Gondoltam élek az indavideó film lehetőségével, megint nézek egy magyar filmet és ez a Szélcsend nem tűnt rossznak. Kicsit olyasmi lehet, mint a Köntörfalak, amely nekem tetszett.

 A film három nő története, akik egy balatoni vitorlásklubból indulnak egy utolsó őszi vitorlázásra, kihasználva a jó időt. Ketten közülük testvérek, a harmadik pedig a fiatalabb lány barátnője. A dolog idillien indul, a tó közepén úgy döntenek, élvezik egy kicsit az őszi Balaton nyugalmát. Napozás közben pezsgőt bontanak.
Nagy nevetések közepette asszociációs játékot játszanak, de Anikó, az idősebb nővér egyre kevésbé tudja visszafogni gunyoros és keserű természetét. A játék egyre gonoszabbá válik, és a lepel, ami a valódi viszonyokat és problémákat takarja, időnként fellebben egy-egy dermesztő pillanatra.
Szép lassan feltárul előttünk a három lány zavaros kapcsolata, az elhallgatásokból, hazugságokból álló múltjuk. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a tragédia elkerülhetetlen. Ezen a gyönyörű napon mindnyájuk élete kilép eddigi medréből, és visszavonhatatlanul megváltozik.

Nem szokásom kapitulálni filmeknél (még a 99 forintosokat és végignéztem, pedig nagy kihívás volt) de itt feladtam. 35. percig bírtam elviselni ezt az alkotást, amely inkább agresszívvá teszi az embert, minthogy felépítse a feszültséget. Az egy dolog, hogy semmi sem történik, mert az még nem volna óriási probléma. A legnagyobb baj, hogy a karakterek (főleg a legidősebb nő) olyan szinten idegesítőek, hogy 20 perc után a Balatonba fojtanám őket...A dialógusok teljesen életszerűtlenek, kínszenvedés volt az egész. Lehet, hogy ennek a filmnek van a világ legjobb fináléja, így akkor sem lehet filmet felvezetni, mert kómába esik minden néző. Szörnyű