Blogolkodom, tehát vagyok

Politikai témával foglalkoznék egy olyan embertől, aki életében eddig 5 különböző pártra adott már le voksot, úgyhogy előre is leszögezném, nem vagyok elfogult.

Igazából arra már rájöttem pár választás után, hogy olyan, hogy "jó kormány" nincsen, legfeljebb mérsékelten rossz. De inkább rossz. Hogy mennyire rossz, azt nagyban befolyásolja annak ereje, amelynek új dimenzióját a jelenlegi kétharmados elit mutatja. Lehetne egy párt akármennyire szuper, ilyen hatalommal, szerintem még a legjobbnak is elborulna az agya. Tényleg érdekelne, hogy azok, akik könnyes szemekkel büszkén szavaztak a jelenlegiekre, nem érzik-e magukat elég csúnyán átverve? Mert szerintem hisztérikusan komikus, hogy míg az előzőeket végig azzal cseszegették, hogy "hatalomvágyból nem mondanak le végre", addig ők magukat úgy bebunkerezték, hogy pl a médiatestületekbe beimportált sajátok a következő utáni(!) kormánynál vesztik el a megbízásukat. 9 év! Ez ijesztő. Nem új ötlet, hogy a médiatestületek élére "kedvező" embereket helyeznek, de ennek a dimenziója már félelmetes. Hasonló a köztársasági elnök, ahol míg korábban legalább burkoltan próbáltak nekik szimpatikus embert berakni, most egy korábbi párt alelnök ül, aki annyira papucs lesz, hogy még csak nem is tagadja.

Egy őrült javaslat a másik után. Felháborító alkotmánymódosítás, nyugdíjak lenyúlása (engem még annyira nem érint, mert nem régóta voltam magánnyugdíjpénztárban, de szüleimet speciel igenis érinti), ijesztő médiatörvény -> (ahol azt kell csinálni, amit mondanak), új rendőri szervek(magyar CTU), amelyekről azt sem tudni, hogy mit csinálnak, szociális munka érettségihez (gyanítom az iskolások majd a nyári szünetben csinálhatják, hogy soknak még diákmunkára se lehessen lehetősége).

Folyamatos a vallás benyomása a törvényekbe,alkotmányba, amit nagyon nem tartok jónak, mert a vallást és a kormányzást külön kell tartani. Ezt még az amerikaiak is felfogták, pedig ha valahol, akkor ott nem csodálkoznék, ha nem így volna.

Szóval összefoglalva, nagyon nem tetszik az irány, hogy egy túlzottan konzervatív és korlátozó (már-má cenzúrázó) irányítás felé haladunk, amely sokat tutyimutyizik mégis konkrétumok nélkül.

Egyébként ajánlom az Index parlamenti összefoglalóit. Ijesztőek, de marha szórakoztatóan van tálalva :D 

UI: comment blogos cikk: Vita köztévés módra. És ez mind mai cikk

Ahogy itt a blogon is olvashattátok, nálam az utóbbi évtized "felfedezése" a sorozatok voltak. Míg a 90-es években még kifejezetten negatív szónak számított (A nagyi meg a sorozatai...), mostanra mondhatni a társadalom kihagyhatatlan kelléke lett. Nálam minden a 24-gyel kezdődött és söpört végig mindenen. Azelőtt is néztem már sorozatokat, de inkább sitcomok voltak, vagy olyanok, amelyek epizódjai nem folytatódtak (kivétel talán a Dallas, de mentségemre mondjam, a 90-es évek elején csak ezt lehetett nézni :D ).

Már beszámoltam itt a 24-ről, Lost-ról, Shieldről. Visszagondolva a Shield nálam még mindig az abszolút #1, de nincs mese, kellett valami újat találni. Külső ajánlásra belekezdtünk a Breaking Bad-be, amely egy tüdőrákos kémiatanárról szól, aki utolsó hónapjaiban a családjának biztosítani akarja a jövőjét, úgyhogy belekezd kimagasló minőségű drog gyártásába. Nehezen tudtuk elképzelni, hogy hogyan lehet ebből sorozatot csinálni, de elég hamar meggyőzött minket, hogy bizony lehet.

A sorozatnak van egy üdítő tulajdonsága, hogy semmi pénzért nem kapkod.Viszonylag kevés a karakter, sokszor akár 10 perces párbeszédet is megfigyelhetünk és ezzel olyan mélyreható karakterjellemzésteket is kapunk, hogy más sorozatok kifejezetten felületesnek tűnhetnek. Dráma ide vagy oda, van jó pár rész (csak azt mondom Tuco), ahol a feszültség olyan mértékű, hogy te is verejtékezel, mintha te lennél ott... A máspdik évad elbénázott végétől eltekintve (a harmadiké kárpótolt) csupa jót tudok mondani róla, tényleg érdemes belekezdeni. A főszereplő Bryan Cranston egymás után 3x(!) nyerte meg érte a legjobb férfi főszereplőnek járó Emmy díjat, úgyhogy nem túlzok.

Kivétel nélkül minden nap néztünk egy epizódot, aminek köszönhetően pár hét alatt el is fogyasztottuk mind a 3 évadot... Úgyhogy kezdődhetett előlről a pótlás. Az AMC csatorna másik slágere a "The Walking Dead", amely most nagyon felkapott sláger lett. A történet igazából olyan, mintha a "28 nappal később"-ből sorozatot csináltak volna. Az egész egy képregénymegfilmesítés, de azt nem olvastam, úgyhogy ahhoz nem tudok hozzászólni.

Zombik ellepték a földet és a túlélők megpróbálnak boldogulni. Igazából ennyi is az egész, de abszolút nem baj, hogy viszonylag szimpla a történet. Nem emlékszem rá, hogy mikor láttam utoljára ennyire ütős sorozatnyitányt, de ez még a Shield-ét is verte. Nagyon jól néznek ki a zombik, profik a maszkok, örülök, hogy főként nem CGI-al dolgoznak. Zombik gyilkolása helyett főként a túlélők konfliktusain van a hangsúly, amely legtöbbször működik is. Van jó pár logikai hiba, de összességében tetszett az első évad (csak 6 részes). Az utolsó két epizód már nem tudta azt a színvonalat tartani, mint az évad első fele, de még korrekt volt. Várjuk a folytatást, ahol a karaktereknek igazából megint minden kezdődik előlről. Kis túlzással a második évaddal is el lehetne kezdeni majd a nézést. 

Én már egyszer láttam ugyan, de freddyné nem, úgyhogy most belekezdtünk az MI:5 nevű brit sorozatba, amely úgymond egy angol 24-nek is nevezhető, csak kicsit realisztikusabb. Az első évadot szégyenletesen alacsony áron vettem anno (most is kapható 1000 forintért), mindez úgy, hogy digipackos kiadás. 6x50 percből áll a az évad és nekem másodjára is bejön. Van egy visszafogott brit sármja az egésznek, de viszonylag modern a tálalás, még ha lassan 10 éves részekről is beszünk éppen. Sajnálatos módon itthon sosem jelentek meg a további évadok, pedig még most is vetítik a BBC-n és 9 évad mellett még spin-offot is kapott. Ettől függetlenül úgy gondolom megéri megvenni a kiadást, van pár merészen sokkoló jelenet és elég durván fejeződik be.

Itt egy kis részlet, ahol a Dr House-os csávó is játszik (nem, NEM láttam a House-ból egy részt sem) 

Ha mindez nem volna elég, jelenleg még ezeket nézzük rendszeresen dvd-n vagy követjük figyelemmel

V/Rém rendes család/Tom&Jerry/Veronica Mars/Beavis and Butthead/Férjek Gyöngye/Simpsons/South Park/Futurama

Van egy rossz szokásom, hogy könyveket, filmeket akkor is végig olvasom/nézem ha már hamar körvonalazódik, hogy pocsék lesz. Sorozatokkal is így vagyok (lásd Lost, ahol a 4. évadnál már egyszer majdnem kiszálltam), eddig egy kivételről tudok, ahol rendszeres nézés után feladtam, mert idegesített. Ez a Hősök volt. A második évad nagyon bugyuta volt már, nem kínoztam magam tovább. A Flash Forward-ból és Dexterből is láttam 2-2 részt, de felhagytam velük, mert láttam, hogy ez nem nekem való.

A hozzászólásokban ha spoileres infókat írtok, előtte jelezzétek, hogy ne rontsuk el azoknak a hatást, akik nem tartanak ott, vagy nem kezdtek még bele

Újra mobilos diktafon eksön. Ne várjatok HD hangminőséget

A zenetévék kihalásának köszönhetően, mintha egyre csökkennének a zeneklipek jelentősége is, ami elég sajnálatos. Sok banda van, akik mindig nagyon figyeltek arra, hogy a videóik mindegyike többször fogyasztható legyen, vagy akár már-már egy kis filmnek is lehessen tekinteni (gondolok itt mondjuk egy Aerosmith féle Crazy-re). Az én (nevezzük MTV) korosztálynak lehet mást jelentenek ezek, mint a ma fiatalokra.  Jöjjenek az én kedvenc videóim, amelyeket nem lehet megunni.

A - I love Lake Tahoe - Egyik kedvenc bandám a brit "A" nevű együttes, amely sajnos sosem futott be, holott megérdemelnék. Ezzel a dallal/klippel fedeztem fel őket anno, amely egy jó példa arra, hogy nem kell nagy költségvetés vagy dramaturgia, hogy összehozzunk egy élvezetes videót. Elmentek nyaralni, elvitték a kamerát és egy szuper road-movie kerekedett ki belőle. Tiszta kedve támad az embernek beugrani oda és ellenni velük (Ha tetszik a dal/videó, ajánlom még ezt tőlük)

-Beastie Boys : Sabotage A nagy klasszikus,ugyebár. A Beastie Boys nálam vegyes érzelmeket vált ki. Egyfelél tisztelem őket és vannak nagy örökslágereik, amelyeket szeretek (Fight for your right, Intergalactic, Sureshot), de az albumaikat nem bírom végighallgatni. Valahogy nekem már túl alternatív. Attól függetlenül a Sabotage dala marha nagy, de a klip mindent überel. Spike Jonze rendező összehozott egy nagyszerű paródiát a 70-es évek krimijeire és ez a rájátszott mű-trash (kamu bajuszok, a "nagy" ugratás a kocsival) 10 pontos.

 -OPM: Stash Up Az OPM-et is elég kevesen ismerik, holott nem vicc, a "Menace to Sobriety" az egyik legjobb cd-m, ami van. Viszi a prímet a "Stash Up" című dal, amelyet imádok (volt már RPCJS videóban is) de a klipje is nagyszerű. Egy halom gördeszkás rendőr üldözi az együttest szerte a városon, megzavarva pornós forgatást meg egyebeket. Hogy mi van a titokzatos bőröndben, az a végén kiderül, de ne legyen nagy elvárásotok :D Sajnálatos, hogy ilyen szar minőségű a videó, az meg röhejes, hogy ez az a verzió a banda Youtube profiljáról van! 

Blink 182 - First Date: A Blink pont egy olyan banda, amelyeknek szinte mindegyik videójuk egy élmény. A talán legfrankóbb a First Date, ahol a 70-es években ökörködnek és nagy odafigyeléssel gondoskodtak a díszletekről, képminőségről stb. Abszolút kedvenc jelenetem, amiko elzanyál a fogszabályzós csaj és ők középső ujjat mutogatva még rá is tesznek egy lapáttal (2:00). Tudom, elég bunkó, de marha jól jön ki :D Persze a strandos rész sem rossz. Szeretem bennük, hogy nem veszik túl komolyan magukat és pont ettől ilyen kedveltek. 

Prodigy - Smack my bitch up - Elég nyers és mocskos videó, ahol egy balhézó ember szétcsúszott napját figyelhetjük meg, mindezt az ő szemszögéből. Ettől ilyen egyedi és elég jó a kivitelezés is. A videó végén meg van egy slusszpoén. Franc se tudja hogyan, de Youtube-on fenn van a cenzúrázatlan verzió. Látszódik pár duda, úgyhogy 18 éven felülieknek blabla

 -Daft Punk : Da Funk Ha jól tudom, ez is egy Spike Jonze videó és nagyon morbid. A zenének az égvilágon semmi köze nincs a videóhoz, hanem egy begipszelt kutyaember(?) New York-i estélyát láthatjuk, ahogyan vásárolgat, ismerőssel találkozik stb. Nagyon egyedi 

Fatboy Slim - The Joker Macskákat nem szeretem különösebben, de ezt akkor sem lehet nem imádni :D Fatboy Slim is igazából televan jó videókkal, érdemes rákeresni 

-Weezer: Buddy Holly Ami anno a Micheal Jackson Thrillere volt, az szerintem a 90-es éveken a Buddy Holly volt a Weezertől. MEGKERÜLHETETLEN volt ez a videó (még a Windows 95 cd-re is rányomták. Mai napig nem tudom, miért) és jó okkal. Szenzációs. Lehet sokan nem értik most közületek, de volt egy régi nagyon híres "Happy Days" című sorozat és úgymond oda időutaztak és ehhez bevágtak archív felvételeket is. A kivitelezés hibátlan. Ja és mondtam már, hogy ez is Spike Jonze videó? 

Hogy ne legyen túl hosszú az egész, jöjjön még pár említésre méltó videó:

Weezer - Island in the Sun (übercuki és ...Spike Jonze)
Weezer - Pork and Beans (internetszenzációk egy helyen)
Jimmy Eat World - The middle (szenzációs dal és egy jó klip, amely az alkalmazkodás/kirekesztés veszélyeire hívja fel a figyelmet. Fehérneműkkel :P
Eminem - Stan (szerintem ennél jobb "Az látszódik ami hallatszik" videó nincs
Sum 41 - Hell Song (Igen. EZ EGY HIVATALOS VIDEÓ! :D)
My Chemical Romance - Ghost of You (Igényes világháborús videó Ryan közlegény stílusában.Az 1:30-nál látható vágás meg zseniális)
Papa Roach - Between Angels and Insects (Libabőr)
Limp Bizkit - My Generation (Jól összefoglalja mitől banda ez a banda. A rácsos koncertek a rajongók körében a mai napig fogalom)
 

Magyarország több szempontból furcsa hely.A kb 4234282 pontból álló lista 4234281 másik jellemzőjét kihagynám, úgyhogy kicsit elmélkednék a hazai koncertszervezésről, koncertlátogatásról. Budapesten az utóbbi hetekben láttam szerteszét a városban, hogy Busta Rhymes koncertet ad. Attól eltekintve, hogy azt a fickót sosem szerettem (rohadt szavát nem értem) mások persze még kedvelhetik. De 2010-ben ez a mára igen elfeledett MC olyan neves ember, hogy a Sportarénában lépjen fel? Te jó ég. Néha tényleg nem értem a szervezőket.

Magyarországon telt házas koncertet adni nem egyszerű (kivéve talán a Depeche Mode. Néha az az érzésem, hogy az itthoniak tartják el őket). Nem értem miért nem, de így van valamiért. Hogy a magyar emberek zenéért fizetni nem akarnak, mára sajnos ténymegállapítás, mert megkapja ingyen is. De koncertélményt nem lehet helyettesíteni, mégis sokan lemondanak erről is. Bizarr ugyanakkor, hogy mintha fesztiválnép volnánk, mert azok pedig sikeresek és az az érzésem, hogy a fellépők névsora nem is annyira döntő tényező.

Emlékszem, mikor pár éve fellépett itthon a Rammstein (tudom, idén is voltak), a világturnéjukon mindenütt telt ház volt, csak itt nem. Ez igaz szinte bárkire is, holott az a 12 ezres Sportaréna azért nem annyira óriási külföldi viszonylatokhoz képest.

Na de vissza Busta barátunkhoz. Már a plakátozásnál tutira fogtam, hogy ez nagy bukta lesz és miért nem mondjuk a Petőfi vagy Syma csarnokba visznek egy ilyet. Lehet, hogy nem olyan modern, mint az Aréna, de ha egy brutálisan üres helyen kell koncertet adni, az sem a zenésznek nem jó, se a nézőknek. Voltam én már Superbutt koncerten (Sportszigeten) ahol nem túlzás, voltunk vagy 30-an, de ők egyrészt humorral fogták fel, illetve mégiscsak egy hazai banda. Hozzá kell mondani, hogy a szervezés is szánalmas volt, elvileg nem lehetett volna odamenni a színpad elé(!), hanem az oldalső nézőtérről kellett volna tombolni. Pár fiatal csak megértette a biztonságiakkal, hogy az nevetséges, úgyhogy odamentem én is. Egész jó móka volt, ajánlom a bandát. A legjobb hazai együttes, az biztos.

Csak mindig elkalandozok máshová, nem igaz... Szóval az előbb utánanéztem, hányan is voltak egy ilyen koncerten múlt héten? A beszámolók szerint talán negyedház lehetett (kb 1500 fő). A legolcsóbb jegy bár 10.000 forint volt, kétlem, hogy nyereséges lehetett egy ilyen, hiszen csak a komplexum bérléséért keményen le kell perkálni a szervezőknek.

Mi a tanulság? Kell még egy középnagyságú koncerthelyiség (vagy újítsák fel végre a Petőfi Csarnokot), ne legyenek ilyen naívak a szervezők és a magyar ember menjen végre koncertekre.

Itt egy felvétel, amit találtam. Látni, hogy pár sor után, milyen szellős má a közönség. Szar ez így 

UI: Szomorú, hogy EZT ugyanakkor úgy látszik telt ház követte...Beszarok

A horrorfilmekkel ellentétben, itt nem tudnék egyértelmű kedvencet kijelölni, úgyhogy sorrend nélkül jöjjenek azok, amelyek ikszedik alkalom után is megnevettetnek:

-Borat: Szerintem moziban még nem nevettem soha annyit, mint ennél. Sasha Baron Cohent már az Ali G óta szerettem, de a filmet megelőző (kimagaslóan szórakoztató) promózás teljesen felcsigázott. Nehéz volna találni még egy ilyen elképesztően inkorrekt filmet, de mégis kitűnően működik és hiába inzultált ő zsidót,meleget,nőt,kazachokat (gyakorlatilag mindenkit) én nem tudtam volna megharagudni rá. Érdemes elolvasni a film wikipedia oldalát, hányan beperelték utólag, reménykedve hogy kapnak kis lóvét, de van aki az ügyvédi levél után odaírta, hogy "Egyébként szuper volt a film. Küldene egy aláírást?". A filmben volt pár meredek jelenet (birkózás :D) de engem nagyon szórakoztatott és az is, ahogy a gyanűtlan interjúalanyokat rendre bepalizták, irányították és ez a maga módján ugyanúgy művészet. A valós és megrendezett jelenetek helyenként olyan megtévesztő közeliségben voltak, hogy ezt a professzionalizmust sok más "mockumentary" azóta is hiába próbálja utánozni. Külön kiemelném Sasha Baron Cohen bámulatos szereplését, ahogy gyakolatilag 1 teljes éven át egy karaktert ÉLT és a filmben is sok olyan jelenete volt, ahol csak egy esélye volt és ha hibázik (elneveti magát, feladja karakterét) akkor bukik az egész. Nincs csapó és második jelenet. Ha a film nem lett volna ilyen megosztó, a legjobb főszereplői Oscar neki kellett volna hogy járjon. A Golden Globe legalább meglett. Érdemes beruházni a dvd-re, mert ilyen menüket, lemezt az életben nem fogtok többet látni :D Emellett van egy halom kimaradt jelenet, amelyek simán beleférhettek volna a kész alkotásba. A film soundtrackje meg szintén zseniális. 

-Folytassa...A sivatagban: Gyerekként nagyon szerettem a folytassa sorozatot, mikor elkezdték kiadni őket dvd-n (többnyire igen gyengus kiadásokban) elkezdtem szép sorban megvenni őket. Felnőttként sajnos be kellett látnom, hogy a sorozatban van egy halom kifejezetten pocsék rész és a poénok java snassz és már irritálóan az olcsó kanhumorra hajt (a kezdetiek ez alól kivételek). Van azonban ez az idegenlégiós rész, amely nálam valahogy egy örök klasszikus. Tetszenek a díszletek, a karakterek, a poénok nem valami komplikáltak, de ütnek. Kicsit csalódtam, mikor egyszer véletlenül felfedeztem, hogy a "Stan és Pan az idegenlégióban" filmből rendre lenyúltak egy csomó ötletet, de ez van.

Itt egy klip, ahol a "hős" tábornok egymaga elmegy mindig sivatagi járőrözésre, aztán rendre ilyen sebesülten érkezik meg :D 

 -Jackass: The movie(s): Mind a három film a maga módján egyedülálló. A filmsznobok bevallani sosem fogják, de titokban azok is nevetnek. Erről nincs is mit beszélni, talán még annyit, hogy a Carmina Burana felhasználása sosem volt még ennyire ideális, mint az első rész nyitójeleneténél :D 

-Én a vízilovakkal vagyok: Nehéz kiragadni egy Bud Spencer - Terence Hill filmet a sok közül (lehetett volna akár a Nyomás utána is, vagy a Nincs kettő négy nélkül), de ez az a film, amely számomra a legkedvesebb tőlük. Ez az afrikai környezet nagyon hangulatos és itt is különösen jól van ábrázolva, hogy a SpencerHill filmek nagyon természettisztelő üzenettel rendelkeznek. A film persze televan a szokásos poénokkal, szerintem mindenki látta már. 

 Még egy pár említésre méltó jelölt:
-Fanboys
-Amerikai Pite 2
-Halálos Temetés
-South Park: Film
-Csupasz Pisztolyok (szerintem nincs még egy olyan film, ahol a 10. alkalom után még mindig felfedezel új dolgokat)
-Airplane

 

A film után hazaérve előkaptam a mobilom hangrögzítőjét és jöjjön a beszámoló :) 

Új sorozatot indítanék, ahol felsorolom a kedvenc akármilyeimet.

DVD gyűjteményemet látva feltűnhetett nektek, hogy bizony aktívan fogyasztom a horror műfajt is, úgyhogy nem feltétlenül sorrendben, de íme kedvenc horrorfilmjeim:

1. Texas Chainsaw Massacre (Remake): Ez az egyetlen, amire határozottan kimondhatom, hogy ez a kedvenc. Biztosan sok ember elcsodálkozik most ezen, de szerintem ez a film úgy zseniális, ahogy van. Mondhatni hibátlan. Rengetegszer láttam már és nem sajnáltam rá a közel 6000 forintot az akkor frissen megjelent duplalemezes kiadásra, amely egyébként egy tényleg tisztességesen összerakott kiadvány.

Véleményem szerint, az új film a régit szinte minden tekintetben veri. A réginél borzasztóak voltak a karakterek (csak azt mondom fogyatékos testvér...), az újnál mindegyik a helyén volt. A díszlet, a film felépítése, maga a horrorjelenetek sokkal jobbak, egyedül talán az eredetinek a hangulata volt hatásosabb, mert valóban elég nyomasztó volt néha, gondolok itt pl a vacsorára. Az eredeti sem rossz, de mai szemmel eszem ágába sem jutna kiemelkedő (horror)filmnek nevezni.

Egyébként a Remake előzményfilmje is igen jó, ajánlom azt is. Véleményemet arról a linkelt oldalon tudtok olvasni. 

- Az ördögűző: Ha van olyan, hogy időtlen klasszikus, akkor az ez. Hiába láttam már rengetegszer a filmet, minden egyes alkalommal olyan brutálisan libabőrös leszek, hogy azt elképzelni nem tudjátok. Tudom pontosan, hogy mi jön, de a végeredmény mindig ugyanaz... Egy igazi mestermű, amelynek szerkezetét tanítani kéne a mai rendezőknek. Nem elkapkodva, de nem is feleslegesen időt húzva adja a folyamatos idegörlő dózisokat, amely az utolsó fél órára olyan elképesztő finálévá dagad, hogy a karfát szorongatva bírod csak elviselni. A nyers, de mégis igényesen explicit, nyomasztó előadásmódja ma is teljesen hatásos, el nem bírom képzelni, hogy milyen lehetett ezt átélni 1973-ban. Amitől különösen szimpatikus még a film, hogy a karakterek nagyon realisztikusak. Pont azokat a kérdéseket teszik fel, amit bárki más feltenne, ugyanúgy felhagyna a racionális gondolkodásmódot, ahogyan mindenki más is, aki meglátja azt, amit ők. Aki még nem látta volna (van olyan?) az mindenképpen a rendezői változatott nézze meg, mert vannak felújított és kiegészítő jelenetek, amelyektől tényleg jobb a film. 

UI: Az ördögűző: A kezdet is igen jó. Csak ne akarjátok az eredetihez mérni. A készítők sem ezt akarták.

- Holtak Hajnala (Remake): Még egy film, ahol szerintem a remake kivételesen messze jobb az eredetinél. Az újat megnézve egyből kikölcsönöztem az eredeti "klasszikust" is és elképesztő, hogy mennyire csalódtam.  Elfogadom, hogy az akkori időkhez mérten, az a film korszakalkotó lehetett, de ez nem változtat rajta, hogy szerintem az a film kifejezetten rossz. A színészek pocsékok voltak. Tudom, hogy horrorfilmekhez nem kell kiemelkedő színvonal, de még ahhoz képest is rémes volt. A zombik nevetségesek voltak, hiszen gyakolatilag csak félre lehetett volna lökni őket és csókolom. Nagyon tehetségesnek kell lenni ahhoz, hogy valakit egy olyan megöljön. Nálam ez a két dolog elég is volt, hogy elrontson mindent.

Az új verziónál gyakorlatilag mindent kijavítottak, amit ki kellett. A karakterek elevenek voltak, izgalmas volt, kellően brutális és a vége kifejezetten tetszett. Valahogy így kéne lennie minden remakenek. 

-28 héttel később: Kár vitatni, az első rész is nagyon jó, csak nekem a katonai központos rész kicsit elrontotta az összhatást. Kár volt belevinni ezt a meghibbant történetszálat. A folytatás már sokkal komplexebb és pont jól adagolta a kötelezőt, hogy hű legyen az eredetihez, de ugyanakkor ne egy sima önismétlés legyen. Én nagyon örülnék, ha lenne egy 28 évvel később is... 

-It (A gonosz): Nos ez az a film, amitől gyerekként álmatlan éjszakáim voltak...De tényleg. Voltam olyan hülye, hogy 8-9 évesen belenéztem ebbe, mikor a tv-ben ment és kb pár perc után borzongva el is rohantam. Az eleje olyan félelmetes volt akkor, hogy komolyan mondom, vagy 7-8 évig nem is mertem egy új esélyt adni neki. Aztán megnéztem (nappal), felnőttként meg már megvettem dvd-n. Ma már persze hülyeségnek tűnhet az egész, de a mai napig azt mondom, hogy a filmnek van egy brutálisan nyomasztó hangulata, amelynek köszönhetően maga a horror inkább a fejedben játszódik le, mert a film maga nem kifejezetten véres. A karakterek nagyon jók, a közel 180 perces időtartam ellenére szórakoztató, csak ne lenne az az utolsó 5 perc, amely valami olyan észbontóan elcseszett, hogy a mai napig nem bírom felfogni, hogy hogy a francba lehetett ezt komolyan gondolni? Botrány...