Én nem nagyon találtam pozitívumát annak, hogy felnőttem.

Nem csak felnövés kérdése. Gyerekként nem láttam bizonyos dolgokat. Plö hogy most plö a tornászok lovas bemutatóján úgy nyomják a birteket mint az állat, a bicikliben is igencsak elöl vannak, gyakorlatilag ahol indulnak britek, ott az első 3-ban vannak. Emlékeim szerint ugyanez volt kínában a kínaiakkal. Fociban is sokszor látni, hogy vmelyik csapat érdekes módon többet sabálytalankodhat büntetés nélkül mint a másik, szinte minden meccsen.
Összefoglalva: én mindenhol bundát látok, a sport csak a ráhúzott máz. Igazából ez a nagy szám, hogy mi sem politikailag, sem pénzügyileg nem vagyunk tényező, mégis szállítjuk minden olimpián az aranyakat. Ezért különösen megbecsülendő a magyar sportolók teljesítménye.

Itt az a kérdés hogy ha lehetnél lennél e újra gyerek.Egyébként szerintem az hogy untat az olimpia nem feltétlenül a felnőttéválásnak tudható be szerintem.

Ez a "felnövés" dolog a legnagyobb kicseszés egy ember életében, mégse lehet tenni ellene. A mai párbajtőr meccs viszont jó volt! A magyar lány, Mohamed kitett magáért, remélem koreai ellenfelét is hasonló talpraesettséggel fogadja majd.

Engem gyerekként sem érdekelt egy fikarcnyit sem. Se a Forma-1 se semmi más sport esemény.

Egy régi ismerősöm örökérvényű mondása: mindenki annak a hátrányait látja, amiben van, és az előnyeit annak, amiben nincs: ha az ember gyerek, csak azt látja, hogy semmit sem tehet magától, bezzeg, a felnőttek... A felnőtt meg azt kívánja, bárcsak gyerek lenne megint... azt bezzeg nem gondolja tovább, hogy akkor mit szeretne? Naná, hogy felnőttnek lenni - mint amikor valóban gyerek volt...

bio

Én gyerekkén szartam az összes sportra... most hogy felnőttem, annyiban változott a dolog, hogy már ráadásul nem is érdekel :D

Én örülök, hogy felnőttem!
nem kell többet iskolába járni, helyette mehetek dolgozni és kereshetek pénzt, a szabadidőmet meg arra fordítom amire akarom, annyit rajzolok amennyit akarok, stb.

Én így fogom fel és jó érzés... bár agyilag gyerek maradtam.

nem tudom szerintem nem sok köze van ahoz hogy szereted nézni a sportokat vagy hogy gyerek vagy.Szerintem gyerekként nem volt más dolgod és ezért szeretted nem a tényleges sportok miatt

Szerintem ez csupán annak köszönhető, hogy gyerekként nem volt sok más, amivel foglalkozhattál.
Ha nap, mint nap hatszáz másik dolgon jár az agya az embernek, az olimpiának egyszerűen nem marad hely, ez kortól függetlenül így van.

Az én módszerem a sportnézésre, hogy időt szánok rá: kényelmes elhelyezkedés a kanapén, szobán túli világ kikapcs, TV bekapcs és figyelek. Nem csak nézek, figyelek.
Ugyanúgy tudok élvezni így focit, F1-et, olimpiát, mint régen, sőt, talán még jobban, mert maga a küzdelem érdekel, nem csak a végeredmény.

Az egyetlen dolog, ami nekem nem tetszik a sportban az a kollektív nemzeti (/klubcsapat-szurkolói) melldöngetés meg trófeacentrikusság.
Arany! Arany! Arany! - mintha egy olimpiai hatodik hely nem kerülne egy élet munkájába...

Oké, hogy jobb érzés, ha nyernek a kedvenceink, mintha csak harmadikok, meg oké, hogy régen is mindenkit ez érdekelt, de mára már a csapból is ez folyik, olyannyira, hogy aki nem nyer, az rögtön ejnye-bejnét kap, ha meg valaki netalántán várakozáson alul szerepel (lásd Cseh Laci döntőbe nem jutása), az már kész tragédia.
Még az aranynak se örülnek igazán az emberek (tisztelet a kivételnek), ha valaki nyer, akkor a reakció nagyjából: "puszi, virág, taps, gratula; ki a következő?"

Mintha a világ sorsa múlna azon, hogy hányadik helyen végzünk az éremtáblázaton...
Aki így gondolkodik, az szerintem nem szereti a sportot.

No megyek nézem az összefoglalót.

Osztom a véleményed... de azért pár sportoló kifejezetten érdekel...

@Kolonel: Nagyon jó hozzászólás, minden szavaddal egyetértek.

Mostanában magamon is észrevettem azt, amiről a poszt szól. Régen olyan lelkes szurkoló voltam, hogy a napi hangulatomat is befolyásolta egy-egy magyar sportsiker vagy -kudarc. Ma pedig már csak az eredményt nézem meg sokszor, pedig alapvetően még mindig szeretem a sportot.

@Kolonel: "Szerintem ez csupán annak köszönhető, hogy gyerekként nem volt sok más, amivel foglalkozhattál."

Szerintem ott a megoldás!

Sokan mondták a 80as években, hogy bezzeg, az 50es években még tele voltak a lelátók a focimeccseken, meg minden moziban mindig telt ház volt - naná, mert akkor még vagy nem volt tv, vagy, ha volt, unalmas volt... Egyszerűen nem nagyon volt konkurenciája a tévének meg a meccsnek...

bio

Persze, olimpia meg a sport. Az olimpia az egy remek szoponzorálási-, politikai-, és bundalehetőség. De a logóknak látszódniuk kell valahol, szóval megmaradt a sportmáz. Ez az én véleményem.

Igazából be kell látnom, hogy mégis a régi, legalábbis most. Erősen elkapott az olimpiai fíling, köszönhető a rádió egészen kiváló közvetítésének. Ennek hála munkahelyen is tudom követni és nincs hiányérzetem, hogy valamiről is lemaradnék.

Ősidők óta nem hallgattam rádiót, de kicsit visszaadta a hitemet e médium felé.

@freddyD: Hát, igen... én most épp a kisöbű sportpuska összetett döntőjét nézem - nem hiszem, hogy ez az olimpián kívül bármikor érdekelne :D

bio

@krisk!: Ja. Tulajdonképpen Gyurta, Szilágyi, Pars és Berki is csak szponzorációs céllal nyert - szégyellem is őket rendesen!

bio

@krisk!: Mindig vegyes érzéseim vannak, amikor látok valakit, akinek ilyen vagy hasonló véleménye van nem feltétlen az olimpiával, hanem a médiával kapcsolatban. Mintha a hirtelen felfedezés, hogy a médiában rengeteg pénz mozog, hiteltelenítene mindent, amit közvetít. Ezért érdemes oktatni/tanulni arról, hogy a média miképpen is működik. Hogy ne az legyen a vége, hogy az ember totálisan elutasít mindent, amit a tömegmédiában lát, és totálisan bizalmatlan lesz minden iránt, amit mondanak, mert akkor hajlamos lesz rácuppanni a különböző összeesküvés-elméletekre. (És én vagyok a naiv, amikor a realitás talaján állok, mert "elhiszek mindent, amit a tévében mondanak.")

Tisztában kell lenni azzal, hogyan működik a média, és mindent a helyén kell kezelni. Az olimpiai közvetítés nem egy önzetlen szentség, hanem egy üzlet. (Megjegyzem, az olimpia nettóban számolva így se térül meg a szervező országnak, csak a megnövelt adóbevételekkel.) És aki azt hiszi, hogy az élsportban nem számít a pénz, az is elég naiv. A versenykor nyújtott teljesítmény nagyban múlik azon, hogy milyen körülmények között történik a felkészülés. Ehhez szponzorokra van szükség. Gondolom, senki nem akarja, hogy az, akinek drukkol, egy félhomályos pincében gyakoroljon, ahova nem vezették be a vizet.

És ha az ember tisztában van azzal, miképp működik a média, és meg tudja különböztetni a reklámot/propagandát a hasznos információktól, akkor nem lesz ilyen radikális véleménnyel.

Én egyébként nem nézem az olimpiát, mert nem lelkesít az, hogy valaki más teljesít kiválóan egy sportban. Az ilyen, számomra elérhetetlen eredmények inkább lelomboznak.

@algi: "Én egyébként nem nézem az olimpiát, mert nem lelkesít az, hogy valaki más teljesít kiválóan egy sportban. Az ilyen, számomra elérhetetlen eredmények inkább lelomboznak."

Hú, ha én így élném meg az ilyen dolgokat, akkor az egész életemet depresszióban tölteném - mert nem igazán van olyan dolog, amit valaki más ne csinálna jobban nálam... :P

bio

@algi: Teljesen egyetértek (leszámítva az utolsó bekezdést, de az ugye már szubjektív dolog).

Az anti-naív hozzáállás ugyanannyira együgyű, mint azé, aki mindent elhisz.

Fura, de én meg pont így felnőtt fejjel tanultam meg igazán értékelni ezeket a nagy sporteseményeket. Régebben soha végig nem néztem volna egy VB-t vagy EB-t sem, az olimpiát pedig mégannyira sem követtem, mint a focit. A Forma-1 szintúgy nem érdekelt még gyerek/ifjú fejjel.
Mostanra viszont sokkal nyitottabb lettem ezek iránt, és érdeklődéssel tekintek feléjük.
(Mondjuk ennyire olimpiát, mint az idén, még sosem követtem, mindig csak felszínesen, de idén valahogy elkapott a hangulata).