Ha már Twitteren olyan közkedvelt volt, jöjjön egy ilyesmi tőlem is, különféle területekre bontva úgy, hogy ne kelljen szétspammelni emberek idővonalát.

Iskola

Vannak kifejezetten emlékezetes, egyedi történetek is, de ezeket annyit elsztoriztam, hogy inkább kihagyom, mert nagyobb az esély, hogy valaki esetleg beazonosíthasson ezek alapján.

1. Előszeretettel puskáztam végig iskolás éveimet. Olyan fejlett technikáim voltak, hogy elmondhatom, hogy SOSEM buktam le. Igazából tiszta a lelkiismeretem, az élet bizonyította, mennyi felesleges dolgot kell ott bemagolni
2. Kifejezetten átlagos tanuló voltam. A tárgyakból, amelyek nem érdekeltek, csak a minimumot hoztam. A számolós tárgyaknál ugyanakkor mindig nagy bajban voltam. Igazi antitalentum vagyok ebben.
3. Sokszor az osztálybohóc szerepét töltöttem be. Utólag belegondolva, többnyire olyan reflex vezérelhette ezt, hogy egyáltalán feltűnjek ott valakinek is
4. Volt egy tanárnőm, amely baromi szigorú volt, de alapból jó embernek tartottam. Mindig próbáltam csipkelődve fogást találni rajta valami poénnal, de mindig falba ütköztem. Aztán egyszer egy irdatlan szar poénnal sikerült ott az órán röhögőgörcsöt okoznom neki. Történt, hogy valakinek csörgött az órán a telefonja, én meg az első sorban felkaptam a számológépem és mondtam "Most nem, órán vagyok"
5. Az osztályban nekem lett utolsónak mobiltelefon (2002), de azt is kaptam szüleimtől, mert nekem akkor sem volt rá szükségem.Egy Siemens C35 volt.
6. 3. osztályban még kitűnő tanuló voltam, 4 évre rá viszont osztályt ismételtem
7. Egy matektanárnőm gyűlölt első pillanattól kezdve, ami különösen szerencsétlen volt, mert ahogy írtam, a tárgyból már eleve gyenge voltam. Olyan traumaként éltem meg az óráit, hogy a mai napig(!) álmodok az ominózus szerdai duplamatekokról... Évekkel később megüzentettem neki a még ott dolgozó rendes ex-tanárokon keresztül, hogy lediplomáztam
8. Szakközépiskolás éveimben suliújságban tevékenykedtem 2 éven keresztül
9. Fogadásból mindenféle marhaságot bevállaltam. Pl egyszer egy órán az első adódó alkalomnál amikor a tanár a táblára írt, bemásztam egy barátommal az osztály szekrényébe egészen az óra végééig. Jó poénnak tűnt, mondanom sem kell, hogy majdnem megfulladtunk abban. Az "akkor jó ötletnek tűnt" klasszikus esete
10. Apropó megfulladás. Iskola utáni elfoglaltságként az iskola szervezett főzőkurzust, ahol meg lehetett tanulni az ételkészítési alapokat és pár egyszerűbb kaját is összedobott a társaság. Akkori legjobb barátommal annak idején (kb 1994) nagy pankrátornézők voltunk az Eurosporton. Volt egy nagy kedvencünk a Great Muta, aki adott váratlan pillanatokban mindig festéket köpött az ellenfél arcába. Nos, mi ott a lehetőséggel élve persze elpróbálgattuk ezt liszttel, és egymás arcába fújtuk azt a szánkból. Jó poénnak tűnt, csak éppen úgy kiszáradtunk, hogy ott komolyan azt hittem, hogy meg fogok fulladni. Mi az első reflex? Gyorsan vizet inni, amitől meg csak becsomósodott ott minden. Szörnyű volt. Sok köhögés és fuldoklás után végül azért meglettünk. Néha elgondolkodom azért, hogy hogyan éltem meg egyáltalán a felnőttkort