A független filmforgalmazással foglalkozó Magyarhangya nevezetű csoport szeptembertől minden hónapban egészen decemberig 4 napra elfoglalja az odeon-lloyd mozitermeit és a 4 nap közül 1 az amatőr filmeké lenne. Vagyis alkotók küldhetnek be filmeket, amelyeket a moziban levetítenénk az aznapra vonatkozó megfelelő tematikákra vonatkozóan.
Akit érdekelnek a részletek (vagy beküldenétek valamit) kattintsatok ide
Egyébként az Odeon Lloyd mozit szeretem, nem utolsósorben az ilyen akciók miatt.
Remek levelet kaptam Dolfin-tól, aki látta az én "Minden idők legjobb hagymás rostélyosa" bejegyzésemet. Tartom magam az akkori kijelentésemhez, az a sárvári koszt valami felülmúlhatatlan volt. RENGETEG hagyma, ropogós krumpli, a hús istenien omlós volt és ráadásként még házi savanyúságot is elrejtettek a nagy "domb" alá. Pluszban kérésemre még hoztak egy kis ketchupot is, szóval én ott a föld legboldogabb embere voltam.
Ha lehetséges, éttermekben én igyekszem mindig hagymás rostélyost enni és ezt a szokást vette át Dolfin is, aki remek beszámolót írt a rostélyos túrájáról. Ehhez még az készített nálam jóval színvonalasabb képeket is.
a Hagymás rostélyos bejegyzéseden felbuzdulva elhatároztam, hogy ha étterembe betérek és van az étlapon, Hagymás Rostélyost rendelek. Nagyon szeretem a nagy darab húsokat és a sül hagymát is, csak ritkán fogyasztottam, de mióta dolgozom azóta van rá pénzem néha-néha. Úgy gondoltam hogy Sárváron a Tinódiban ér véget a körút, de ez úgy tűnik egy ideig most nem jön össze, ezért elküldöm az eddigi eredményt:
Először Miskolcon ettem júniusban a Tókert étteremben. Nem olcsó, de megéri. Sajnos csak 9 pont a 10-ből, mert nekem kevés volt a hagyma, de a marhahús eszméletlen volt, ízletes, omlós és méretes darab. Még 1 fej hagyma és tökéletes.
Ezután balatoni nyaralás következett. Első áldozat, amit megbántam a balatonfüredi Bella étterem. Mit mondjak. 3/10... Volt olyan húsdarab amit szó szerint 5 percig rágtam. Azt hiszem ennyi elég is. A hagyma finom és sok volt, azért kap 3 pontot.
Következő napon Tihanyban a Parasztház étteremben ettem egy igazi parasztos hagymás rostélyost. A köret, ahogy a pincér mondta, a hagyományos köret, petrezselymes burgonya. Igazából sok kifogás nem volt vele, a hús kicsit ízetlen volt, de a hagyma elég sok és a hús is. Így 7/10.
Ezután kis dunaújvárosi kiruccanás (szigorúan munka ügyben), de munka után az út széli Kerék csárdába csöppentünk, ahol a pincér közölte hogy nincs már marha szeletük, elfogyott, de tud adni Lyoni csirkét ami ugyanaz csak csirkéből. Erre nem is adnék pontot. A csirke ízetlen volt, és ahhoz képest hogy külön kértem hogy sok hagymával... hát nem lett az.
Végül a büki (vas megye) Kes Pub-ba jutottunk el valahogy. Az arányokkal volt itt a fő gond. Mire elfogyott a hús, hagyma még maradt bőven. Nem lenne gond, de szerintem a hús kicsi volt, viszont ízletes és omlós. De a kis szelet hús megbocsájthatatlan. 8/10.
Remélem pár hónap és az ajánlott Tinódi fogadót is kipróbálhatom. Ha Miskolcon jársz (pontosabban Lillafüreden) akkor a Tókerteti látványkonyhát próbáld ki, nem bánod meg.
Időközben én is voltam újra rostélyozni, méghozzá a budapesti Roxane étteremben.
Finom volt, különösen a hús volt tökéletes. Sajnos lehetett volna kicsit több hús is, mert míg azzal végeztem, még bőven volt a hagymából. Krumpli is jó volt, de abból is jöhetett volna még egy kevés. Savanyúság nem járt hozzá, azt külön rendeltem végül.
De tényleg nem volt vele nagy baj, jól laktam csak hát ha nem lett volna az a sárvári példa, amely nagyon magasra tette a mércét... :P 8/10
Azért az már nem semmi teljesítmény, hogy kevesebb, mint 10 hónap alatt rögtön három olyan film is megcsodálható magyar mozikban, amelynek a témája enyhén szólva hasonló. És nem szar B-filmekről van szó, hanem azért mégis elég híres színészekkel.
Jamie Randall (Jake Gyllenhaal) egy jóravaló családból (orvoscsaládból) származó gyermek. A család minden tagja az orvosi pályára lépett, vagy éppen tőzsdézik, így neki jut a fekete bárány szerepe. Belecsap hát a Pfizer nevű gyógyszercég kampányába és orvosokat próbál becserkészni (persze temérdek lány mellett). Maggie Murdock (Anne Hathaway) egy magányos lány, aki rengeteget jár kórházakba gyógyszer miatt, ugyanis Parkinson-kóros. Róla ezen kívül nem sok dolgot tudhatunk meg. Minő meglepő hát, a két főhősünk a korházban összefut. Eleinte csak a szex szintjére korlátozzák kapcsolatukat, később azonban kezd komollyá válni a dolog, ami Maggie számára már sok lesz. Így kezdődik hát a bonyodalom, amelynek középpontjában Maggie betegsége áll.
Ebben a vígjátékban Emma (Natalie Portman) és Adam (Ashton Kutcher) ősrégi barátok, akik egy reggel majdnem mindent elrontanak azzal, hogy lefekszenek egymással. A barátságuk megóvása érdekében egyezséget kötnek, mely szerint a kapcsolatuk kötöttségek nélküli. A kötöttségek nélküliség azt jelenti, hogy nincs féltékenység, nincsenek elvárások, nincs veszekedés, nincs virág, nincs gyereksírás. Azt jelenti, hogy azt tesznek, amit csak akarnak, amikor csak akarják, olyan nyilvános helyen, ahol csak akarják, de egymásba szeretniük nem szabad. És jönnek a kérdések. Lehet úgy szexelni, hogy nem szól közbe a szerelem? És vajon nem megy erre rá a barátságuk?
Egy rámenős fejvadász (Mila Kunis) megtalálja az igazi munkaerőt (Justin Timberlake) megbízója számára, akit rövid ostrom után meg is győz, hogy egy új állás kedvéért érdemes New Yorkba költöznie. De közben azon kapja magát, hogy nagyon bejön neki a srác. Sőt, azt is sejti, hogy ő is tetszik a srácnak. Abban viszont mindketten biztosak, hogy a másik tele van olyan tulajdonságokkal, amelyektől egész életükben féltek és menekültek. A kísértésnek legjobb engedni: az új barátok megegyeznek, szigorúan csak a testiségre koncentrálnak, érzelmek kizárva. Mindketten abban bíznak, hogy így minden nagyon egyszerű marad, de persze tévednek.
Az esetek nagy százalékában eredeti nyelven szoktam nézni sorozatokat, magyar felirattal. Elvből nem utasítom el automatikusan a szinkronokat, de bizony sok esetben ront az összhatáson. Vannak sorozatok, amelyek (magyar) szinkronnal egyszerűen nem működnek jól. Ilyen pl. a „Halló, Halló” amelyben az akcentusok szolgálják a poénok nem elhanyagolható részét és ez magyarban alig működött.
Vannak azonban sorozatok, ahol vagy véletlenül, vagy kényelemből magyarul kezdtem el nézni és annál is maradtam. Általában bele-bele hallgatok az eredeti hangsávba is és elégedetten nyugtázhattam, hogy teljesen egyenrangú. Vagy akár rosszabb is.
Ilyenekre gondolok, mint:
-Az Elnök Emberei: Roppantul színvonalas a fordítás és a hangok is félelmetesen tökéletesek. -Szeretünk, Raymond: A sorozatban szinte nincs is szóvicc és ha van, akkor azt is adaptálják. A hangok választása telitalálat, különösen az após/anyós kombó. Raymond eredeti hangja elég idegesítő, olyan, mint Kermit a Muppet Showból. -Szökés: Itt átálltam az angolra a második évadban, de nem a szinkron miatt, hanem mert egyszerűen nem bírtam már várni. Jók a magyar hangok, egyedül a furán hangzó „Máijkl”-t kellett volna orvosolni már az első részben. -Élet a Marson: Az első évadot láttam németül és magyarul is. Azt kell mondjam, a magyar jobban sikerült. -Frasier: Sajnos ebből elég kevés részt láttam csak magyarul (talán 2 évadnyit), de nagyon jó és igényes lett. Nem okozna fejfájást nekem, ha nem angolul/németül nézném, hanem magyarul. Egyedül a „Frezsört” kellene „Frésör”-re variálni. -24
Sorozatok, amelyek rendes magyar forgatókönyvvel kifejezetten jók lehetnének:
-South Park -Férjek Gyöngye -Rém Rendes Család
Biztos még van egy pár amiről most megfeledkeztem, ezekről majd a kommentekben
