Még az évet lezáró Filmbarátok Podcastben szó volt röviden 2011 underground slágerfilmjének kikiáltott brit „Idegen Arcok”-ról. Már jó 1-2 hónapja kivettem a tékából, de twittert kivéve még nem reagáltam erre, amit most pótlok.
A film nagyon megosztó, van aki az év filmjének nevezte, van aki utálta. Nos, én a második frakcióba sorolnám be magamat, mert bizony nagy csalódás volt. Hogy kezdjem egy rövid pozitívummal: A film operatőri munkája tetszett és a földönkívüliek kinézete is nagyon bejött. Végre valami frissítő újítás. Nos, nagyjából viszont ennyi is volt, ami igazából tetszett, mert a maradék inkább lehangoló volt.
Az, hogy a történetvezetés kicsit unalmas volt, még egy dolog, de ami a filmet nálam menthetetlenül lehúzta, azok a karakterek. Nem azzal van a baj, hogy antihősök. Sok más filmben van ilyen (most mondhatnék például egy Dühöngő Bikát) és jól működik. Attól mert nem szimpatikus a karakter, még érdekelhet a története, izgulhatok vele vagy ellene. Itt sajnos az a büdös nagy helyzet, hogy a nőt kivéve MINDENKIT UTÁLTAM. Nem érdekeltek, kívántam, hogy haljon meg az összes és inkább csak alieneket néztem volna pókerezés közben. Idegesítettek a briddish gettós dumáikkal, idegesítettek hogy rohadékok voltak, idegesített úgy minden. És így nem lehet egy filmet élvezni. Az is külön röhej, hogy istenverte földönkívüliek rohamoznak ott és senkit sem érdekel, sőt, még ilyenkor is inkább egymással háborúznak, ahelyett hogy összefognának az idegen életforma ellen. Tök értelmes,nem?
Ha valaki ezektől a szerintem marha nagy dolgoktól el tud tekinteni, akár még élvezheti is, de nekem ez így nem működött.
