Köszi a podcastet srácok, várom a következőt.

Rejtőt nem kell szeretni, elismerem, hogy van aki nem képes felnőni hozzá :P, de egy kiváló tollú iró volt.És csak látszólag kaland, vagy ha úgy tetszik, ponyvaregény író.
Több műfajt is teremtett és teljes mértékben hungaricum, nem nagyon lehet leforditani a szarkasztikus humorát.
Ez kicsit hosszabb volt, mert el akartam küldeni Zoly-t a susnyásba:P, de nem kell ez a mű internetes hirig.
Birom a srácot, bár azért sokszor előbb ér ide hozzám az arca, mint amit mond :)
Pont egy Biciklitolvajoknyival kellene visszábvenni :P

Ja, a csávó (Rejtő) az abszurd légiós novella/bleuette műfaját úgy teremtette meg, hogy a környékén se volt a Légiónak és mégis, fura mód, sok elem nagyon is valós a könyveiben.

A Mask of Phantasm-t én küldtem be (legalább is én is, de nem Joker néven szerintem), és kíváncsi leszek, hogy mit mondtok róla (közben ránéztem a Twittere és látom Zolynak nem tetszett, de ez kevésbé meglepetés. Mondjuk abból a 140 karakterből nekem úgy tűnt, hogy nem igazán kezelte a helyén a filmet, hiszen ne feledjünk ez egy alig több mint egy órás animációs film, és a 90-es években nem nagyon volt elterjedt, hogy Amerikában komolyan vették volna az ilyen jelegű rajzfilm sorozatokat. A Batman The Animated Series volt az első, amely komolyabb, sötétebb hangvételt ütött meg, mint a korábbi képregényes/szuperhősös animált cuccok. A film ennek a sorozatnak a mozi változata, de önmagában is abszolút élvezhető. Elég demotiváló amúgy, ahogy szinte hallani, hogy Zoly milyen fancsali arcot vághat, ha egy olyan filmcímet halla amit nem ismeri (pl.: Biciklitolvajok). Néha Gergő is beleesik amúgy ebbe a hibába, pl.: amikor a Vakácíó szériáról volt szó. "Ezek amúgy számítottak bármikor is jó filmnek")

Azért kicsit furcsállom, hogy nem ismertétek, hiszen anno a 90-es években adta az HBO szinkronosan is itthon, igaz azóta nem jelent meg, nekem is külföldről van meg. Kisgyerekként szerintem annyira nem tetszett, mert nyomasztó volt, és a sztori se értettem mindig, aztán újra néztem gimisen és imádtam. Legtöbben ezt tartják a legjobb Batman animációs filmnek - talán csak a Gergő által említett TDKR ér a közelébe, de annak van egy baromi erős képregényes alapja -, de én tovább megyek nekem a kedvenc Batman filmem. Imádom Burton mozijait, szeretem és elismerem Nolan munkáságait, de nekem a Mask of Phantasm adja vissza leginkább azt a Batman hangulatot, amit én a legjobban kedvelek.

Komor, sötét és komoly drámai történet, de ellenben a Nolan filmekkel mindvégig megmarad képregényfilmek lenni. Ehhez jön hozzá a nagyszerű szinkron munka, Mark Hammil a legjobb valaha élt Joker, pedig erős a konkurencia és Conroy is nagyszerű Batmanként. Sokkal jobb az ő orgánuma, mint Bale sokszor paródiába hajló gégerákos hörgése (szeretem őt is ettől függetlenül). A két karakter közötti kapcsolati viszony is remekül működik szerintem.

A Dark Noiros rajzstílus pedig egész egyszerűen elképesztő jól néz ki. Persze nyilván nem tökéletes film, és én is elfogult vagyok vele, de szerintem aki tényleg szereti a Batman-t (és nem ragadt le Nolannál, vagy bármelyik másik interpretációnál, hanem nyitott a karakter sokszínűségére Adam Westtől Ben Affleckig), annak szerintem ez a film nem sok kívánnivalót hagy maga után.

Kiváncsi vagyok majd ti mit szóltok hozzá. A zenéje meg fantasztikusan hátborzongató.

Amúgy régóta esedékes lenne, mikor lesz kibeszélve az AVGN - The movie? Igazából már meg is feledkeztem róla, de hirtelen eszembe jutott.
Amúgy számomra némileg csalódás volt a film. James-en kívül az ÖSSZES karakter idegesítő ripacs volt, ha mondjuk a négy főszereplő James Rolfie, Mike Matei, Kevin Finn (alias Ninja a Gaiden videóból) és Kyle Justin lettek volna, én transzba estem volna az örömöktől, de így... hát... Remélem egyszer kibeszélitek majd a filmet.

@Sakktanár: Én nem szeretnék beszélni róla. Mert nagyon tisztelem Rolfe-ot és nem akarok róla rosszat mondani ;)

@Sakktanár: Nagyon túlvállalta magát a filmmel és ez meg is érződik. Emellett nem állt jól a karakternek ez a totál idegen környezet, még ha a történet az Eetee körül még egész eredeti is volt. Emellett egyszerűen túl hosszú is volt. Ordít egy ilyen projektről, hogy 80 percnél nem kéne hosszabbnak lennie, senki nem is várt volna mást, erre majd 2 órás volt, amit meg is érzett az ember

Ezt láttátok ?
Nem kapcsolódik a podcasthez, hacsak nem a SW közeledte miatt, de nagyon jó:
www.youtube.com/watch?v=GvDVB--4a7E

Na sikerült megnézni az Everestet. Alapvetően egyetértek Blacksheep és Gergő véleményével.

Alapvetően egyetértek az eddigi hozzászólásokkal. Ez egy vérprofin megcsinált katasztrófafilm ("szenvedéspornó"), de hiába írta az élet a történetet, ha a karakterek nem túl izgalmasak/érdekesek (bár ez talán annak is a hibája, hogy sokan vannak, és ezért a legtöbbjükre - pl.: Leto - alig marad idő). Mivel pedig - akármennyire is szomorú, és tragikus - a saját maguk hibájából haltak meg (hiszen legtöbbjük jelentősen túlvállalta magát, vagy rossz döntést hozott), így a film nem tud igazán katartikus lenni. Persze a halálok megrázóak (de csak annyira, mint bármilyen ember halála), de a mozi után már nem is nagyon fogunk emlékezni a figurákra. Szerencsére a film nem is próbálja hősként eladni őket (bár a vége enyhén hatásvadász), hiszen turistaként felmenni oda, ahol sokan voltak már nem egy hősi tett (Persze megmászni az Everestet minden tekintetben hatalmas teljesítmény, de nincs benne semmi magasztos - ahogyan a film karaktereinek 99%-a nem tudott rendes választ adni arra, hogy miért is csinálják. Bár gondolom, akik ezt csinálják, azok többségét egy megmagyarázhatatlan belső hajlam veszi rá erre. A rendezés hibátlan, de a tragédián (és az áldozatok) kívül nem teljesen értem, hogy miért is vitték filmre ezt a történetet. VISZONT a látvány az egyszerűen lenyűgöző, igazi nagybetűs moziélmény. Pontosan erre találták ki az IMAX 3D-t. A fényképezés egész egyszerűen szemkápráztató volt. Kétségtelen, hogy a hegy, és a képek sokkal tovább fognak az emlékimben élni, mint a karakterek. (A feszültségkeltés is - amely a film vége felé nagyon erős - is inkább a pazar technikai kivitelezés, mintsem az emlékezetes hősök miatt működik. Ennek ellenére viszont a színészgárdára sem lehet panasz, mindenki remekel abban a kis időben, ami jutott neki. Sokkal inkább működik dokumentumfilmként, mint sem drámaként, hiszen az eseményeket a lehető leghűebben és reálisabban mutatta be kerülve az ilyen filmek "kötelező" hatásvadász elemeit. A halálok is pont azért tudnak megrázóak lenni, mert abszolút hitelesek. Egy rossz lépés és meghalsz.

Szóval alapvetően olyan lett a film, mint vártam, de a látvány és a profi kivitelezés miatt abszolút megérte megnézni, azonban itthon nem valószínű, hogy újrázom majd.

@The Man Who Laughs: Hoppá, Leto helyett természetesen Gyllenhaal-ra gondoltam.