A galaxis őrzői első részével hasonló véleményen vagyok, mint Blacksheep. Szerettem, de azért jócskán túlhájpoltnak éreztem a bemutatójakor. Na most ehhez képest IMÁDTAM a folytatást. Viccesebb, érzelmesebb, látványosabb mint az eredeti, plusz a Marvel filmek egyik legkreatívabb érdekesebb fogon asza is ebben van. Sőt én azt sem éreztem, hogy az MCU-ba való betagozódás miatt vissza kellett volna fogni az őrűltséget. Persze lehetett volna egy komolyabb sci-fi ebből az ötletből, de ez a film nem akart az lenni. (Mondjuk kicsit félek attól, hogy hogy fogják ezt a világot összevonni az Avengers-szel, lehet jobb lenne ha az őrzők megmaradnának a maguk űroperájában a klasszikus értelemben vett szuperhősfilmek világa helyett)

Kicsit amúgy nem tetszik, amikor Blacksheep olyan jelzőket használ hogy "értelmetlen", hiszen bár vannak elborult dolgok a filmben (bár sosem értettem, hogy az emberek mi alapján tesznek különbséget, azaz miért hihetőbb az, ha valaki villámokat szór a kezéből, seprűn repül, alakváltó vagy zöld óriássá alakul, mint egy élő bolygó?), ám karakterszinten remekül működik. Végre egy olyan grandiózus blockbuster, ahol a hősöknek nem valami külső fenyegetésre kell reagálniuk, nem arról szól a film, hogy a főszereplőknek meg kell mentenie a világot, mert ők a hősök és ez a feladatuk. A Galaxis őrzői 2 cselekménye ugyanis mindig a karakterek döntései szerint alakul. (Ezért is nehezebb elmondani, hogy miről szól. De ettől még nagyon is van története, csak nem egy nagy sablon sztori, amiben jön a gonosz, de a jók legyőzik, hanem szinte minden karakternek megvan a maga sztorija). A GotG vol 2. teljes egészében a karaktereiről és azok drámáiról szól (mert a könnyed hangulat ellenére a film tele van érzelmileg sérül figurákkal). A sztorit pedig mindig az ő -megalapozott, lényegükből fakadó - döntéseik és interakcióik viszik előre (nem pedig kívülről jövő, deus ex machina megoldások). Tulajdonképpen jobban van megírva, mint bármelyik hasonszőrű film 2016-ból.