedersoli, mint Bud Spencer.

Na ezért nem jó, mikor ilyen véleményeket mondtok.

Hiába írod le, hogy aki szereti Carlot az olvassa, meg, hogy a maga nemében jó, de itt is több embert egy ilyen vélemény tart vissza, hogy elolvassa.
Amúgy többen panaszkodtak ugyanerre, amire Te is..
És nem a véleményetekkel van a probléma, hanem, hogy nem úgy szidjátok ezt a könyvet, mint egy rossz könyvet, értelmetlen történet miatt, hanem, mint egy alapvetően jó könyvet, csak csalódással, mert magasan volt a léc.

Én óriási Bud Spencer és Terence Hill rajongó vagyok, ki merem mondani, hogy rajtuk kívül nincs is színész akiket igazán szeretnék. Úgyhogy teljesen átérzem, megértem a csalódottságotokat..én is szeretném hinni és nehéz másként is gondolni- hogy Terence és Bud hetente találkoznak, esznek egy kis virslit, isznak egy kis sört és egy picit legalább hoznak abból, amit a filmjeikben mutatnak magukból. De ez mese. Minden valószínűség szerint Terence és Bud csak jóviszonyban levő munkatársak. Ezt egy rajongónak bizony le kell nyelnie és el kell fogadnia, nem kapaszkodni a filmek mesevilágába.

És ugyanez vonatkozik Bud filmjeire is. Sokunknak oly fantasztikus perceket okoztak, kultuszfilmekké váltak. Sok kedvencem van, tán a legnagyobb a Nincs kettő négy nélkül.. és akaratlanul is szeretném, hogy legyen a történetben valami igazság.. nem.. hogy a filmben levő érzésekben legyen igazság, de ha nincs, az a természetes igazából.

Nekünk a legjobb filmeket jelentik, hozzájárulnak egy kis szelettel a vidámabb, jobb életünkhöz.
De Budnak nem kell ezt jelentenie. Bud élte az életét, a Nincs kettő négy nélkül pedig csak egy munka volt. Néhány napig többször forgatott Terence-el, biztos voltak vicces dolgok forgatás közben, de ezek érthető, hogy eltörpülnek.

Én életemben voltam ~15-ször csúszdaparkban és nyilván mindegyik jó élmény volt, ha elém tolnának egy listát, hogy ekkor itt és itt voltam, akkor valami biztos eszembe is jutna mindegyikről, de...hiába..azok csak napok az életemből..kellemes napok, de még azt se mondanám, hogy emberileg megváltoztattak volna.
Nyilván Bud a filmjeivel is hasonlóan van. Volt pár kellemes napjuk, keményen dolgoztak, mindez 40 éve..Szerintem érthető, ha erről mást nem mond az önéletrajzában, nem is tud.

Tehát a kritikusoknak nem a véleményével van bajom, hanem, hogy olyan dolgot vártak tőle ami nem igaz, nem létezik.

És azonkívül, hogy az igazság nem olyan szép és kellemes, mint a mese, Bud esetében nem jártunk, mert bár a karaktere kitalált dolog, ettől függetlenül az igazi Bud Spencer egyáltalán nem rossz ember, sőt.
Sokkal rosszabb, mikor kiderül egy közkedvelt, szeretett színészről, hogy az életben egy seggfej.

@Simulacrum:
Na..délelőtt elkezdtem a kommentbe, ebéd után befejeztem és elküldtem..és nem frissítettem,..pedig, ha látom, hogy mit írsz, akkor nekem már csak annyit kellett volna, hogy "+1" :)

@sanche: :-) Most olvasva te hozzászólásod a csúszdapark tökéletes példa. Carlo Pedersolinak a filmek olyanok voltak, mint neked a csúszdaparkok, na jó ennél az kicsit többek, de erről van szó.

Ha belegondoltok - főleg az idősebbek - a legjobb évei általában az embernek diákévei, illetve a közvetlen utána levők. Bud Spencernek is ezek voltak. Egy átlagember nem is tudja elképzelni, milyen lehet olimpiai döntőben úszni vagy a világ legjobbjaival vízilabdázni. A könyvben annyira a vízilabdáról nem is ír, ugyanis azért lett vízilabdázó, mert fantasztikusan gyorsan úszott. Neki az úszás volt az élete a filmek csak "csúszdaparkok", egyszerű munkák, amik a megélhetését adták. Terence Hill pedig valóban olyan lehetett neki, mint másnak a legjobb munkatársa, akivel jól elbeszélgetett a munkahelyén, de azért össze nem jártak. Ahogy sanche írja a könyv éppen ezért jó, mert megismerjük belőle Carlo Pedersolit. Ettől függetlenül nekem is Bud Spencer lesz az, akit mindig szeretni fogok, mert én így ismertem meg és a filmjeit szeretem.

@sanche: @Simulacrum:
Senki sem vitatja amiket mondotok.Ahogy mondtam is a videóban, nem főképpen ő tehet róla, hogy nem jön be nekünk a könyv. Egyszerűen mások voltak az elvárásaink, amelyek szintén érthetőek, hiszen mi igazából csak filmesként ismertük.

Attól függetlenül tartom magam ahhoz, hogy még a nem filmes részek is helyenként túl felületesek.

@freddyD: Igaz. Ennek pedig egyszerűen az az oka, hogy ezt egy nyolcvan éves vízilabdázó írta és nem egy író. Amúgy az egyértelmű, hogy teljesen más lett volna, ha tollba mondja vagy kicsit regényessé írja egy író ezt az életrajzot, de gondolom ő így akarta, saját maga írni.
Ahogy előttem is írták már, lesz még Bud Spencerről sok más könyv és én is remélem, hogy ezek majd csak jó pár év múlva keletkeznek.

Azért kíváncsi lennék, milyen volt az "Isten megbocsát, én nem" előtti filmekben. Ha láttam is belőlük, tuti nem ismertem fel. :)

Egyébként az "Isten megbocsát…" tényleg komolyabb a későbbi filmjeinél? Nem emlékszem, hogy láttam-e.

Gondolkodtam rajta, hogy megveszem, de aztán mégse tettem. Nem olvastam róla jót és itt sem éltetik. Majd a könyvtárból egyszer kihozom.