Jó pár hete nehezen lehetett találni nézhető filmet a mozikban, de mivel mozizhatnékunk volt, beültünk erre a zsákbamacskára.
A történet egész érdekesnek hangzott:
Egy tudóspár titokban kifejleszt egy olyan élőlényt, amelyben minden lehetséges organizmusból (emlős,növény,ember... franc tudja még micsoda) kialkottak egy új fajt. Annak felnövése és titokban tartása az idő elmúltával egyre nagyobb gondot okozott.
A trailer igen jóra sikeredett, még ha elég megtévesztő is. Egy kemény thrillert akar eladni, holott szerintem ez inkább sci-fi dráma kis thriller/horror elemekkel. Kicsit mintha ez is volna a film baja, hogy maga sem tudta, hogy mit akar. Amikor azt hitted volna, hogy ez egy fontos erkölcsi kérdéseket is felvonultató dráma (pl. Mennyire játszhat istent az ember?), akkor a végén előjön egy igen fölösleges és izzadtságszagú horroros 20 perc, ami a korrekt egyensúlyt felbillenti. De igaz ez fordítva is.
Kicsit kár érte, de ugyanakkor nem nevezném egy rossz filmnek, mert igényes a megvalósítása, a karakterek jók és ahogy említettem, elhangzik pár remek gondolat is. A vége meg kifejezetten tetszett, még ha kicsit előrelátható is volt. Egyszer nézhető, a jobbik fajtából
Mivel sokan kérték, megosztom veletek a nagy büszkeségemet. Kb 330 körül van, igaz ha nagyon pontos akarnék lenni több volna, mert a gyűjteményeket is 1-nek számoltam. Most mondja meg valaki, hogy nem szebb ez a látvány, mint egy 100-as guriga?
Van egy új kedvenc tv sorozatom, amely tényleg minden eddigit felülmúlja, amit valaha is láttam. Még a 24-et is... Ezt kimondva, kicsit mocskosul érzem magam, de ez az igazság.
Ez a sorozat a "The Shield" névre hallgat, idehaza "Kemény Zsaruk"-nak fordították...Mint valami meleg pornófilm címe, de mindegy.
A karakterek zseniálisak, nagyon kidolgozottak, a sorozat tele van "Aztakúrva, ezt nem hiszem el!" jelenetekkel és ami a legjobb, kiszámíthatatlan. Egy rendőrcsoportról szól, akik a bandákra specializálódtak és feszegetik a törvényesség határait. Sokszor át is lépik.
Sosem tudni, mi történik. Lehet hogy egy esetet megoldanak 1 részen belül, lehet, hogy 10 részig tart, vagy lehet, hogy az 5. évad közepén az első részben történtek állnak a középpontban. Úgy tartja magasan az adrenalinszinted, hogy közben nem lövöldöznek állandóan, hanem az ügyes forgatókönyvnek köszönhetően végig érdekes.
Örömmel megvenném az évadokat idehaza, sajnos nincs rá mód. Úgyhogy nézzük feliratosan, amit ehm... Tom bácsi küld amerikából. Sajnos pár részt elfelejtett kiírni, úgyhogy magyaron néztem meg. Milyen szerencse, hogy pont ment a tv-ben ;)
A szinkron elég gáz (persze nem szoktuk meg), de amikor a főszereplő Vic Mackey megszólal, freddynével egymásra néztünk, hogy na neee...
Kérem szépen, a magyar hangja nem más, mint a Mesterlövészes Dominick-é :O
Képtelenek voltunk már komolyan venni szegényt :D
Youtube-on elvileg van fenn magyar videó, de abból az évadból van, amit még nem láttunk, úgyhogy keressétek ki magatok.
Viszont itt egy kedvcsináló azoknak, akik még sosem hallottak róla. Addiktív mint állat!
Gyerekként olyan jókat kacarászott az ember a nagyszülein, hogy nem tudja mi az az internet, hogyan működik a számítógép... A szülein meg azért, hogy akármilyen kütyüt megvettek ők előbb bújták a használati leírást, ahelyett hogy automatikusan beüzemelik és 3 gombnyomásból átlátják, hogy hogy van ez...
Hogy mondogattam..."Ez sosem fog velem megtörténni"...
Lószart...
2010 van és már snassz ember vagyok, hogy eddig csak 3 mobilom volt és azokat is azért kellett lecserélni, mert nem működtek már. Telefonommal nem csatlakozom az internetre, hanem egész konkrétan még mindig feltöltőkártyával nyomom. Nem tudom mi az az androidos mobil és nincs iPhone-om. Úgy konkrétan egy Apple termékem sincs és nem is akarok. Nem látom át, hogy mitől jobb nekem egy iPod mint egy mezei mp3 lejátszó.
Nincs 3. generációs játékkonzolom, úgyhogy az Otherworld-ön megjelenő témák 80%-ra röffenni sem tudnék. Sajnálom rá a pénzt, meg úgysem játszanék online kenyai srácokkal olyan játékkal, amelyről nem is hallottam még.
Régóta nem áldoztam ilyenre, úgyhogy vettem egy luxuscikket: egy laptopot. Legfrissebb operációs rendszerrel, gondoltam XP óta csak fejlődtek a dolgok. Igazából csak szívok vele, mert semm sem olyan mint volt és kis túlzással úgy érzem magam, mint a Windows 3.1-es -> Windows 95-ös átállásnál. Sok pitiánernek tűnő problémára képtelen vagyok megoldást találni, úgyhogy faggatom az ismerősöm, aki már oly sokszor kihúzott a szarból.
Ugyanez a szórakoztatóiparra is érvényes. A magazinok zenei rovatából alig ismerek valakit, maradok a régi, beváltoknál.
Persze sok dolognál lehet mondani, hogy nem is baj, ha nem vagyok képben. Mondhatnám szerencsés vagyok, de valahogy nemrég döbbentem rá, hogy én is beléptem az elmaradottak klubjába. Még ha nem is olyan drámai a lemaradás, ha így megy tovább minden, 10 éven belül én is röhej tárgya leszek.
Úgy néz ki ezt senki sem ússza meg, születhet ő akármikor...
Lelkes és kitartó mozilátogatóként éltem a Palace Cinemas nagyszerű ajánlatával, hogy a most is zajló Filmnapok (korábban Moziünnep) alkalmával szervezetten bekukucskálhatunk oda, ahová halandóként nem juthatunk be. Egész konkrétan megtudhattuk milyen a gépház belülről, milyen egy digitális és régimódi vetítőgép, milyen dolgok zajlanak le egy moziban, amire az ember nem is gondol.
A fél órás túrából lett másfél és nagyon közvetlen, kedves és információdús volt az egész. Előttünk indították a filmet, hallhattuk milyen hangos a gépterem, hogyan néz ki a vászon hátulról. Ajándékként kaptunk eredeti filmszalagot is, ahol végre pontosabban megvizsgálhattam, hogy hogyan zajlik ez a sokszor emlegetett "a hangsáv ott van a szalag szélén" magyarázat.
A részletekbe túlságosan belemenni nem szeretnék, mert ezt úgyis át kell élni. Mindenesetre nagyon le a kalappal a mozis csapatok és főként a gépészek előtt, mert az nagyon kemény meló. Igazi megszállott és filmrajongónak kell ott lenniük és pont ezért szakad meg a szívem, hogy mennyire haldoklik ez az egész ipar, amiatt, hogy sokan nem tudják értékelni. Helyette letöltenek és nem is gondolnák, hogy ezzel nem főképp a Warner Bros. vezérigazgatójával szúrnak ki, hanem a kisemberrel, aki ott él ahol ő...
Egy vetítés kb 23%-os látogatottságnál térül meg. Idén meg tudnám számolni egy kezemen, hogy hány olyan filmen ültem benn, ahol ez az értéket túllépték... És ez nagyon gáz...
Akit érdekelne még ilyen túra, jelentkezzen bátran. Ha mostanra nagy valószínüséggel már nem is fog tudni beférni, állítólag a nagy kereslet miatt hamarosan megismétlik az akciót. Úgyhogy írjatok bátran! Tényleg megéri!
Bár tisztában vagyok a Linkin Park diszkográfiával, túlzás volna azt mondani, hogy rajongójuk lennék. Van egy tucat jó daluk, amelyeket néha szívesen előveszek, de ennyi.
Az új "A Thousand Suns" című lemezükről az első klipet láttam és szerintem megdöbbentően rossz dal. Miután kijött az album, szinte mindenhonnan csak megsemmisítő visszhangot hallok, úgyhogy gondoltam ezt érdekes lenne meghallgatni.
Egy lemezről sosem illik első meghallgatás után véleményt írni, úgyhogy 3 szenvedés fogyasztás után jöjjön az én összefoglalóm.
Ha én Linkin Park rajongó volnék, ezt a terméket személyes sértésnek venném. Az hogy a borító egy homályos galambot vagy mi a szart ábrázol, még elviselném, de ez a zene egy vicc. Úgy egész konkrétan egy dal nincs rajta, amire azt mondanám, hogy slágergyanús. Vagy úgy egyáltalán élőben jól előadható lenne.
Helyette egy halom dal, ahol arra várok, hogy kezdődjön már valami. De azon kívül hogy törzsi ritmusok, torzított hangok, elektrodobok és szintiorgia hallható nem történik igazán semmi az égvilágon. Néhol úgy éreztem magam, mint amikor a sóbarlangban ülve meditációs zenét hallgatnék...
Az meg szintén a pofátlanság csúcsa, hogy átvezető átvezetőt követ. A 15 dalból 6(!) ún. interlude hallható, ahol roppantul fontos, visszhangos dolgokat babrál valaki, vagy hülye ritmusokat élvezhetünk. Interlude-okkal semmi baj nincs. A Limp Bizkit rendszeresen csinált ilyeneket, de náluk ezek önálló daloknak is felfoghatóak, csak mondjuk másfél percesek. És dallamosak. Csak egy példa: Az első 7 dalból NÉGY intro vagy interlude. Ezt mégis hogy képzelték?
Ha egy banda fejlődik, az sosem baj. Ha rossz irányba, akkor annál inkább. Az az igazi kunszt, ha új tudsz albumról albumra megújulni, hogy ne veszítsd el az igazi hangzásod, azt a varázst, amiért a régi rajongók beléd szerettek. Ez természetesen marha nagy kihívás és még a legnagyobbaknál sem jön mindig össze, de megoldható.
Nem tudom elhinni, hogy egy ennyi tagból álló bandában mindenkinek egyöntetűen az volt a véleménye, hogy térjenek át az elektrozenére? A gitárosok nem panaszkodtak, hogy "Figyu? Mi mikor csinálhatunk valamit?" vagy a dobos nem szólt, hogy "A szintidob tényleg ennyivel jobb nálam?".
Szóval nálam a lemez egy teljesen elfuserált, "wannabe spirituális-összkompozíció" projekt, amely szerintem csak a legelvetemültebb LP rajongóknak fog tetszeni. Én még szerencsésnek mondhatom magam, hogy leszarom, hogy milyen lett, de azért sajnálom azokat, akik tényleg szeretik a bandát és akkor egy ilyen lett odaokádva...
Fel van adva a lecke másoknak, hogy hogyan nem kell...
Végezetül az album talán egyetlen értékelhető dala: a "Waiting for the End"
Az ún. "Filmelemzők Oscarja" videós pályázaton egy jó másfél héttel ezelőtt eldőlt, hogy az összes videó közül az 5. és a közönségdíjnál a harmadik lettem a "Hősök Pokla" videómmal (lásd korábbi bejegyzésem). Ez teljesen rendben van, örülök ennek, tekintve, hogy tényleg nem az eredmény motivált, hanem a film megismertetése illetve mindig is akartam már egy ilyet csinálni.
A zsűri véleményéről sajnos lemaradtam, mert nem tudtam nézni az adást, mindenesetre küldtek egy virtuális oklevelet, amelyet itt megosztok.