Amennyire nem vagyok barátja a francia filmeknek, az utóbbi hetekben valahogy mégis néztem őket. A változatosság kedvéért még jók is voltak (Artist,Éretlenek és most a „Legszebb dolog”).
A film története egészen egyszerű: Hogyan jut el egy fiatal pár oda, hogy addigi életüket feláldozva gyereket akarjanak, hogyan vészelik át a terhes, illetve a szülés utáni hónapokat. Ennyi.
Hogy mi vett rá, hogy megnézzek egy ilyen látszólag tök alap filmet, amiről akár megkérdezhettem volna anyámat is? Nos, a téma már nálam is kezd aktuális lenni és igenis lehet ezt a filmet valamiféle iránymutatónak tekinteni, ami valós betekintést nyújt az akkori időszakba. Illetve nagyon tetszett a trailerben, hogy olyan dolgokat is részletez, amiket általában nem tesznek szóvé más filmek vagy emberek. Gondolhatok itt például a pikáns témájú terhes szexre, amiről ugyebár kevés filmes szeretne foglalkozni alkotásában, vagy a nő saját megítélése egy szülés után.
A film úgy a 2/3-ig egy nagy telitalálat volt. Pörgött, kifejezetten vicces volt, aranyos, megható,elgondolkodtató. A karakterek életszerűek voltak (a fickó személyiségre mintha a klónom volna...), a rendezés és főleg a vágás nagyon klassz. Az utolsó harmad azonban (már jóval a szülés után) kezdett szétesni. A humorból nem maradt semmi, ehelyett a szerelmes pár a szétesés küszöbén álló vergődését kellett figyelni, amivel én nem nagyon akartam foglalkozni. Biztos vagyok benne, hogy egy megterhelő időszak ez mindkét félnek (persze főleg a kismamának), de egy ilyen inkább többé, mint kevésbé realista filmnél nem ez kellett volna hogy legyen a forgatókönyv. Nem értettem az okokat, nem éreztem olyan szintű problémáknak a látottakat, amiket nem lehetett volna megbeszélni. A film azelőtt sem volt éppen egzotikumoktól mentes (lány apját nem látta már évtizedek óta; a lány anyja egy ultraliberális hippinő; a férfi anyja egy anyósszörny és az apja meg meghalt), de ez valahogy már sok volt.
Ennek ellenére a film jó és mindenképpen egy tanulságos alkotás várandósok részére, vagy éppen olyanoknak, akik ezen már túl vannak és sokat akarnak bólogatni. Úgy látszik „A legszebb dolog” valóban megtalálja a saját célközönségét, mert hiába adja csak pár mozi, országosan lassan eléri a 2000 nézőt, ami ilyen feltételek mellett nem is rossz. A moziban is tele volt terhes nőkkel a terem, közte barátaink is, akiket a látottak kicsit megviseltek. Szóval azért a film működik és többet nem is akarhat a néző.
7/10
Amúgy nem röhejes, hogy 2011-ig kellett várni, hogy egy értelmes alkotás készüljön erről a témáról? Próbálok visszaemlékezni hasonló tematikájú filmekre, de csak az ilyenek blődlik jutnak eszembe, mint a „Nicsak ki beszél” vagy a „Három férfi és egy bébi”
