en.wikipedia.org/wiki/Lizzie_Borden

www.creepyshake.com/2015/01/05/az-artatlan-gyilkos-lizzie-borden íme magyarul aki nem tud annyira angolul:)
meg akartam már nézni korábban Ricci miatt, ez remek alkalom lesz

A felvázolt Toldi filmet én is szívesen megnézném, de én már azzal is elégedett lettem volna, ha elkészül a Pálfi féle. (Persze lehet, hogy nem lett volna jó, de legalább lenne.)

Szerintem nem érdemes így összemosni a dolgokat, hogy "kritikusok kontra nézők". Hiszen valószínűleg nem azok a nézők/kritikusok csináltak kultfilmet a Harcosok klubjából, akik körében anno megbukott, hanem egy azóta felnőtt újabb generácíó. Vannak ilyen filmek, amik megelőzik a korukat, de ekkor a kritikusok véleménye általában nem a nézői nyomásra változik meg, hanem mert új, más ízlésű kritikusok tűnnek fel szerintem. De igazából erről a témáról csak konkrét kritikusok és kritikák esetében érdemes beszélni. Ami engem illett, ha valami nagyon érdekel azt általában így is úgy is megnézem, de azért van, hogy a kritikusok lelohasztják a lelkesedésem (pl.: még az Öngyilkos osztagra sem vettem rá magam), illetve a fordítottja is igaz, ha van egy film, ami kezdetben annyira nem érdekel, de ha nagyon jó a kritikai visszhang, akkor az felkeltheti az érdeklődésemet.

A Haverok fegyverben szerintem is egy egészen kellemes és érdekes film volt. Todd Phillips egyik legjobbja. Viszont én mégsem lelkesedek érte annyira, mint Gergő. Egy teljesen korrekt darab, viszont - emlékeim szerint - a Fegyvernepper jobb ebben a témában, a hasonló stilusban készült Wall Street farkasa pedig sokkalta viccesebb (és társadalom-kritikusabb is, itt ez utóbbi aspektust nem igazán domborították ki. Viszont igazán egyetlen dolog zavart: Miles Teller családi szállja. Való igaz, hogy a feleségét játszó XY tényleg nagyon szép, de sajna színészileg már közel sem olyan jó. Bár lehet, hogy csak a gyengécske szinkron, és a még gyengébben megírt karakterének volt ez köszönhető. Ugyanis az a baj, hogy ez a családi dráma csak megakasztotta a filmet, és nem pusztán roppant sekélyes volt, de nem is volt igazi tétje, vagy hatása a sztorira. (Sosem érződött, hogy Teller azért csinálna valamit mert férj/apa. Persze lehet, hogy ez a valóságban is így zajlott, de ha ezt a vonulatot kivágták volna, akkor azzal semmit sem vesztett volna a film.)

A Watchmen-nel az a helyzet, hogy az eredeti 12 részes képregény tulajdonképen a szuperhősmitosz lerombolása, dekonstrukciója. Elég csak megnézni a "hős" karaktereket: egy fasiszta, aki élvezi az erőszakot (Komédiás), egy pszichopata aki fekete-fehérben látja a világot (Rorsarch), egy frusztrált kispolgár, akinek csak azután áll fel a fasza, miután összevert egy embert (Éjjeli bagoly), na meg egy egomániás zseni. Az egész tulajdonképpen a klasszikus szuperhős sztorik antitézise, így nem csoda, hogy a 80-as években az egyik kulcstörténete volt a szuperhősképregények "felnőtté válásának".

Elég hosszú, és többrétegű/szálú mű, így a megfilmesítése sem egyszerű.

Amikor először láttam a 2009-es filmet, akkor imádtam. Kb 18 éves lehetettem, pont előtte olvastam a képregényt, így nagyon tetszett, hogy sztori szinten (néhol konkrét képkockákat átemelve) nagyon pontosan követi az alapanyagot. Azt azonban csak idősebb szemmel vettem észre/hívták rá a figyelmem, hogy annak ellenére, hogy igazán jelentős cselekménybeli változásokat nem eszközül, még sem egy igazán jó adaptáció. Lévén, hogy Snyder (ahogy az a későbbi DC filmjeiben is tetten érhető) nem teljesen értette az alapanyagot.

Mert, míg a 300 szellemiségéhez baromira paszolnak ezek a menő, lassított akció jelenetek, addig a Watchmenhez nem. Hiszen utóbbi lényege épp az lenne, hogy semmi cool sincs a szuperhősökben, de ugye Snyder cool vizualitása, ezt éppen, hogy alá ássa. (Mondjuk ebben pont nem értek egyet Zoly-val, miszerint árad a filmből, hogy rétegfilm akar lenni, szerintem Snyder éppen, hogy ellenkezőt akarta: a lehető legszélesebb közönség számára befogadhatóvá tenni az alapvetően nem mainstream alapot)

És, bár valóban hosszú a film, sajnos a karaktereket nem sikerül olyan részletesen kidolgozni, mint azt kéne. Pedig ebben bőven lett volna 3 óra, csak nem a coolságra kellett volna a hangsúlyokat helyezni.

Ennek ellenére továbbra sem utálom a filmet, csak éppen nem rajongok érte annyira, mint anno. De már ideje lenne újraolvasni a képregényt, majd újranézni a filmet. [Amúgy meg karakterközpontú szuperhősfilmek most is vannak, sőt az új Amerika Kapitány - a hangzatos címévvel ellentétben - kifejezetten az - jobb is, mint a Watchmen. csak ugye azt FreddyD biztos nem nézné meg elvi alapon, mondjuk azt hozzá teszem, hogy nem teljesen értem, hogy miért számít az évszám a kivételeknél. (Érthető, hogy akkor hozta az embargót, de ha azért hozta mert nem érdeklik ezek a filmek, akkor valószínűleg egy 2009-es sem érdekli jobban, mint egy 2016-os) Szóval, ha már nagyon szuperhős mozit kell nézni, akkor csak azért nézne meg egy sokkal gyengébb - minden izében kommersz - Thort/Hulkot, mert az előbb készült?]

Ami engem illet, én 25 éves vagyok és imádom a Spencer-Hill filmeket. (Erről ti is könnyedén meggyőződhettek, hiszen a DVD-s podcast alatt linkeltem a gyűjteményem, és ott látszik, hogy a legtöbb filmjük megvan. Megyek is majd moziba, ha újra adják a filmjeiket). De nem csak én, hanem a legjobb haverjaim is szeretik, és az éves balatoni nyaralásokon általában nézzük is őket. Ami az ...és megint dühbe jövünket illeti, való igaz, hogy az egyik legjobban idézhető filmjük, de az is igaz, hogy a cselekményt csak igen laza szálak tartják egyben. Épp ezért amikor először láttam, ez annyira nem is tetszett, de aztán újranéztem és imádtam. Mert egy szkecsparádé, ahol mindenféle sallang és üresjárat nélkül jönnek a verekedések/poénok. Az a baj, hogy a Gergő úgy közelit ezekhez, mint, ha komoly filmek lennének, pedig ezek valójában élőszereplős rajzfilmek, kb mint, ha a Tom és Jerry-n felháborodna valaki, hogy az egér miért baszogatja a macskát. Lehet Gergőnek a Terrence Hill féle Szuperzsaruval kéne próbát tennie, az már majdnem egy Marvel film :D

A Galaxis útikalauz szerintem előbb láttam, mint ahogy a könyvet olvastam volna. És már maga a film is tetszett/tetszik. (A könyvet is szerettem, de épp mivel addigra két filmes feldolgozást is láttam abban már lassabban haladtam.) De én úgy vettem észre, hogy éppen a keményvonalas könyv rajongók azok akik kevésbé szeretik a filmet, mert az már túl "amerikai" lett (ami amúgy hülyeség, mert még maga Adams is dolgozott a forgatókönyvön, de az igaz, hogy a 6 részes 1978-as BBC sorozat valamivel hűebb adaptáció, de az látványban már nagyon, de tényleg nagyon retro). Miután már a Monty Pythonnal (akik ugye Adams kortársai) (legalábbis a sorozattal/Élet értelmével) sem voltatok teljesen kibékülve nem csoda, hogy az angol abszurd humor másik alapművét sem volt könnyű befogadni.Én most kedvet is kaptam, hogy újranézzem/olvassam. (Amúgy nem öt különböző címen írta meg ugyanazt, hanem kvázi öt része van a könyvnek. Maga a Galaxis útikalauz stopposoknak az első rész, az tényleg nem vastag, de a film, mindegyik (legalább az első 3) részből merít. Itthon meg is jelent egy gyüjteményes kötetben, aminek szintén Galaxis utikalauz a címe. Az öt rész amúgy a következő:

Galaxis útikalauz stopposoknak
Vendéglő a világ végén
Az élet, a világmindenség, meg minden
Viszlát, és kösz a halakat!
Jobbára ártalmatlan
(van egy hatodik rész is, de azt már egy másik író írta Adams halála után)

De általában ha az emberek a Galaxis útikalauz stopposoknak-ról beszélnek, akkor az 5 egészére, nem pedig csak az elsőre gondolnak.

@The Man Who Laughs: Köszi a hosszú kommentjeidet. Érdemben nem tudok rájuk mit válaszolni, csak akartam tudatni veled, hogy igenis elolvasom őket ;)

@freddyD:

Nem is feltétlenül várom el a választ, annak is örülök, ha átfutjátok :D. Amúgy meg részben magam miatt is írom ezeket, mert engem a Podcast hallgatás teljesen lefoglal (max valami egyszerűbb játékkal tudok mellette játszani, de olvasni, vagy kritikát írni már nem tudok mert arra sokkal jobban kéne figyelni), hallgatás közben meg olyannyira belelovalom maga, hogy egyszerűen muszáj megosztanom a véleményemet az adott filmről. Mivel pedig ezt hangban nem tudom (vagyis vitatkozhatnék a számítógéppel, csak értelme nem lenne), ezért maradnak ezek a maratoni kommentek.