A Condemned bejegyzésemnél és e-mailen is sorra ajánlottátok ezt a "Penumbra" sorozatot, amelyről előtte szintén nem hallottam soha. Ma ugyanott ahol már a Condemned-et megvettem megláttam az említett játékot, közte a "Penumbra Anthology"-t. 3 teljes játék röhejes 990 forintért...Elég gyalázatos ár, de hát istenem...Megvettem volna többért is.
Szóval teljesen a ti ajánlásotok miatt nyúltam a pénztárcához, remélem hozza azt a hangulatot, mint anno a Condemned.
Nemrég elővettem újra a két konzolomat és rájöttem, hogy milyen jól lehet játszani ezekkel is még. Hiába van jó pár játékom mindkét konzolra, gyakorlatilag csak a Playstation 1-et használtuk és ott is az NHL 2000-et és az NFL Blitz 2000-et.
Playstation 2-re vettem úgy fél éve a "Simpsons Game"-et, de elég szar, úgyhogy nem erőltetem.
Gondolom, mivel ilyen őskonzoloknak tekinthetők ezek, olcsón lehetne venni hozzá játékokat. Kérdésem az volna, tudtok ti igazán jó multis játékokat vagy a PS1-re, vagy a kettőre? Ilyen igazi időtlen klasszikusokat keresnék.
Engem abszolút nem zavar, ha pixeles a grafika és a játék már 12 éves...Ha szórakoztato akkor jöhet
Egy projekt amelyet már régóta szerettem volna és sok technikai nekifutás kellett, de most végre sikerült összehozni.
A 2010-es és a 2011-es filmévről beszélgetek Sorterrel és Blacksheeppel a Baaad Movies blog szerkesztőivel.
Először csináltunk ilyet, úgyhogy tessék elnézni, hogy a technikai megoldás nem teljesen optimális. Sajnos Sorterék valamiért halkra sikeredtek és baloldalt hallani csak őket, igyekszünk legközelebbre megoldani ezt. Én jobboldalt voltam csak, de azt sikerült utólag mindkét hangfalra varázsolni.
Jó kis beszélgetés volt, töltsétek le, hallgassátok útközben, munkahelyen vagy ahol akarjátok.
ITT LETÖLTHETITEK A BESZÉLGETÉST
Sajnos manapság már egy kihaló kérdés, hogy "Te, mi volt a legelső album amit vettél?"..."Hááát...Őőőő...Nem is tudom mit töltöttem le először". Én továbbra is nagy híve vagyok a cd vásárlásnak, igaz, egyre nagyobb erőfeszítésembe kerül ez... A legtöbb bandának/énekesnek a lemezéhez amit megvennék, csak körülményesen tudok hozzájutni. Legtöbbször importpéldány kell, ami elég abszurd. Egy EU-s ország vagyunk elvileg,nem? Emlékszem, mikor a Limp Bizkit utolsó 2 lemeze megjelent, a hivatalos megjelenési időpont után vagy 2 héttel(!) volt itthon kapható boltokban...Szánalom.
Na szóval első album... Ez egy fontos része (volt) szerintem az embernek, hogy az első lépést megteszi a felnőttéválás felé. A legtöbb embernek szerintem mai szemmel elég cikis #1 van, én szerintem egész jól megúsztam. A még ma is üzemelő (bár szinte már csak klasszikus zenét képviselő) budapesti zeneműboltban (ott van a Szervita térnél) vettem meg 1993-ban. Még anyámat is elrángattam ezért, neki persze fogalma nem volt mi az amit veszek. Azelőtt végig másolt kazettákról hallgattam Beatlest és Genesist, de MTV-nek hála találtam valami nagyon vagány dalt és úgy gondoltam, na ehhez hozzá kell férnem. Nem úgy volt ez anno mint ma, ha nem volt ismerősöd, akinek megvolt, akkor nem hallgathattad sehogy, csak ha megveszed. Szóval megvettem a "12 inches of Snow" című albumot Snow-tól. Mivel értelemszerűen nem volt valami sok lóvém (se saját cd lejátszó), kazettán vettem meg. Még ma is megvan szépen MAHASZ ragasztóstul :P
Az "Informer" dal akkoriban hatalmas (ismétlem HATALMAS) sláger volt és most olvasom, hogy minden idők legsikeresebb reggae dala, 2 Guiness világrekorddal díjazva.
Nem kell mondani, hogy a pörgős szövegéből anno egy rohadt kukkot sem értettem (elég annyit mondani, hogy a "Creative Child" című dalt én anno mindig úgy énekeltem vissza, hogy "biégőcsáp") és ma angolul tudva is kb csak 5%-kal többet. Hiába olvasom még a dalszöveget is, teljesen reménytelen követni. Valahol ez is művészet.
Érdekes módon a reggae stílus sosem tetszett, talán ő az egyedüli kivétel. Bár ezt simán lehetne rapnek is nevezni. Az album egész hallgatható még ma is, van benne pár jó és pár rossz dal, de a nosztalgiafaktor kozmetikázza azokat.
A második "Murder Love" című albumát kb 10 évvel később vettem csak meg (már cd-n), mert valamilyen boltban láttam röhejes összegért. Nosztalgiából megvettem és 2-3 daltól eltekintve elég szar :D
Snow egyébként nem igazán egy "One Hit Wonder", még ma is zenél és ad ki dalokat, egész jókat, úgyhogy e bejegyzéssel tisztelgek előtte. Első videó a bombasláger "Informer" a második egy viszonylag új dala "Adore you".
UI: Technikailag volt egy másik első albumom a "Több mint testőr" soundtrack-je (méghozzá cdn) de azt tesómnak vettem ajándékba, úgyhogy az nem ér.
Azt hittem ezt az abszurdumot végleg elvetették, de tessék...
Lehetnek blogok, amiket regisztrálni kell
Bár a kormány a médiatörvény angol nyelvű magyarázatában még azt állította, hogy nem kell a blogokat regisztrálni, elképzelhető, hogy lesznek olyan blogok, amelyeket mégiscsak nyilvántartásba vesz a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, hangzott el egy háttérbeszélgetésen. A hatóság azt mérlegeli, hogy ha egy blog üzleti céllal működik, akkor nyilvántartásba veszik, így a médiahatóság jogköre alá kerül és bírságolható is lesz.
Az új médiatörvény június 30-ig ad haladékot a nyomtatott sajtó és az internetes tartalmak szabályozási kérdéseinek eldöntésére, mondta Koltay András a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) médiatanácsának tagja egy csütörtöki háttérbeszélgetésen. Koltay András az Index kérdésére azt válaszolta: jelen pillanatban még nem lehet megmondani, hogy mely tartalmakat kell regisztrálni a hatóságnál és mely tartalmakra terjed ki a hatóság jogköre.
A magyar külügyminisztérium karácsony után megjelent, a külföldnek szóló angol nyelvű hírlevelében [1] a médiatörvényt magyarázva még azt állítja, hogy a blogokat semmiképpen nem kell regisztrálni az NMHH-nál. A szöveg név szerint említi példaként a Véleményvezér [2] és a Mandiner [3] blogokat, amelyekre nem vonatkozik a szabályozás
A médiatörvény szerint azok a tartalmak regisztrációkötelesek, amelyek informálnak, szórakoztatnak, oktatnak, amelyekért egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősséget visel és gazdasági céljuk is van (hirdetési vagy más bevételek révén).
Koltay szerint a blogok többsége csak az első két pontnak felel meg. Mint mondta: meg kell határozni, hogy pontosan milyen gazdasági célok esetében kell regisztrálni tartalmakat. Koltay magánvéleménye szerint pár banner még nem jelent gazdasági célt, ilyenről akkor beszélhetünk, ha a blog vagy egyéb internetes tartalom tulajdonosait leginkább a gazdasági célok motiválják, esetleg a blog bevételeiből élnek. De az NMHH hivatalos álláspontja még nem ismert, annyi biztos, hogy nem azon múlik, hogy blog-e egy blog, hogy blognak hívja magát.
A regisztráció jelentősége ebben az esetben az, hogy egy blog ettől kezdve a hatóság jogköre alá kerül, bejelentést lehet tenni ellene és a hatóság is felléphet, ha megsérti a médiatörvényt. Sőt a médiatörvény 188. paragrafusa arra is lehetőséget ad, hogy többszöri törvénysértés esetén egy időre felfüggesszék a tartalom működését, és ehhez a közvetítő szolgáltatók segítségét vegyék igénybe. Vagyis, hogy utasítsák az internetszolgáltatót, hogy a kérdéses tartalmat ne lehessen elérni a rendszerében.
Kína üdvözletét küldi. Ez is megint a tipikus tutyimutyi, hogy szokás szerint úgy fogalmaznak meg valamit, hogy nehogy pontosan értelmezhető legyen. Szórakoztat. Minden blog valamilyen módon szórakoztat. És még a legtöbb blognak van Adsense ablaka, úgyhogy papíron van hirdetési felülete (azaz bevétele).
Nem arról van szó, hogy törvényt sértő tartalmakat akarnék kirakni ( bár ennyi erővel akár a Lula 3D videóimba is bele lehetne kötni kiskorúak veszélyetetése miatt), maga az elv az ami tűrhetetlen. És felháborító.
Mindennek vége van egyszer (hol belátható időn belül, hol nem), de ha ezt így tényleg elkezdik regulálni én befejeztem. Sok más emberrel együtt.
Nagyon rég játszottam valami új játékkal, mármint ami nem a RPCJS-ba való. 23.-án még volt vennivalóm, úgyhogy az Intersparban rohangáltam a milliós tömegben. Elmentem egy szoftverrészleg mellett és nézegettem egy kicsit. Nem akartam játékot venni, de azért megvizsgáltam, mik jelentek meg "mostanság". Ekkor láttam meg a Condemned-et, amelyről azelőtt nem hallottam semmit. A hátsó borító igen meggyőzőre sikeredett, utólag visszaolvasva reális képet mutat a programról. Ritka ez.
A játék hivatalos leírása:
A hatóságok hátborzongató gyilkosságokra figyelnek fel, amelyeket egy ravasz és kegyetlen gyilkos követ el sorozatban. Ethan Thomasként, az FBI sorozatgyilkosokra specializálódott (SCU) ügynökeként feladatod a gyilkos által hátrahagyott nyomok értelmezése... de vigyázz, mert könnyen elmerülhetsz az erőszakosság mételyében! Ez a hangulatos elsőszemélyű nézetes akciójáték a fotorealisztikus környezettel és életszerű fizikával segíti a játékost – azonban nem csak jó reflexekre, de alapos detektívmunkára is szükséged lesz, ha az elmetorzult bűnözők világát túl akarod élni!
* Az életben maradáshoz használj bármilyen fegyvert, amit képes vagy megfogni!
* Teljesen interaktív környezet!
* Az újgenerációs fény-árnyék technológia segítségével teljesen beleélheted magad a történetbe.
* Aprólékosan megalkotott 5.1-es hangtechnológia, amely a bűncselekmények világát hihetetlenül valóságossá teszi.
* Intelligens ellenfeleid kiszámíthatatlanul támadnak rád.
* Használd a törvényszéki eszközök széles választékát a bűntettek helyszínének felderítéséhez!
* Egyedi pszichológiai thriller a F.E.A.R. legendás fejlesztőcsapatától.
Röviden összefoglalnám a jó és rossz tulajdonságait:
+Remek a grafika
+Igen nyomasztó és ijesztő tud lenni. Talán még a Doom 3-nál is jobban frászt hozott rám. Bár az ijesztőbb, de ott nagyon hatásvadász módon szemétkedett az adrenalinszintemmel, itt nagyon elegánsan és visszafogottan. Ettől volt hatásosabb, mert nem lehetett számítani ezekre. Voltak pályák, ahol szinte végig egyedül voltál és amikor már megszoktad, hogy simán járkálhatsz akkor BUMM! Be a pofádba és moshatsz fel alattad...
+Remek pályák. Elhagyatott iskola,metróállomás, áruház...Brrrr
+A közelharc szenzációs. Ahogy a leírás mondta, fegyver híján csomó dolgot felkaphatsz, legyen az gázvezetéknek a csöve, íróasztalnak a fiókja, balta... Az ellenségek sosem ugyanúgy támadnak, néhol tényleg megszenvedsz velük. Az is jó, hogy viszonylag ritkán van rendes lőfegyvered. Úgy túl egyszerű lenne
+Színvonalas a csomagolás,tájékoztató (Legjobb Választás kiadás) és röhejes 990 forintért vettem.
-A történet úgy a feléig elég jó (egy sorozatgyilkost gyilkoló sorozatgyilkost keresünk) utána sajnos nagyon átmegy ilyen paranormális irányba. Bevallom, már nem is nagyon értettem a végére
-Sok bejátszás van, amelyek jól megvannak csinálva. Ha meghalsz és az előző mentéstől kezded, akkor ugyanúgy végig kell nézni. Nem lehet átugorni. Kár érte, mert van hogy percekig csak arra vársz, hogy folytathassam végre.
-A játék végén van egy jelenet, ahol te dönthetsz, hogy mi legyen a befejezés. Utólag kipróbáltam a másikat is és nem volt hatással az outrora :/ Akkor ennek mi értelme volt?
-Lehetett volna több logikai feladat. Igazából nem is volt nagyon
-Rövid
Összefoglalva: Kis hibái ellenére én roppantul élveztem a Condemned-et, nagyon ajánlom azokatnak akiknek tetszett mondjuk a Silent Hill hangulata.Sajnos egy hét alatt végigvittem, de évek múlva biztosan felrakom újra. Már kicsit hiányzik a parázás éjjel, sötétben... A hiánypótlásért kénytelen leszek elővenni régi bizonyítványaimat
Kevés dologtól paráztam még úgy az életemben, mint az érettségitől. Sosem voltam valami jó tanuló, de ez leginkább annak volt köszönhető, hogy ami nem érdekelt, azt nagyon felületesen tanultam csak meg. Persze voltak tárgyak, amelyekhez szimplán tök hülye voltam, mint pl a matek. Érettséginél elég nagy az emberen a nyomás, gondolom mindannyian átéltük. Szüleim nem elkényeztető típusúak, de ha valami nagy mérföldkövet sikeresen teljesítek az életemben, akkor azt jutalmazzák. Sok helyen ballagásra adnak ajándékokat (amit sosem értettem, hiszen nem csinált semmit az ember), én ha átmentem érettségin, kérhettem valamit. Akkoriban futottak be a dvd lejátszók és még elég nagy újdonságnak számítottak. Csak gyári lemezt olvastak, egy írható dvd még 5-600 forintba (!) került és egy gyári film vagy 5-6000-be. Szóval miután átmentem érettségin, kértem magamnak egy házimozirendszert, 300 W és én voltam a legnagyobb király. Évekig élvezettel használtam, sajnos mára a lejátszó beszart, nem olvas lemezeket. Kétszer is felrobbant(!), szabályosan füstölt. Szervízben megcsinálták, harmadszor már nem erőltetem. Kár érte, most van egy hangfalrendszerem, viszont nem tudom mihez csatlakoztatni :/
A lényegre visszatérve, akkoriban még viszonylag nehezen lehetett egyáltalán lemezt venni. Emlékszem, hogy az 576 kb boltban árultak Kinowelt által forgalmazott lemezeket, amelyek mára komoly értékkel bírnak. Szóval volt egy lejátszóm, de filmem nem. Újságosoknál megjelentek a DVD mellékletek és ott fedeztem fel azt a filmet, amelyet végül elsőnek megvettem. Ez az alkotás pedig nem más, mint a Robert Rodriguez áltál rendezett "Az invázium". Három ok miatt döntöttem mellette: 1. Viszonylag olcsó volt (ha jól emlékszem 2500 forint) 2. Tetszett a borítója 3. 5.1-es Dolby és DTS hangzás is volt rajta, ráadásul a magyar nyelv korszerűbb az eredetinél! Ezt sem láttam valami gyakran. Anno a DTS számított a legfaszább hangzásnak úgyhogy mint új házimozitulajdonos, persze muszáj volt kitapasztalni. Egyértelműen nem tudnék nyilatkozni, hogy jobb-e a DTS vagy a DD5.1, mert hol így, hol úgy hangzik jobban. A filmet tegnap úrja megnéztük és még mindig meglepően jó kis sci-fi horror, döbbenetes sztárparádéval. Végig mondogattuk, hogy "te ez a..., igen ezt meg ott láttuk már..". A képminőség nagyszerű, látni, hogy anno még mindent beleadtak ebbe az újszerű formátumba. Érdekes módon feliratot már nem sikerült rárakni ;) A filmet ajánlom és kérdezném tőletek, hogy mi volt a legelső DVD-tek?
UI: Mivel úgy éreztem, hogy a hangzás tesztelésére nem ez volt a legoptimálisabb választás, a második lemezem a Kinoweltes "U-571" volt, amely a legjobb hangért járó Oscart zsebelte be, úgyhogy jobbat nem is választhattam. És valóban, 5.1-es hangrendszerre az a kiadás (nem a későbbiek!) tesztlemez. A közutálattal szemben én a filmet is szeretem.
A legelső VHS kazettám egyébként a "Több mint testőr" volt :P Amely szintén egész korrekt film.
Valamikor régen kaptam egy "Nagy Vicckönyv" nevű gyűjteményt, amely nálam két szempontból maradt emlékezetes:
-Marha vastag
-Elképesztően béna viccek vannak benne
De tényleg, oldalakat kell lapozni, hogy egy értékelhető viccet találjon az ember, úgyhogy eddig jól el volt dugva a polcon, nehogy kezem közé kerüljön.
Nem tudom miért, de úgy gondoltam, hogy freddynét lefárasztom egy béna viccel, úgyhogy rajtaütésszeűen előkaptam és találomra felolvastam egyet. Elmondtam és nem értettem. Ő sem értette. Felolvastam újra, lehető leghelyesebben hangsúlyozva, de még mindig nem értjük. Tényleg mi lennénk ilyen reménytelen esetek és nem fogjuk fel a poén zsenialitását, vagy egyszerűen egy nagy lószar az egész?
Ennyi, ezután már a következő gyöngyszem jött
