Én úgy emlékszem, hogy a Függetlenség Napja 2-ben először kilőtték a Föld körüli fegyvereket és csak azután száltak le a tengerre. Nem pedig forditva, ahogy Blacksheep mondja.

a Függetlenség Napja volt a negyedik film amit életemben moziban néztem meg, én is azt a részt láttam tévében amiről FreddyD beszélt, és tudtam, hogy ez lesz az a film, amire elköltöm a zsebpénzem (akkoriban évente egyetlen filmre mehettem moziban szal nagyon meg kellett gondoljam mire megyek el) és nem is bántam meg

Will Smith kurvára idegesített már akkor is, és azóta is, de végül is mindegy, mert nekem ez a film Goldblumról szól, és nem csoda, hogy folytatták, mert Emmerichnek ez a legsikeresebb filmje, azóta se csinált ennél jobbat
kb. mindennel egyetértek amit FreddyD mondott, és mélyen elítélem azt a fajta hozzáállást amit Gergő (és úgy en bloc a fiatalabb generáció képvisel) ezzel a filmmel kapcsolatban

a folytatásban biztos voltam, hogy 20 év után nem képes megismételni a nagy bravúrt, de ezt leszámítva egy szórakoztató filmecske lett, nagyon tetszettek az önreflexív dolgok, az említett fehér Házas dolog, vagy Goldblum beszólása: jó persze várjuk csak meg a kutyát

legnagyobb hiba az 500 karakter volt, ami között elveszett a lényeg, az újak sótlanok, a régiek közül pedig többen fölöslegesek, - basszus még a Goldbvlum apkját játszó színész is él!!! - és nagy szerencse, hogy minsdenki a régi hangját kapt meg, ami viszont nekem se tetszett, hogy lecserélték a Pullman lányát alakító színésznőt, állítólag azért, mert nem túl szép
szal én várom a folytatást

Szenilla Nyomában - itt is totál egyetértek FreddyD-vel, kurva idegesítő volt ez a félfogyatékos hal, de ezt elsősorban gyerekeknek kell élvezniük, szóval nem tudok általános véleményt mondani, nekem ráadásul a Némó se volt akkora élvezet mint sokaknak, Szenilla elviselhető volt mellékszereplőként, de főszereplőként idegesítő, és nem is humoros, - ráadásul nem volt róla szó, de a Kautzky Armandos poént enyhén szólva túlhasználták

Az viszont borzalmas, hogy folytatásokba kezdett a Pixar új ötletek helyett, azt hiszem a csúcsot, Wall-E, Fel-el elérték és onnét már nincs hova, néha még megcsillannak, mint az Agymanóknál, de pl. a Dinó tesóval mit akart ez a banda?

Az meg egyenesen röhejszámba megy, ahogy fejtegették, hogy Elle Degenerált mennyi fenntartással vállalta csak újra a szinkront, hogy ezek az amerikaiak micsoda ünnepet csapnak egy egy szinkron mellett, mintha megmásznák a Mount Everestet kb. nálunk meg ilyen lenézett, alázott szakma

Szemfényvesztők 2 - tegnap néztem, (mozimaratonon :D) borzalmasan szar film, kb felülír mindent amit az első rész lefektetett

viszont Blacksheep, van neked szemed? Lizzy Caplant utálni? minden filmben leszedném róla a ruhát, olyan hihetetlen szexuális kisugárzása van ennek a nőnek hogy ezt nem észrevenni...

különben se a színésznőt bántsd, hanem szarul volt megírva a szerepe, olyan idegesítő volt, hogy egy szívlapáttal leütöttem volna, totál látszott, hogy semmi szükség rá, bár mi szükség volt Franco öccsére? az meg, Harrelson ikreket játszott, kb. legalja a dolgoknak, és mindent elmond a filmről, az optikai trükkök korában voltak ikrek, azóta durván gáz ez, már majdnem annyira rossz volt mint a Jack és Jill, jah nem azon legalább lehetett röhögni

Invitation - nekem nem tetszett, mert totál egyértelmű volt, hogy itt valami kurva gáz van, nem hiszem el, hogy másoknak az a duma, amikor a vadidegen, pszichopatának látszó ismerős előadja, hogy megölte a feleségét, de ez totál rendben van, meg miután megnézték a videót, ép eszű ember nem vette volna a botját, és akkor még hagyják is, hogy kikísérje a nőt.

Én inkább a Purget hoznám fel példának, arra emlékeztetett, csak ez olyan Purge volt, amiről a meghívottak nem tudtak, csak az inner circle tagjai. Irritált továbbá, hogy mindenki ilyen negédes polkorrekt, egyedül a főhősnek volt helyén az esze, de azért megvárta míg mindenki mást legyilkolnak. Nagyon hosszú volt a felvezetés is, emiatt az utolsó negyedórát nem tudom értékelni.

A filmet egyébként bemutatták itthon a Titanic fesztiválon, legalább háromszor vetítették, a Toldiban, Puskinban és az Urániában. Jövőre szívesen adok karszalagot, mert volt vagy három, amit senkinek nem tudtak elosztogatni. De nem is csodálom, kb. 20-an ültünk a teremben, behozni meg ki lenne ilyen bolond? Kit érdekelne ez a rakás szar?

Hát rossz hír, ha a Fiú és a Szörnyeteg ennyire plasztikus, mert érdekelt. Most néztem nem rég a Nuszikát, és nem is csoda, hogy Miyazaki nem tudott közel 15 évig ennél jobbat gyártani, mert ez valami fantasztikus élmény volt. Kár hogy nem gyerekként láttam, akkor kb szobrot állítanék neki.

Kincsvadászok - hát én rühellem ezt a filmet, 18-19 évesen láttam, egyértelműen 10 éves kor környékén kellett volna nézni, bár lehet akkor is röhejesnek tartottam volna a Down kórósra emlékeztető elefántembert, aki állandóan csak azt hajtogatta: csóóóó-kooo-láá-dééé

Levagyok maradva a podcast hallgatással, aminek legfőbb oka, hogy a mostani filmekkel is baromi lemaradásban vagyok, de most, hogy kezdem magam felhozni, kommentálnék is már :).

Függetlenség napjával kapcsolatban inkább Black Sheep/Gergő véleményét osztom. Persze gyerekkoromban én is rengetegszer láttam (hála a TV-nek) így értelemszerűen van egy olyan nosztalgiája, amit soha nem tudok majd figyelembe venni. Csak éppen ma már nem olyan őszintén szórakozok rajta, mint 10en évesen, hanem inkább mint egy Guilty Pleasure film. Persze a látvány elsőrangú, és az szerintem még ma is bőven megállja a helyét, de a körítés az tényleg eszméletlenül buta. (Mondjuk egy BvS-nél így is százszor szórakoztatóbb, de hiába mondja Emmerich, hogy az ő filmjeiben nincsenek vicces ruhás hősök, mert az átlagemberről szólnak, attól a függetlenségnapja nem kevésbé komolyan vehetetlen, mint bármelyik szuperhős film. Sőt egy Civil War sokkal komolyabban vehető, mert bár a jelmezek képregényesek, azokban rendes karakterek vannak, nem pedig olyan egydimenziós karikatúrák, mint Emerich filmjeiben.) Illetve a film egész hangulata is nagyon fura, mert bár tele van poénokkal és humorral magát a fenyegetést még is teljesen komolyan veszi - az elnök beszéde hihetetlen hatásvadász, persze ettől még működik - ám a film hülyeségei (hogy törik fel az anyahajót) mégsem tudom komolyan venni a filmet, viszont hiába a humor annyira meg nem is komolytalan, hogy elnézzem a hülyeségeket.

Amúgy számomra ez (és az Armageddon) a Blockbuster 101, talán nincsen más film, amely ilyen pontossággal vonultatja fel az egyszerű (urambocsá buta) látványfilmek minden kliséjét. Amúgy anno tényleg elképesztő siker volt, és tulajdonképpen ez hozta el a látványfilmek korszakát. Hiszen ha megnézzük láthatjuk, hogy a korábbi Blockbusterek (Cápa, Vissza a jövőbe, Szellemirtók, Jurassic Park vagy akár Emerich ezt megelőző filmjei) mennyivel visszafogottabbak. Ám a Függetlenség napja sikere - mert ezt tényleg mindenki megnézte - megváltoztatta a helyzetet és eljött az Emerich/Bay féle "katasztrófa pornók" korszaka. Ahol a látvány (ami egyenlővé vált a folyamatos robbantásokkal és rombolással) vált a lényegé. Ha elvesszük a látványt a film lényege veszik el, ami jól látszik azon is, hogy hiába volt a kor egyik legnagyobb sikere abszolút nem sikerült magát maradandóan beásni a popkulturába. (Persze nem felejtették el az emberek, de nem is látni Függetlenség napjás pólókat, rajongói találkozókat, mémeket és idézni se igazán szoktak belőle.)

A meghívással azonban 100%ban egyetértek mesteri thriller, számomra az év egyik legjobbja. Imádtam, hogy miként volt képes folyamatosan megvezetni a film. Zseniálisan adagolja az információkat, amelynek köszönhetően a néző mindig pontosan annyit tudd, mint a főhős, és amikor végre összeáll a kép (nekem az ital kitöltésénél esett le), akkor meg már késő. Az év egyik legjobb filmje, tényleg kár, hogy nem hozzák be - legalább DVD-n), jó, hogy a Titanicon megtudtam nézni.

Refn pedig kétségkívül nem egy egyszerű eset. Kezdeti filmjei alig hasonlítanak ezekre a mostaniakra. A Pusher, amivel befutott egy abszolút minimális, teljesen visszafogott, ember közelien kisszerű gengszter történet, amiben nyoma sincsen ennek a markáns - stilizált - vizualitásnak, vagy szürrealistásba hajló narratívának. Amúgy mindenkinek, aki eddig nem látta - vagy csak az Only God Forgives és a Neon Démon után elment a kedve a rendezőtől - ajánlani tudom. A folytatást pedig még inkább, ami hasonlóan dokumentarista stílusban készült, ám már valamivel erőszakosabb és jóval izgalmasabb. (Sajnos a 3.-at és a többi korai filmje még kimaradt.) Az egyik legjobb filmje, hanem A.

Aztán az Agatha Christie epizódok bérrendezései után megváltozott benne valami, és jött a Bronson totális style over substance őrülete, ami szerintem egy baromi szórakoztató film, de Refn vizualitása és Hardy játéka alatt kevés tartalom van. Majd a Drive-al feljutott a csúcsra (a Pusher 2 mellett szerintem is ez a legjobb filmje), sikerült arányba hozni a kiváló vizuális és zenei stílust a tartalommal, úgy, hogy közbe az egész az "átlag" néző számára is befogadható legyen. Aztán jött a Csak Isten bocsáthat meg, ami folytatta a Drive által elkezdett stílust, csak éppen totálisan szart a nézőjére. FreddyD-vel értek egyet azzal kapcsolatban, hogy amikor láttam én sem értettem benne mindent. Ám én ennek ellenére jobb filmnek tartom, mint a Neon Démont (ami a narratíváját tekintve valóban sokkalta befogadhatóbb), mert sokkal érdekesebb/tartalmasabb annál. Meg is jött a kedvem egy újranézéshez.

És, most itt a Neon Démon, ami rendesen kifogott rajtam. egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy ez most egy beképzelt művészieskedés, vagy pedig egy fricska a sznoboknak (egy felvállalt exploitation film, amelyet direkt magas művészetnek akart álcázni). Talán az utóbbi. Az viszont biztos, hogy a rendező ezzel a filmmel kimaxolta a Style over Substance formulát.

Vizuálisa, és zeneileg továbbra is csodálatos, de valóban baromi sekélyes az egész. Az egész mondanivaló kimerül annyiban, hogy "modellek felfalják egymást, és akinek ezt nem bírja a gyomra, az elhullik". (Ráadásul ezt a lehető legkevésbé árnyalt módon adja át). A 110 perc alatt baromi kevés minden történik, a legtöbb dolog (Keanu, a lány pasija) csak lóg a levegőben. És MÉGIS baromira beszippantott a film, és meglehetősen hamar elszállt, unalom nélkül ez a közel két óra. Persze lehet erre fricskaként is tekinteni, hogy a film pusztán annyira sekélyes, mint a világ, amiről szól, így a forma és a tartalom is egyensúlyba kerül.

Hogy akkor most ez jó film vagy sem azt majd nálam okosabbak megmondják, én egyszerre élveztem is, és tettem fel magamban a kérdést, hogy nem-e egy hatalmas blöff az egész

Gergő kérdésére válaszolva: Szerintem igen is kell támogatni az ilyen rendezőket. Persze érezhetően kezdi elvetni a sulykot abban a tekintetben, hogy sokkal fontosabbnak tartja a saját stílusát, mint a nézőt. Ám éppen ez a kompromisszumot nem ismerő hozáállása az, ami miatt nem tudok haragudni Refnre. (Persze érthető, ha sokaknak nem tetszik, nekem is vannak olyan túlmüvészieskedő filmek, amiktől agyfaszt kapok és felidegelnek, de szerintem Refn még nem tart ott) Mert lehet nem szeretni Refn utóbbi filmjeit (teljesen megértem, ha valaki így érez én sem vagyok 100%ban elégedett velük), de ez meg nem alkuvó hozzá állás olykor hihetetlenül frissítő tudd lenni. Folyamatosan fikázzuk Hollywoodot, hogy csak a kommersz, a sablonos, az ezerszer látott, az üres jön onnan, ezután balgaság lenne nem támogatni azokat, akik képesek őszintén ekkorra "fuck you-t" mutatni az egész filmiparnak. (Van egy érzésem, hogy Refn örült annak, amikor kifütyülték Cannesból a filmet, talán pont erre számított.)Amúgy meg a Hateful Eighten (amit ennek ellenére kedveltem) is érződött már, hogy Tarantino-t is jobban szereti magát és a saját stílusát, mint a nézőt. Ez talán minden markáns kézjegyű szerzői filmes közös vonása lehet.

@The Man Who Laughs: Köszi az epic kommentekért :)

Pushert láttam azóta, egy teljesen jó kis gengszterfilm. Sosem jöttem volna rá magamtól, hogy ez Refn műve. A második részt is megnézem majd hamarosan.

Nagyon érdekes lesz a következő filmje, mert elég vízválasztó lesz. Folytatja-e a rétegfilmjeit, vagy esetleg nyit megint jobban a mainstream irányába, mint ahogy tette azt a Drive-nál. Mert még egy ilyen film amit önmagában rendez és tartok tőle, hogy nem lesz már visszaút ezután. Mert már így sem kifejezetten egy sikerrendező, a Drive nevéből meg nem élhet meg örökké

@freddyD: Hát igen a következő projektjére én is kíváncsi vagyok. Kénytelen lesz valami igazán ütőssel előállni, hiszen hiába a markáns stílus, negyedjére már messze nem lesz olyan friss és lenyűgöző ez a fajta vizualitás (meg Cliff Martinez zenéje). Ha akkor sem lesz több a filmben, akkor szerintem végleg elfordulnak még a legnagyobb rajongói is (sőt sokan - főleg azok körül, akik nem ismerik a Drive előtti filmjeit - szerintem már most elkönyvelték egy egyslágeres rendezőnek.

Viszont úgy néz ki erre még várnunk kell, hiszen még bejelentve sincs a következő filmje. Viszont lesz egy Les Italians című sorozata (aminek a pilotját rendezi + showrunner lesz, ami kb a legfontosabb pozíció) egyelőre csak annyit tudni, hogy (francia) noir hangulatú zsaru sorozat lesz. Nekem már ennyivel sikerült felkelteni az érdeklődésem.

Illetve pár éve pletykáltak róla, hogy remakelne a Maniac Cop-ot (igaz talán csak producer lett volna), ez a projekt egyelőre úgy tűnik kútba esett, pedig baromi kíváncsi lennék, hogy ez a szürreális stílusa miként működne egy tipikus 80-as évekbeli slasherrel. Szerintem jól.

Na végre nekem is volt lehetőségem megnézni a Függetlenség napja 2, és egyetértek ez jóval elmarad az első résztől. Én már eleve nem annyira vártam a filmet, mert eleve úgy gondoltam, hogy fölösleges folytatni a filmet, és igazam is lett a Feltámadás ugyanis nem több, mint az előzményének a felvizezett, lélektelenebb és sokkal kevésbé hatásos illetve emlékezetes változata.

Valóban az érződik rajta, hogy próbáltak mindenben túllicitálni az előzőn (látvány, humor, karakterek száma), de hiába van mindenből több, minőségből már nem sikerült felülmúlni.

Az új karakterek teljesen szürkék, és nagy részük gyakorlatilag egymással abszolút felcserélhető, mind jellemben, mind dramaturgia funkcióban. (Pl.: miért volt szükség Liam Hemsworth karakterére, ha ott van "Will Smith fia"?).

A "legérdekesebb" (inkább emlékezetesebb) karakter éppen az afrikai hadúr volt, persze belőle is sokkal többet lehetett volna kihozni, de neki legalább voltak markáns (igaz főleg csak külső) jellemzői. (Persze azzal egyetértek, hogy a "John Oliver hasonmás" könyvelő valóban egy halál fölösleges szereplő, de ha belegondoltok egyedül neki van karakteríve – még ha ez egy igen primitív és sablonos ív is -, ő az akit az események megváltoztatnak valamilyen mértékben és a film végére „A pontból eljut B-be”)

A klasszikus karakterek egy része pedig érezhetően csak a Fanservice miatt került be a filmbe. (Hirsch szála gyakorlatilag egy az egyben kivágható a filmből, úgy, hogy a cselekmény csorbát szenvedne.
Vivica A. Fox– sztriptiztáncosból főorvossá válásnak az útja valószínűleg érdekesebb, mint a film maga – is csak azért szerepel, hogy benne legyen ráadásul a halálának sincs szerintem különösebb funkciója, hiszen szerintem nem igazán add hozzá nagyon Jessie T. Usher karakterének a motivációjához. De ugyanilyen XY halála is – rá amúgy nem is emlékeztem már az első filmből. Ez amúgy jellemző Emmerich giccsére, hogy nála minden karakternek hősiesen kell meghalnia, kivéve Will Smith. Nem vállalta el ezt a részt? Akkor találjuk ki a lehető legkevésbé méltó halált neki!

Sem a humor – amit néhol nagyon túltoltak Bret Spiner által, persze ő már az egyben is egy tipikus örült tudós volt, de itt nagyon alpáriba mentek néha. „Hahaha milyen vicces, hogy nincs rajta gatya” – sem a pátoszos beszédek nem működnek annyira, mint az egyben, hiába van több belőlük. (Whitmore elnök beszéde az eredeti fénypontja, hiába merő giccs, de hatásos. Itt semelyik monológ nem tudja megismételni azt a hatást.)
Azt elismerem, hogy a film nem indult rosszul. Az utópikus, alternatív jelen ötlete tetszett, de sajnos ezt a világot sem sikerült kellően kibontani, éppen csak felvázolják és már jön is a 90 perc rombolás. És, bár ez az alapfelvetés logikusan kötődik az előzményhez, egy csomó olyan dolog nem. Mitől örült meg Whitmore elnök, amikor ő sosem lépett telepatikus kapcsolatba a földönkívüliekkel? Abból látszik, hogy mennyire nem átgondolt, tervezett ez a folytatás, hogy egy olyan szálat is folytat, amiről az első részben, egyetlen árva szó sem esett - afrikai fúrás. (Persze meg lehet magyarázni, hogy nyilván az első film egy egész világot eseményt mesél el, és nyilván nem volt idő minden kontinenst megmutatni. De nem mentegessük Emmerich-et, 96-ban nem is gondolt a fúrásra.) Arról nem is beszélve, hogy ha az embereknek 20 évük volt felkészülni, úgy, hogy ismerték a földönkívüli technológiát, és az ennyi idő alatt semmit sem fejlődött - ezt konkrétan Hemsworth mondja a filmbe -, akkor hogy hogy ennyire esélytelennek velük? De arról sem volt szó 20 évvel ez előtt, hogy Spiner és John Storey karakterei szeretők lettek volna.

Mindemellett pedig tele van a film azokkal a fárasztó, blockbuster klisékkel - mindig utolsó pillanatban jön a felmentő sereg - amik 20 év után már csak röhejt, nem pedig feszültséget teremtenek. (Arról nem is beszélve, hogy cselekményében, jeleneteiben sok helyen konkrétan másolja az eredetit az egyszerű fan service kedvéért.)
És, akkor persze mindemellett ott lenne a látvány, de igazán ütőset az sem tudd nyújtani. Teljesen generikus, fantáziátlan mind a látvány világ, mind pedig maguk az akció jelenetek koreográfiája.
Igaz a folytatásban - ha tényleg a végén felvázolt vonalon haladnak el - van potenciál, de ezek után mit várhatunk?

@The Man Who Laughs: Igazából minden szavaddal egyetértek, esetleg ehhez csak egy hozzáfűzés:

"Mitől örült meg Whitmore elnök, amikor ő sosem lépett telepatikus kapcsolatba a földönkívüliekkel? "

Az első részben volt egy ilyen jelenet, hogy az alien betárcsázott az elméjébe és látványos fejfájással összeesett. Azt hiszem az Area 51-ban volt. Ezt vitték aztán tovább a folytatásban

@freddyD: Hmm, az lehet. Akkor ez az én hibám, mert erre már nem emlékeztem.

Refn újabb filmjeinél szerintem nem csak a vizualitás erős nagyon hanem az atmoszféra is. A tematikája miatt tartottam attól hogy unalmas lesz de engem beszippantott végig.
Azt egyébként nem értettem miért rosszabb szülővel nézni a Neon démont mint mondjuk az Ördögűzőt. Gergő kérdésére válaszolva: érdemes lehet támogatni szerintem ezeket a filmeket, mert sok mindent el lehet mondani Refnről de azt nem hogy biztonsági játékot játszana. Én szeretnék még pár hasonló filmet tőle.