Kiskorom óta faltam a filmeket. Ez nem különösebben meglepő, hiszen marha sokat tv-ztem és így azokat sem kíméltem. Elég korán volt már videomagnónk és anyám szépen fel is vett csomó mindent. Legfőképp rajzfilmeket/sorozatokat, de gyermekbarát filmeket is. Visszagondolva nem is igazán értem, miért engedett ennyit tv-zni, pedig átgondolva nevelt fel.Hmm...Lehet, hogy addig is kussban ültem. Mert én bizony problémák nélkül végigültem másfél, kétórás alkotásokat. Van hogy egymás után kétszer (5 évesen is perfektül bántam a ffw,rew,play,stop,eject gombokkal...) Többnyire a felnőttéválásig vannak olyan filmek, amely valamilyen szempontból örökre emlékezetes marad neked. Nem is kell, hogy a film különösebben jó legyen, csak kiváltson egy ingert, amely később is aktiválódik, ha rágondolunk. Igyekszem időrendi sorrendben összeszedni ezeket, amelyek valamilyen oknál fogva nagy hatással voltak rám. 1.Peti sárkánya / Pete’s Dragon Egy 1977-es Disney film, amelytől 5-6 évesen tátva maradt a szám... A történet egy árva kisfiúról szól, akit nevelőszülei állandóan cseszegetnek, vernek. Majd megismerkedik majd összebarátkozik egy sárkánnyal(!), aki láthatatlanná tud válni és ahogy sejthető, muris szituációkba keverednek ezután. A kölyök meg akar lógni, de nevelőszülei utánuk erednek. A film élő szereplős, de a sárkány rajzolva van. Így hatással van a valós felvételekre és mindezt nagyon profin és látványosan megoldották. Mindezt még Roger nyúl előtt, szóval nem semmi látvány lehetett ez akkoriban. De szerintem még ma is megállná a helyét, igaz, sajnos jó ideje nem láttam már... Azon kívül, hogy vicces és megható is tud lenni, tekinthető musicalnek is, mert többször rákezdenek nótákra, amelyek fülbemászóak. Most olvasom, hogy két Oscarra is jelölték a zenéjét, úgyhogy kitettek magukért. Itthon tudomáson szerint nem kapni dvd-n. Aki elcsípné tv-ben, vagy máshonnan, szerintem tegyen vele egy próbát. Ha van kistestvér, garantáltan el lesz bűvölve.
2. Nicsak, ki beszél? Bár 100%-ig nem mernék rá megesküdni, de mitha ez lett volna a legelső film, amit valaha moziban láttam. Anyám gondolom nagyon viccesnek találta, hogy egy baba szemszögéből van egy film elmesélve. Gyerekként imádtam, még ha felnőtt fejjel igazából elmondható, hogy nem kifejezetten gyerkőcöknek készült ez. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy a film elején lévő spermiumos részt marhára nem értettem... Sejtem anyám rendesen leizzadhatott, nehogy nekiálljak hülye kérdéseket feltenni. Érdekes módon mindhárom részt is láttam moziban és ahogy általában lenni szokott, az alkotások minősége részről részre csökkent. A harmadik (kutyás) pl. elképesztően kínos... Tavaly adták az első két részt a tv-ben és tudom, hogy belenézegettünk. Igazából már nem nagyon tetszett, eléggé erőltetett volt. Kirstey Alley magyar szinkronhangjának sipítozásától frászt kaptam. Vannak benne emlékezetes jelenetek (beszélő WC), de igazából egy lityilötyi limonádé, amely csak azért maradt az emberek fejében, mert jókor készült. Manapság már nagyot bukna az ilyen.
3. A cápa A mai napig egy időtlen mestermű, amelyet érdekes módon én csak viszonylag későn láthattam teljes egészében(lehettem talán 12-13).Hogy miért lehetett akkor ennél lényegesen korábban egy meghatározó filmélmény? Emlékszem, hogy nagymamámnál voltam és tv-ztem (mi mást?) és leadtak egy werkfilmet a filmről. Mindezt igen részletesen és bőségesen alátámasztva rendes filmjelenetekkel, úgyhogy gyakorlatilag láttam a film 20 perces verzióját, csak a cápás jelenetekre koncentrálva...Hát gondolhatjátok, hogy be voltam szarva vagy 8 évesen... Hiába láttam, hogy egy makett az egész dög, de napokig féltem a fürdőkádba menni. Felnőtt fejjel is kiráz még tőle a hideg mikor nézem. Bravúrosan alkalmazzák a zenét, mondhatni az a lelke mindennek. Anélkül ma már egy elfeledett tucatfilm lenne a sok közül. 4. Predator Ahogy említettem, bár sokat hagytak tv-zni, a megnézett műsorokra odafigyeltek. Így hiába játszott az iskolaudvaron mindenki Rambo-sat én csak pislogtam (gyanítom sokan mások is).Tudtam, hogy Sztállóne szerepel benne és aki megnézi az egyből férfi lesz ám... Nos, akkoriban nem lehetett ezekhez csak úgy hozzájutni, mint ahogy ma. Vagy a szülő beszerzi valahogy videón (amire nem volt semmi esély), vagy egy barátnál nézed meg, akinek „menőbb” szülei voltak. Nálam pont volt egy ilyen osztálytárs és egy „áthívtak játszani” alibizéssel éltem is a lehetőséggel. Ő azt ígérte, hogy apja beszerezte a Rambo-t a tékából úgyhogy nagyon izgatottan de titokban be is toltuk a kazettát a videólejátszóba. Nem kis meglepetésünkre valami Rambo rajzfilm volt(wtf?) és éreztük, hogy ez valahogy nem az igazi. Ott volt egy másik film is, amiről persze nem hallottunk még. Predator. Ha jól emlékszem angolul volt a film, úgyhogy egy kukkot sem értettünk, de így is le voltunk nyűgözve. Amikor a Ragadozó „láthatatlan” meg mertem volna esküdni, hogy ez olyan forradalmian modern, hogy ezt már sosem lehet felülmúlni :D Tudom, elég naív gondolat... A legelmékezetesebb és örökre fejembe égetett jelenet mégis a golyószórós volt, mikor mindegyik katona vadul lövöldözik a dzsungelbe, azt remélve, hogy eltalálják azt a rohadékot. Wow! Leesett az állam! Ezt a fajta tömény brutális akciót fel nem tudta még dolgozni lelkecském :D Óriási jelenet. Igazából sokkal jobban jártunk a Predatorral, mert a Rambo egy az nem is éppenséggel az akciójáról híres és mi valami menőre vágytunk, nem drámára. 5. Az/A gonosz Ahogyan már részletesebben írtam a kedvenc horrorjaimnál, ez a film maradandó traumát hagyott maga után...Pedig csak a film elejét nézhettem vagy 10 évesen, de már az is elég volt. Sokszori nekifutás kellett, hogy végre megnézhessen teljes egészében és mindezt éjszaka ;) Nagyon hatásos film Nektek is vannak ilyenek?