Bár nevetségesen elkésve, de azért most már én is elmondhatom végre, hogy láttam az utóbbi idők egyik legzajosabb magyar közönségsikerét.
A kerülésnek egy egészen egyszerű oka volt: Nem érdekelt. Nem hozott lázba az előzetese, 10x elolvasva a történetét, még mindig nem értettem, miről is szól ez igazából és látszatra minden arra utalt, hogy egy magyar Wes Anderson filmet takar ez az egész. Anderson stílusát én tök elfogadom egyedinek és valamilyen mértékig még tetszik is (Fantasztikus Róla úr, Tenenbaum, a háziátok), de kicsit túl színes és elvont, hogy erre feltétel nélkül ráharapjak.
Kedves feleségemet érdekelte a film, de lemaradt róla (vajon ki miatt?), de gondoltam leszek olyan jó fej, hogy ezek után meglepjem őt a film DVD kiadásával.
Hónapokkal később gondoltam most már csak megnézem én is, töltöttem jóval rosszabb filmekkel is az időmet, ezt a 90 percet még akkor is kibírom, ha nem jönne be.
Nos, bár azt kell mondjam, hogy utólag azért nem bánom, hogy nem moziban láttam, de a film...teljesen korrekt. Sokkal elvontabb alkotást vártam és el kell ismerni, hogy a filmnek volt egy olyan hangulata, amit hazai filmnél még sosem láttam. Sőt, még talán nemzetközinél sem feltétlenül. Pl a 60-as évek szocializmus látványvilágát összemixelni a futurikus nyugattal egészen pazar ötlet. Nem is értem, ilyen hogy nem jutott még másnak az eszébe, bár könnyen lehet, hogy ez egy nyugati nézőnek egyáltalán nem jelent akkora pluszt, mint mondjuk egy magyarnak (A fesztiválsikerek mondjuk ennek ellentmondanak).
A casting remek, dominálnak a számomra ismeretlen arcok és a híresebbek kisebb mellékszerepekben bizonyíthattak. Főleg a Lizát alakító Balsai Móni telitalálat volt. Hasonlít egy kicsit az Amélie-re, de míg ott az a csaj az őrületbe kergetett, itt egy tök bájos karaktert elevenített meg.
A filmben voltak jó ötletek, mert néhol élni a 16-os karikával is (muris szexjelenetek, káromkodások), a zenéje is kellemesen más a megszokottól, bár azt egy idő után kicsit variálhatták volna más nótákkal is. Nem teljesen értem miért kellett ugyanazt a nótát akár 4-5 alkalommal is elsütni, simán elővehettek volna más hasonlókat is (nem hiszem, hogy csak egy finn western ballada létezik).
Ami a filmben kicsit zavart, az a tempója volt, nem értem miért volt néhol olyan ráérős, mikor ehhez a stílushoz pont nem ez illene. Illetve a japán szellemes megoldás nélkül is tudtam volna élni. Azt hittem az elején ez csak valami hülye poén, de kicsit túlzásnak éreztem, hogy gyakorlatilag ez határozza meg az egész történetet. Ezt meg lehetett volna oldani másképp is, a csóka kicsit idegesített már a végére.
A film DVD-je amúgy elég érdekesre sikeredett. A külső borítón az van írva, hogy csak angol felirat van rajta, a menüben már van magyar is. Amivel személy szerint szerettem is volna élni a japánul beszélő részeknél, de hiába választottam ki, nem jelent meg semmi. Szóval ha tudni szerettem volna, hogy mi a fenét beszélnek éppen, azt angol felirattal kellett elolvasnom. Pompás.
Nos, aggodalmaim javarészt alaptalanok voltak, teljesen nézhető darab, amely bár számomra messze nem egy VAN élmény, de nem bántam meg a megnézést, gyorsan eltelt a másfél óra. A közönségsikere ennek ellenére számomra teljesen megmagyarázhatatlan. Már jó ideje szinte lehetetlen besaccolni a magyar nézők ízlését,de hogy pont egy ilyet fognak majd zabálni, míg egy Hurok teljes érdektelenségbe ütközött, az sosem gondoltam volna.
