Egy jó két hónapja merült fel bennem a hirtelen ötlet, hogy az ez évi
nyaralást hozzuk előbbre és mi lenne, ha egybekötnénk az áprilisban
megtartandó divízió 1 jégkorong világbajnoksággal, amit Szlovéniában
fognak megtartani. Az ötletből utánajárás, az utánajárásból
szervezkedés ,ami végül egyáltalán nem ment problémamentesen... Csak
hogy egy példát említsek, a szlovénok a meccsre szóló hokijegyek
árusítását (szlovénián kívül) háromszor halasztották el (az eredetileg
megnevezett időpontra még egy nap szabadságot is kivettem, hogy el ne
kapkodják pillanatok alatt a szlovén-magyar meccsre a jegyeket... Mint
kiderült, tök potyára. Aznap néztem meg a "Hadak útján"-t... Inkább
dolgoztam volna...). Hogy ez még ne legyen elég, a helyszínen derült
ki, hogy hiába választottam ki az árusító hölggyel közösen a szektort
és a széket, a jegyek végül máshová szóltak. Konkrétan a kapu mögé
első sorba, ahová büdös életben soha nem vettem volna. Szerencse, hogy
a már második meccsemen letojták, hogy ki hová ül, szóval átültem egy
sokkal jobbra.

Ugyanakkor a helyszínen a szervezés jó volt, az aréna csúcsmodern és a
biztonságiak teljesen észrevétlenek voltak. Valahogy ez a mi
Arénánkban nem így szokott lenni... A szlovénok és az osztrákok elleni
meccseken voltam kinn freddynével, a mérkőzések sajnos olyanok voltak,
amilyenek, a hangulatra azért nem lehetett panasz (főleg a szlovénok
azért jól nyomták, igaz, kellett hozzá egy nem túl sportszerű animátor
is, aki hajlamos volt a magyar hangosabb drukkolást egyszerűen
túlzenélni, vagy a hazai nézőket feltüzelni, amit egy vb házigazdának
azért mégsem kéne. Bízzák csak a nézőkre).

A hoki a kiutazásnak csupán egy része volt, a főváros Ljubljana
mellett egy napra meglátogattuk Bled városát, amelyről már nem egy
ismerősöm áradozott. És valóban, a főrávostól 120 percnyi vonatozásra
lévő község nagyon látványos. Teljes volt az idill, az előszezonnak
hála túrista még viszonylag kevés és ennél szebb kilátást (a várból)
életemben talán még nem is nagyon láttam.

A zöld övezeten kívül vannak programlehetőségek, legyen az egy jó kis
evezés a kis szigetre, nyári bobpálya (ami csak e héttől üzemel...),
kastély és egy jó 10 km-en belül vannak még nagyon látványos dolgok,
amiket mi sajnos ki kellett hogy hagyjunk, mert nem volt rá időnk.
Szóval akik kocsival mennének, azok nagy előnyben vannak.

Ami a bledi infrastruktúrát illeti, az viszont eléggé érdekes. Sokszor
nincs járda, vagy ha épp van, hirtelen a másik oldalon folytatódik, az
utcák enyhén szólva átláthatatlanok (most végig nem a part menti
részre gondolok). És ami a látogatók kiszolgálását illeti, sokat
tanulhatna akármelyik balatoni falutól. Mert ahhoz képest, hogy Bled
milyen látogatott hely, kifejezetten nehezen lehetett csak találni
valami helyet, ahol effektíve kajálhattunk volna (a szállodák marha
drága éttermeit kivéve). De közértből is egy darabot láttunk, szóval tényleg
csodálkoznunk kellett, hogy miért nehezítik ennyire meg a saját
életüket...

A helyzet Ljubljanában sem volt sokkal jobb. Persze messze nem akkora
a város, mint egy Budapest, de még arányokban sem hasonló a
szupermarketek/boltok - kajáldák száma. De lehet, hogy csak nem
annyira szembetűnőek, mint itt. Ami viszont egyből szembetűnőek volt,
azok az árak. Azannya mindenit... Enyhén szólva alábecsültem őket e
tekintetben. Megkockáztatom, hogy Bécs és Berlin nem volt ennyire
drága.

De az árak annyira talán nem is meglepőek, ha figyelembe vesszük,
milyen életszínvonal van náluk. Az összesprézett vonatoktól eltekintve
nagy tisztaság, rend van, nagyon odafigyelnek környezetükre. A több
nap alatt nem láttam egy hajléktalant, vagy akár csak kéregetőt sem.
Nos, nekem ez itthon már csak a munkába menetel közben nem jönne
össze... Ezen kívül a legtöbb ember beszélt angolul, legyen az
pizzaárus, vagy vasúti alkalmazott. Érdekes volt ezt látni, hol tart
ma egy ilyen ország, holott kis túlzással hasonló a történelmünk, mint
nekik. Náluk valahogy mégis jóra fordult minden, míg mi... Hát...
Tudjátok.

Ugyanakkor túlzás volna azt mondani, hogy ott minden tökéletes. Főleg
turista szempontból bizony azt kell mondjam, hogy Szlovénia (de
leginkább Ljubljana) azért tudna mit tanulni egy Budapesstől. Hiába
rendelkeznek egy csúcsmodern buszrendszerrel (rohadtul tiszta,
monitoros, mágneskártyás belépés), azért röhej, hogy hiába van két
digitális kijelzőjük a buszban, azon nem az állomásokat írják ki,
hanem valami random dolgot telefonszámokkal, e-mail címekkel... Ez
valami vicc? Ezen kívül az első ajtós felszállás miatt egyre hátrébb
kell menni az embernek, ugyanakkor a megállók nevét csak kis betűkkel
a megálló elején írják ki. Zseniális. Na nem mintha a BKV-n a kijelzők
mindig működnének vagy pontosak volnának, de legalább a szándék
megvan. A MÁV megállókban rendszeresen bemondják a közleményeket
angolul, olykor németül is, nos erre ott hiába várnánk.
Bledbe induló vonatunknál peront cseréltek és szó szerint kb 20
másodpercen múlott, hogy erre ráeszméltem és még futva elértük. Biztos
bemondták párszor, csak szlovénül... De még a nemzetközi vonatoknál
sem veszik a fáradtságot, ami azért a minimum kéne hogy legyen. Az
idegenforgalmi irodák az egyik nap zárva voltak, mert sztrájkoltak.
Itthon ilyen sem hinném, hogy előfordulna... És még tudnék mondani sok
apró példát, szóval véleményem szerint a szlovénok nem nagyon
szorulnak az idegenforgalomra, különben jobban odafigyelnének.

Amúgy maga Ljubljana kedves város, szép várral, sétálóutcákkal, de
túlzás lenne azt állítani, hogy nagyon megismertem volna, mert a
meccsek miatt véges volt az időnk.

Mindenesetre ha kedvet kaptatok volna, a MÁV-nak van nagyon korrekt
ajánlata, ugyanis 50 euróért ad egy oda-vissza jegyet, igaz, naponta
csak 1 ilyen közvetlen járat van. És odafelé az is elég hülye
időpontban indul (konkrétan estére érsz oda). A 2x9 órás vonatút
igazából túlélhető, de rendszert azért nem csinálnék belőle, az
biztos.